Eleiai tanítvány
Kr. e. 480 körülAzt álmodta hogy egy sötét szobában
fekszik egy kemény fekhelyen
és kibírhatatlanul viszket
a bal bokája. Először a jobb láb-
fejét dörgölte a bal bokájához
majd – mivel nem enyhült a viszketés–
a kezét nyújtotta ki
hogy egy sötét szobában
egy megvalósult álom helyét vakarva
ébredjen fel
a rengeteg
de mégis véges számú lehetőség közül
abban a formában öltve testet
melyben megszoknia önmagát
már majdnem sikerült
Xenophanész és
Parmenidész tanításaiba kapaszkodva
– a logikába? a metafizikába?–
és ebbe a korba is persze
melyet nevén ő nem nevezhet soha
mivel azt majd csak sokkal később
keresztelik el klasszikusnak
a perzsa
az etruszk és a karthágói
barbár fenyegetés
a hagyományos görög széthúzás
és a lakedaimóniak erőszakos műveletlensége
ellenére is.
