Ugljani hexameterek
Viszket a képeslap: cafatokban hámlik a tájról.Mondd kedves tudnánk-e mi gondtalanul heverészni
úgy igazából még? Hadakozni a semmivel egyre
– vendégek kiket egy hullám kivetett e szigetre–
míg véresre kaparja finom bőrünk a nap újra?
– Most a valót álmodjuk egy ugljani sziklateraszkán
s mintha magával a léttel lenne vitánk: vakaródzunk.
Vedlik a képeslap: cafatokban foszlik a fátyol.
Tán a sirály támaszkodik így a parázs levegőre:
– Más bűnös szavait szégyenleni lenne a dolgom?
Viszket a képeslap-lét. Vedlik a hályog a szemről?
Egy véresre kapart kiütés a nap estefelé már:
– Meztelenül sem eléggé meztelenek lebegünk a
forró szikla felett – és mintha a lét szünetelne–
csak megtáltosodott nemiségünk vágtat előre
egy hosszú s csúf s esztelen éjszaka legközepébe.
