Böndör Pál: Eleiai tanítvány
Ördöglakat
Hogy ne kerüljek hirtelen ad acta
– akárha egy vacak ördöglakat-
nak lennék ága már-már kiakasztva–
reményem egyre kevesebb marad.
Türelmes ügyfél? Jó lakó? Szavamra!–
rejtvénynek is olyan földhözragadt
– versem elárul mint kutyát a farka –:
Szeretek. Utálok. – Gyanús alak!
Néhány mondat – néznek – : ez
lenne ő?
Saját hazugságainak bedőlnek
s majd lelkifurdalás nélkül törölnek?
Gyűrött s maszatos mint a lepedő
melyen megadtuk amit kell az ölnek
másképp leszek akkortól érthető.