Kollár Árpád: Például a madzag

árulás

 

végül megszöktek tőlem alteregóim,

az én-diktatúra túl kemény volt nekik.

ráuntak, hogy ők élnek helyettem,

és írnak is, ha gazdájuk henyél.

 

vajon tudok-e majd különbséget tenni

rejtőzködő természetű dolgaim között,

kilúgozni valami használhatót is,

oldani az oldhatatlant -

 

végezni a többi haszontalan rutint?

ki kubikol ezután, s ki tapaszt majd

versem vázára makacs anyagot?

 

- magukkal vittek mindent, mint a tolvaj,

[egy életet, miről hittem: az enyém],

és nekem itt csak az irodalom maradt.