Böndör Pál: Eleiai tanítvány
Zöld, örökzöld
Miután a helyi szokásokhoz igazodva
kötelező félórai alkudozás után
megvásároltam a két ceruzaelemet
a szingapúri elárusító teával kínált
és megkérdezte hogy honnan jövök.
Hiába soroltam neki: Magyarország
Jugoszlávia (még egyben volt) Ausztria
Románia Csehszlovákia (szintén egy
ország volt még) a maláj fiatalember
egyre szomorúbban vonogatta a vállát.
Olaszország említésénél végre
felcsillant a szeme és váratlanul rázendített:
– Ella mi fu rapita.
Verdi után Donizetti következett:
– Una furtiva lacrtma...
Szóval olyan olaszféle vagyok?–
nézett rám meghatottan a pult mögül
még mindig a hőstenor pózában.
– Igen – vontam most én vállat – majdnem olasz.
Majdnem szlovák és majdnem szerb. Magyar.