a város elrablása
(keresztapámnak)
jöttek. először a kavicsokat szedték össze,
zsebükbe pottyant talpaink nyoma.
majd az indák is lekúsztak a meztelen tűz-
falakról, le a tavirózsák, bágyadt violák.
lányainkat akarták, s mi asszonyaik
sudár árnyékába takaróztunk. test a testhez,
szó a szóhoz koccan - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
rezervátumokba terelt szóbölényeink
faggyúgyertyája lobban ikonjaik előtt.
a perzselt mondatok szaga behúzódik
körömágyainkba, ami környezetkímélő
mérgekkel, harminchat fokon könnyen tisztítható.
minden kitörölhető - minden újraírható.
mikor az utcák is a lábukhoz hajoltak,
a gerlék után indultunk. elvámolható pátosz,
nevetséges emlékkacatok, nyávogó macskakövek,
újrainstallálható libalegelő, ráncos ösztönök,
kofferban tőzsdére bocsátott hazaszeretet.
trendi itthon- és otthontalanok, kertjeinkben
még visszhangzik az elhaló hahota -
magunk elől futottunk vissza, ahova.
