A gázló
Van amit még én is megértek.Mint a hal érti a horgot
miután bekapta a férget.
A triviális ad dolgot
az agyamnak emberként élni.
Ösztöneim visszafogva
az eszemmel tanulok félni.
De a hiányérzet foglya
sem lettem tegnapról mára:
a gázlóban lépnek a lovak
úgy ahogy bennem a gondolat
a sodrásnak ellenállva
a láthatatlanban tapogat.
A gázlót és a lovakat
– ezt értem még a legjobban.
És a nyerítést... Ahogyan
a teljes partszakasz leszakad
és a gerinc beleroppan.
