A krupié kiosztja önmagát
Napló, l985Részletek
1. Honfoglalásaink egyike
A füvet már ismered.
Ami nagyobb és keményebb
az a fa.
Az állat az ami elszalad.
Ugrásra kész te
neked sincsen neved.
Címed van
hogy könnyen megtaláljanak.
3. Egyéni csúcsom közelében
Fürge lábú fickó voltam valamikor
iskolás koromban
a mezei futóversenyek csillagocskája.
Gőgös is lehettem
mikor láttam hogy nem a győztesek közt
fejezem be a versenyt
inkább elálltam
feladtam a küzdelmet
fájdalmas arccal sántikáltam
mint akit baleset ért.
Azóta láb és tüdő egyre gyengül
de a szív
a szív erősebb
akármilyen helyezést elvisel.
4. Poco barbaro
Ki tudja eddig hol csámborgott
ezer évet késett
magányos barbár
a mi vérünk
kétségbeesetten futkos fel s alá
városunk utcáin
közben hangosan kiáltozik valamit
azon a nyelven
amit mi régen elfelejtettünk.
Értjük mi azért persze
értjük nagyon jól hogy mit kiabál
de munkánkba merülve
megjátsszuk a hülyét.
8. Gomoly
Mivel a látása nem túl fejlett
a delfin a denevérhez hasonlóan a kibocsátott hangok visszaverődése
alapján tájékozódik.
A napokban olvastam a delfinkutatók
még nem bizonyított
de nekem igen valószínűnek tűnő feltételezését
hogy a delfinek hangképző szerveik segítségével
rekonstruálni képesek
az így keletkezett képeket
vagyis hangjuk segítségével
le tudják rajzolni társaiknak egy cápa
polip vagy szardíniaraj képét.
A rövid cikk teljesen felkavart.
Képesek-e mondatfélébe fűzni a delfinek
ezeket a szó értékű hangképeket?
És hogyan teszik azt
folyamatosan mint a film
vagy inkább a képregény technikájához hasonlóan?
Lehetséges hogy a képírás elvontságával társalognak?
Képesek-e tehát olyan képeket létrehozni
amelyeket előzőleg hangjukkal tapogatva
nem fényképeztek le?
A rövid újságcikk teljesen felkavart.
A megválaszolhatatlan kérdések után
arról is elábrándozhatunk
ha mi lennénk képesek
például a szemünkből kibocsátott fénynyalábbal
holografikus képeket létrehozni.
Már látom is
ahogy gondolatainkat eltakarni
mint a tintahalakból
gomolyog elő
a fogadatlan prókátorokból
a cenzori sötétség!
9. Struktúra
Valahol a tenger partján persze.
Ahogy mondani szokás: kiosztva a lapok.
Dalolhat az ürestől kongó fejjel a poéta.
Hiszen... a szabályosan egymásba illeszkedő csontok
sem félnek az idilltől
és hogy milyen lapokat kaptam
az attól függ milyen játékot játszunk.
Hullámozhat fülemben a tenger
míg a tudást építi bennem a krupié.
11. Április bolondja
Ne úgy gondoljál rám
hogy vajon mi történt velem.
Egyszerűen csak megtörténtem:
talán azért mert szavakkal dolgozom.
Ne képzeld azt sem
hogy mondataim óvóhelyek.
Laza kapcsolatok ezek
és a viszonzatlan szerelmeket
viszonylag higgadtan
veszem tudomásul.
Mégis elég komolyan ahhoz
hogy én legyek az április bolondja.
12. Áhítat-minimum
Milyen beszédek? És mennyi idézőjel!
Te másképpen beszélj
és másképpen figyelj.
Mint hívő elődeid te is olyan légy
tiszta tekintettel
fel a magasba nézz:
ha megszökött is onnan a szőke isten
az ég kékjében
semmi változás nincsen!
16. Kis részegség
A nagyváros rengetegében.
A kopott kép még használható
de akkor a költőt
hím farkasnak
magános ordasnak
kell elképzelni
ahogy felségterületének a határait ki-
jelöli. Így érthetővé válik az is
miért akadozik a nyelve
– hűs sörrel kényszerül feléleszteni
amint a vizelési inger alábbhagy.
A megszokott
szóképekkel is csínján kell bánni.
A legszürkébb mondatoktól is
be lehet rúgni.
20. Grimasz minden mennyiségben
Ugyanazt az arcot viseljük.
Fintoraink különböznek csupán
ahogy a világot
vagy önmagunkat figyeljük.
Ugyanazt az arcot viseljük valahányan
a különbözőséget tökéletesítve rajta
életfogytiglan.
22. Élünk, mint hal a vízben
Ezt a folyókanyart
olvastam már valahol.
Gyertek hát utánam
én ismerem itt a járást!
És ne zajongjatok ennyire
még fel találjátok ébreszteni
a bennünket álmodó
valóságfeltáró művészt.
24. Mint az elfelejtett tréfa
értelmetlenné árvult csattanója
Ha kertté szándékozol átváltozni
ne tegyed azt januárban.
Nyáron a hűvösbe menekszünk
télen a tűzhely mellett melegszünk.
Leleményünknek nincsen határa
ahogy a tüneteket szaporítjuk.
Vagy téves bolygóra ereszkedtün
a világűr végtelenjéből száműzve?
Előírásszerűen kezet rázunk
érthetetlenül eldünnyögjük nevünket.
Nincsen gyógyulás e betegségből
mely minden egyes előfordulásakor
új nevet kap.
26. Adalék az alkotás lélektanához
A képnek
amit tényleg szeretnék megfesteni
talán a
Képzelt palack valódi parafadugóval
címet adnám.
Különben
más elnevezés ugyanúgy megfelelne.
Az ecsetet úgy venném kézbe
mint a gyermek a fütyürüjét
abban a korban
mikor még sejtelme sincsen
hogy a merevedés
milyen izgalmas ügyködést tesz lehetővé
a más nembeliekkel való közlekedésben.
Ráznám a szerszámot
csapkodnék vele
kéjesen lihegve
mint a megszállott
anélkül hogy igazából tudnám
mit és miért cselekszem.
27. Mindent a helyére
Mi okosat kezdhetnék
a személy szerint engem ért sérelmekkel?
Mit a kitüntetésekkel?
Hóembereket csinálok az előszobában.
Ha kifogytam a helyből
a nappaliban folytatom működésem.
Ha a hó fogyott el
más anyagból gyúrom őket.
Az éléskamrában
a fürdőszobában
az erkélyen.
Ha se hely se anyag nem maradt
kockás füzetembe rajzolom
a kövér hóembereket.
28. A mesterség ártalmai
Miután
a címzett ismeretlen jelzéssel
lassanként visszakapta
az összes lapokat
a krupié
rövid töprengés után
újra kiosztotta önmagát.
34. Fürdőzők
A halak perspektívájából
az emberek
esetlen mozgású fejetlen lények.
A búvárokat kivéve.
A szárazföldön sincsen másképpen
csak teljesen elmerülve valamiben
nyered el végső formád.
35. Mindent összekever a költői szabadság
A nyárnak fogytán illata:
ihletett perc de nem cselekvésre.
Az előrejelzés ellenére
megnyilnak az ég csatornái.
Csapadék lehet-e szó ennél ügyefogyottabb és hivatalosabb?
Esernyő valószerűtlenebb?
Mindent összekever a költői szabadság.
Hiába mászol fel a fára
aligha álcázhatod magad gyümölcsnek.
Varjú még lehetnél
de meg kell tanulnod repülni.
Ázott szárnyakkal ez nem lenne éppen gyerekjáték.
37. Egy pillantás technikai forgatókönyve
Különböző jelentésektől terhes piactér.
Kiválasztasz valakit a tömegből.
Vagy ő választ ki téged: határozott
vagy határozatlan névelővel ereszted magadhoz?
Főtt kukorica a valóság neve.
A kiválasztott kitátja a száját.
Fogai sárgábbak a kukoricánál
amibe harapni készül.
Torka sötétebb a pokol mélyeinél.
Nincsen kinti és nincsen benti
csak közötte a falatok.
48. Gyermekvers
Csendet kérek! Egy csúf bérházat kell most elképzelnem:
oda beléphessek. Házat háromemeleteset
elhelyezni szépen a volt vasúti töltés mellett.
Türelmesen kivárni hogy a barna lehetetlen
árnyalata kinyissa szememben a kaput.
Meggyőződni újra hogy a kapcsolónál nem lapult
a sötétben lesben kit még elképzelni sem mertem.
Indulok felfelé! Örökké huzatos birtok:
tágas lépcsőház. Elfárad a fény míg hozzám leér.
Hová nem szabad lépnem – minden repedés a helyén –
régi szörnyek ne ronthassák szerencsém. Hideg nyirkot
nyálaz a kerámia. Negyven éve hogy fent ott a
padláson valaki jajgat. A villanyt meg eloltja
az automata mindig ugyanott – örök titok –
az ajtónk előtt! Emlékezetem meg cserbenhagyott:
az elfelejtett ajtót sem kinyitni sem becsukni –
ha el tudnám képzelni talán be is tudnám rúgni!
A benti neszekre figyelek: halkan mondják hogy ott
a keskeny lakásban motoszkál a komoly kisfiú
én sem kellek néki nem a tűzoltó sem a sioux.
Hogy ily közel kerülhettem hozzá az is csoda volt.
Most hogyan vissza? És hová? Állok a küszöbön
és arra koncentrálok hogy megfogja majd a kezemet
ahová küldték – a sarki boltba – lassan elvezet.
– A bevehetetlen várakból lesz a legjobb börtön. –
Mennénk hallgatag. Nem kérdezném őt az iskoláról.
Nem kérdezné hogy amit ott tanul mire használom.
S ott a boltostól mit kérnénk: mit keresünk mi e földön?
52. A hazai pálya előnye
Csaknem harminc éve már:
általános iskolák sportvetélkedőjén vagyok
60 méteres síkfutásban szerepelek
és fölényesen vezetek
ám a cél előtt megtorpanok
– a célszalag térdmagasságban volt kifeszítve! –
ezt kihasználva
a többieket vendégül látó iskola versenyzője
az egyetlen akit ez a furcsaság
nem lepett meg
fél lépés előnnyel
megnyeri előttem a versenyt.
Kalapot le
az előtt aki ezt így kifundálta
látszólag egyenlő feltételeket biztosítva
mégsem bízta a véletlenre
a verseny kimenetelét.
53. Összevissza
Azt mondtad városaink és falvaink között
a kígyó szerepében ott tekereg a folyó.
Én vállat vontam.
Aztán a szennyvízcsatornákról beszéltél
a kígyó méregfogairól.
Én tapsoltam.
Te vállat vontál.
Ahol a szenny a folyóba torkollik
ott fogtad ki életedben a legnagyobb halat.
54. Térjünk a tárgyra: a tárgyakra
Nemes Nagy Ágnesnek
Az asztalfiók amit kissé balra kell billenteni
és erőteljes mozdulattal kifelé rántani
majd lassan óvatosan húzni
de úgy hogy közben enyhén nyomod lefelé is.
Az öngyújtó amelyik
csak meghatározott szögben tartva
csak meghatározott mozdulatra gyújt.
A hajszárító melyet egy bizonyos ponton
meg kell kopogtatni ha működtetni szándékozod.
Írógépem melynek g és h betűje
különleges kezelést igényel.
Mert bizonyos idő elteltével
a sorozatgyártás termékei is
meglelik saját egyéniségük.
Ekkor leteszik a hűségesküt
és azontúl csak téged szolgálnak.
57. Keskeny partsávon
Kifolyt kezedből a homok.
Kifolyt a víz is.
Ahol érintkeznek
– a keskeny partsávon –
bonyolult várakat
építettél belőlük.
58. Melodráma, 512 kilobyte
Megjöttek – érintette meg gyengéden a vállát.
Az információ túlcsordult a memóriakapacitáson.
Legördült az arcán.
60. Kapcsolók
Bevásárolni voltam –
szatyrokkal a kezünkben
összefutottunk volt osztálytársammal.
Megörültünk egymásnak
letelepedtünk egy kerthelyiség asztalához
és két-három sör mellett – vagy több is volt? –
jóízű beszélgetésben idéztük fel a közös emlékeket.
Bármennyire siettem is utána haza
kissé megkéstem
időközben megnőttek a gyerekek
elérik már az összes kapcsolót
és bekapcsolódtak.
Itt állok most a szoba közepén
és hol hangosabban hol halkabban
forog velem a világ.
62. Hangok, alakok
Az egyik fülemen be a másikon ki.
Olykor megfordulok vagy csak elfordítom a fejem
már az is pihenésnek számít
ha ellenkező irányban bonyolódik le a forgalom.
Az egyik fülemen be és a másikon is be
az agyamban ütköznek össze össze-
kuszálni gondolataimat.
Az egyik fülemen ki és a másik fülemen is ki
az éj csöndjében felriadok
hogy valaki csak most lépett ki belőlem.
67. Aki vagyok
A terv homályos
esetleges kivitelezése távoli: lehet hogy újra költözünk.
Máris minden ideiglenesnek tűnik otthonunkban.
Mint a váróteremben
egyik székből a másikba ülök
– egyre inkább hasonlítok arra
aki tényleg vagyok.
A mérleg egyik oldalán naprengés
a másikon pedig vacogás.
