Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Ördöglakat

Hogy ne kerüljek hirtelen ad acta
– akárha egy vacak ördöglakat-
nak lennék ága már-már kiakasztva–
reményem egyre kevesebb marad.

Türelmes ügyfél? Jó lakó? Szavamra!–
rejtvénynek is olyan földhözragadt
– versem elárul mint kutyát a farka –:
Szeretek. Utálok. – Gyanús alak!

        Néhány mondat – néznek – : ez
        lenne ő?
        Saját hazugságainak bedőlnek
        s majd lelkifurdalás nélkül törölnek?
        Gyűrött s maszatos mint a lepedő
        melyen megadtuk amit kell az ölnek
        másképp leszek akkortól érthető.