Kollár Árpád: Például a madzag

ohrid

 

fekete papírlapok kúsznak

a víztükörben

a senkiföldje lassan megtelik

hazatérő kormorán árnnyal

a túlérett dinnye tavat

egy patak szeli ketté

akár a meghasadt emlékezet

lomhán áramlik tengelye mentén

 

a meglopott hitek és szimbólumok

földjén hol nagy sándor korongja

az égbolt peremén ragadt

a felmelegített történelem

karcos sziklák és dokumentált

önazonosság körül örvénylik

 

lassan szétfolyik az írás

habzik akár sveti naum patakja

hol megütközik az ohridi tóval

de verset csak a kiszökő vízből

lassan szürcsölve az opálos habokat. . .

 

- és strugán láttunk egy jeszenyin szobrot is

de mickiewiczről lehullottak a betűk

 

most nincs kedvem visszaragasztani