A hernyó

Az a hernyó tegnapelőtt, az igen, az a hernyó
belemászott egyenesen a versembe.
A barackfáról eshetett le,
lecsúszott az életet jelentő levélről
– ki tudja, a levegőben hányat bukfencezett?
De nem történt baja.
Az egyetlen baj, hogy lent volt a földön,
és nem ott a helye.
Ráléphetett volna valaki.
Bár veszélyes kaland volt elérni a fa tövébe, mondjam-e:
nem lett semmi baja. Akkor mászni kezdett felfelé.

És képzeld el: tévedésből a villanypóznára.
Képzeld csak el.
Párhuzamosan mászott a céljához vezető úttal,
fel a semmibe. Ekkor mászott bele a versembe.
Vajon mi lesz vele, végül mégis lepke lesz belőle?
S szép tarka szárnyaival belecsap a semmibe?