Vakszerencse
Akár az a magányos öregemberaki az újság hirdetésoldalán
– ez is csak újabb kiadás!–
nagy szorultságában eladásra kínál
csak emléknek drága ócskaságot
s már-már szent együgyűségében
a kedvező ajánlatra
egyáltalán valamilyen ajánlatra
hasztalan vár... Hogy van ez
most velem? Mégis... mégis néha minden ok nélkül
egyszer a hajnali utcán
másszor egy hodály homályos szegletében
vagy talán az íróasztalomnál
megkörnyékez a boldogság. A kutya felugrik a lábam mellől
fülét hegyezi. – Jár itt valaki?–
Homérosz fejecskéjén
a leeresztett redőnyön átszűrődő
vorös fénynyalábok bogozzák a bronz fürtöket. Vak-
szerencse.
