Így is, úgy is

AZOK a bőrkeményedések, kiugró erek,
húsba nőtt körmök, kitört fogak,
vörös anyajegyek, csúf sebhelyek,
AZOK az izgalomtól dadogós mondatok,
amelyeket még hajlandóak vagyunk elhinni.
MINT mikor türelmetlenséged nem mutatva
végighallgatod a részeg fecsegését.
MINT mikor felriadsz éjszaka, és gyermeked
egyenletes szuszogása megnyugtat.
MINT amikor a maratoni szerelmeskedés után
ráolvadsz a lepedőre.
MINT mikor szíved kihagy egy ütemet.
Vonalat húzol vagy bejegyzel egy vesszőt.
MINT mikor rátámaszkodol az asztallapra
és mosolyogni próbálsz.
OLYAN.

OLYKOR, mondjuk, az áruház mozgólépcsőin,
amikor arra a legkevésbé sem vagyunk elkészülve,
mégis megfájdulhat az,
amit különben észrevenni sem vagyunk hajlandóak.
EZEK, lehetséges, azok a pillanatok,

amelyek életben tartanak.
És már mosolygunk is
a harmadik emeleten a tarka szőnyegek között.

MINT sziklarepedésekben megbúvó, lázas madarak.
A sárban a csigák, gondolnád mozdulatlanul.