Kofamérleg
A nyirkos pultokon most karfiolhegyekfehérlenek. Hogy ne gondoljam látomásnak
a végüket járó gémberedett, legyek
az utolsó satnya szőlőfürtökre másznak.
Almát kérek. De ők előbb még megbeszélik:
– „Hallottad a Gyurát?” – „Hát. Semmi se az élet.”
– „Öt pénz” – fordulnak felém. Sóhajtozva mérik
a zárt s kerek bölcsességet. Fizetek. Élek.
