Valakik
Ajtómon kétszer koppintott valakirövid szünetekkel még kétszer kettőt.
Türelmesen kivártam hogy szűnjön a kopogtatás:
valakiből senki lett – én valódi maradtam
Nem is akárki: valaki aki nem nyitott ajtót.
Később ellenőrzésképpen kinyitottam az ajtót mégis
és nem ért meglepetés: az ajtó előtt senki.
Nem lepődtem volna meg azon sem
ha áll ott valaki a huzatos folyosón:
valaki aki nem akar kopogni.
Ő sem csodálkozott volna valakin
aki nem akar ajtót nyitni.
Néztünk volna egymás szemébe némán
valahol valakik: valami idők emberei.
