Böndör Pál: Eleiai tanítvány
Mozgás. Tér. Kép
Leveleivel a diófa
az ágán hintázó kisfiú testével
artikulálta a betűket.
A hibásan értelmezett
emlék-szilánkban
a rozsdás lábasok és fazekak
váratlanul sírva fakadtak.
Az udvar hatalmas volt.
A keskeny árnyak
suttogva ismételgették
furán eltorzítva
a tegnap hallottakat.
Mintha szavakká formálódott volna a szívverés:
a hinta nem szűnt lengni.
Terhe reszketett.
Április. Május.
A deszkakerítés nem tágított.