Unom kimondhatatlanul unom ahogy az akvárium fölé: hajol és eledelt szór a trópusi halacskáknak.
Unom mikor magvakat oszt a szíriai hörcsögnek és a papagájnak.
Unom őt ha főtt csirkefejeket darál a törpének tenyésztett kutyának és még inkább unom mikor kenyeret áztat a tejbe a szomszéd kismacskáinak.
Nincs rá szó hogy mennyire unom amiért élelmiszert tárol a családjának a küszöbönálló ínséges napokra. És unom hogy nem mutatkozik javulás
siralmas állapotán most sem mikor úgy tekint magára mint egy idegenre.
Akit – lehet hogy annak akarata ellenére!– át akar menteni egy elviselhetőbb korba.