Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Mozgás. Tér. Kép

Leveleivel a diófa
az ágán hintázó kisfiú testével
artikulálta a betűket.

A hibásan értelmezett
emlék-szilánkban
a rozsdás lábasok és fazekak
váratlanul sírva fakadtak.

Az udvar hatalmas volt.
A keskeny árnyak
suttogva ismételgették
furán eltorzítva
a tegnap hallottakat.

Mintha szavakká formálódott volna a szívverés:
a hinta nem szűnt lengni.

Terhe reszketett.

Április. Május.
A deszkakerítés nem tágított.