Ó
Ahogy kutya fülel az éjszakábamegrándul a testem minden neszre.
Nyár van mint még soha.
A szoknyák is mind tarkák.
Bennem erősödnek fel a távoli
legyengült jelek. Ha magamban fogalmazok
akkor is vagy suttogok vagy kiáltok.
Már ébredezem – most végre meglátom:
ember alakban vagyok-e ébren?
