Böndör Pál: Eleai tanítvány

Amelyben hős barátjáról szól

Megvetemedett a padló, megbotlasz
a gyenge lámpafénynél. Megbotlasz
a szőnyeg sarkában. Megbotlasz
az esti szürkületben, megbotlasz
a kora reggeli sietésben. Nem találod
elveszett önbizalmad.

Félig olvasott könyved nem találod.

Rágyújtanál, a cigarettád nem találod.

Nem találod a szót, amely most kellene.

Nem találod szívedben a régi nyugalmat.

Megbotlasz félig olvasott könyvedben.

Megbotlasz egy könnyelműen kiejtett szóban.

Megbotlasz a hamutartóban, egy cigarettában.

Megbotlasz egy átmulatott éjszakában.

Megüt elveszett önbizalmad.

Alattomosan megüt ajtódban a küszöb.

Megüt félig olvasott könyved.

Megüt könnyelműen kiejtett szavad.

Megüt az estéd, megüt a reggeled.

Szaporán ver szívedben a nyugtalanság.

Lépsz és megbotlasz, megüt
ami körülötted. Szaporán ver szívedben a félelem.

Megbotlasz, lépsz és félsz.

Megbotlasz, lépsz és félsz.

Megbotlasz, lépsz és félsz.