A mókamester balladája
Kezdjük azzal hogy néha-néha még ahű kutya is a gazdájára mordul:
ha csattanója elmarad – a tréfa
talán olyannyira komolyra fordul
hogy... a nevetéstől könnyed kicsordul?
Vagy észre sem veszed – magadra vess!–
amikor csattanójuk éle csorbul
s folyton egyazon élceken nevetsz?
Más műfajokban még nagyobb a téma-
szegénység mert minduntalan kiújul-
nak itt a régi sebek: anatéma
sújtja szegényt aki ebből kigyógyul.
Valahol már megint szent háború dúl.
– kattogja éjjel-nappal a telex.
Nincs baj amíg a véred oda tódul?
– folyton egyazon élceken nevetsz.
Mint elhasznált poénok hulladéka
a vicc a viccekről – hogy majd ezentúl
csak a sorszámukat idézed – épp a
napokban úgy tűnik majd megvalósul
– nem viccesen – de alattomban orvul.
Végül aztán elégedett lehetsz
– pór vagy: miért ne járhatnál te pórul?–
hogy még egyazon élceken nevetsz.
AJÁNLÁS
Keskeny ösvényeidre míg a hó hull
– te ökör – amit legjobban szeretsz
majd önmagad kapod útravalóul.
S folyton egyazon élceken nevetsz.
