Borítékolt lépés
Még betakarom a gyerekeket:pirosak s fehérek mint a retek.
Melléd fekszem lassan – fáradt anyag–
ügyelve hogy fel ne ébresszelek.
És várom hogy a film csak megszakad.
Az öncsalásnak hányféle neme
munkálkodik egyre bennünk? Nem-e
a lehetett-volna-másképpen él
úgy bennem mint megtörtént esemény?
Semmit sem értek már.
Minek hazudni?
Ilyen gondolatokkal azt hiszem
meghalni már könnyebb mint elaludni.
