Böndör Pál: Eleiai tanítvány
8 Tanka
Van Gogh-sárga és
Rembrandt-barna. Gris-szürke.
Ez bánt. Inkább
legeljél füvet. Okádd
az epét – s ne mondd hogy zöld!
*
Megkopogtatták
elébb a fákat s kivág-
ták a fél erdőt:
hogy ajtódon most halljad
a kopogást. S a fejszét.
*
Önmaga teste
titkait hogy megfejtse
– kellett a másik.
Hol talál – ezt érteni?–
egy másnemű világot?
*
Már célzás közben
néhányszor eltalálod
és el is véted
míg egyformán megérted
mindkét lehetőséget.
*
(J. A. e világi története)
Nincs hozzá lépték–
csillagtérképen mélység!
Abszolút mérték –
lábasokba szétmérték:
fortyogott a világ-űr.
*
A versmondatod
formálod-korrigálod:
kompromittálod
saját olvasatoddal
az ártatlan világot?
*
Kivel szemben nőtt
meg az igényem – veled
vagy önmagammal?
Hogy szeretsz nem is elég?
Tudnom kell azt is hogy mért?
*
Nappal csak a leg-
közelebbi csillagot
látod. Éjszaka
– egyre sötétebb vagyok?–
már néhány ezer ragyog.