Jet set Willy,
a hős, aki állandóan meghal
védősisakját cilinderre cserélte
s nem a bányaaknában kóvályog kiutat keresve
hanem pazar palotája hatvan szobájában
keresgéli a fénylő tárgyakat hogy jutalomképp
neje végül a hálószobájukba engedje
ha mind a nyolcvanhárom megkerült
nyolc életét percek alatt elherdálja:
meghal a mutáns telefon érintésétől
halálra tapodja a pikkelyes gömböc
megöli az elektromos bojtorján
elgázolja a lángoló kerekeken guruló teáskanna
lezuhan a bálterem mennyezetéről lógó liánról
és nyakát töri
megfagy a lila pingvin leheletétől
átdöfi szarvával a rugós csillár
megeszi a szárnyas komód.
Persze ez szemfényvesztés
Willynek csupán két élete van
a valódi ahogy a fénylő pontocskák
a képernyőn őt kirajzolják
s a program keresztjére feszített másik.
Úgymond sorsa a kezünkben van
hitvány reflexeink minden reménye:
kiszolgáltatott emberke ugrándozik mint a bolha.
Nagyokat kurjongat:
– Én azt hiszem!
– Én úgy látom!
– Én azt hiszem!
– Én úgy látom!
