Szögi Csaba: Drót

(05. 26., vasárnap)

Ebből a gyógyszerből
||:elég egy, elégedj meg eggyel:||

* * *

Persze én nem az a fickó vagyok, aki beéri ennyivel. Két Ksalol és két kávé, eddig. Meg egy kis füvecske. És még csupán 1:39 van. És ez még csupán a kezdet. Hatnak a szerek. A folyosón fúnak a fellegek. Ó, egek. Stigmáim a hegek. Csikkek és üvegek. És az a zsilett. Kiráz a hideg, ha csak Rád gondolok, Zsüliett.

Bár a lány egy kissé molett, tudja, hol a toalett, s tudja, mi a dolga. Ő a Domina, én vagyok a Szolga. Kurva Petra, Olga. Vigye el a Volga. A hátán, vagy a hasán. Mindegy. Nem kell ily kurtizán. Partizán. Che Guevara. Mindegy. Ha megkapod, egyre megy. Prostituált mind. Of course, it’s all gone with the wind. But. Tomorrow is another day. Don’t forget. And remember, my friend. After the good lunch there’s no anything better, than a good cigar.

Csak azt nem tudom, mi a faszért koppintott engem Bukowsky, Burroughs, Morrison, Nick Cave, Beethoven, Steinbeck, Albert Einstein, De Sade márki, Szabó Rozália, sőt még Quentin Tarantino is.

S bár tegeződnék velük – azt hiszem, én vagyok az öregebb –, de én csak Bohumillal ittam meg a pertut. Ja, meg ott volt Milan is. Ezek az őrültek a fejbőrükbe is pálinkát dörzsöltek. Nemhiába, ezek a szlávok tudnak inni. Megadják a módját. Mi, magyarok, csupán vedelünk. (Ámbátor én asszem, lehetnék akár üzbég is vagy tamil, akkor is vedelnék ész nélkül.)

No, megyek vizelni, aztán kajtatok némi szíverősítő után. Mingyán gyüvök. Hát no. Dzsoni was here.

* * *

A Fénykoszorú még ott sötétlik a Hant felett. Beszédet akartam mondani, zokogni, elűzni a rokonokat, akik ott gyülekeztek a Hant körül, akiket sohasem láttunk azelőtt, és akik pálinkát ittak. Én is pálinkát ittam. Aznap csak azért is józan akartam maradni. De gyenge vagyok. Fekete öltöny, keménykalap, ballonkabát.

Végigittam azt a napot is. Az április tizenharmadikát. A szombatot. Akár az előzőt. Csakhogy pénteken este kacagtunk és vigadtunk, és öleltük a nőket. Végigjártuk a kocsmákat. Vigadtunk hajnalig. Pedig talán már csattogott a kalapács.

Szombaton este csak ültünk Ketten a szobám padlóján. De az egyik kristálypohárból sehogyan sem fogyott az ital. Én elfogyasztottam egy palack bort meg négy kapszula morfinszármazékot, s csak néztem a lábujjaimat. Alig szóltunk egymáshoz. Bár mi szavak nélkül is megértjük egymást. A végére furcsamód kitisztultam, magam sem tudom, hogyan. Felhörpintettem az Ő borát is, elszívtam egy szál cigarettát, s feledve a könnyeket, aludni tértem.

A Hant akkorra már bizonyára kihűlt.

* * *

Egészen kis kölyök voltam még. A Nagyi tanított imádkozni. Nagyapával meg gyakran elbeszélgettünk, mért kell Szegény Jézus Krisztusnak még mindig a Kereszten szenvednie. Ennyi év után is. Hát ez a kereszténység. A Lelkiismeretfurdalás Fenntartása. A Könyvekben az vagyon írva, hetedíziglen. Nem pedig évezredekig. Papok.

A Nagyapa nem volt templombajáró ember, de Isten a megmondhatója, hányszor olvasta el a Bibliát. Azt jelentette a Falunak, amit Samuel a Salinas-völgy homokján tengődő szerencsétleneknek.

De Nagyapa most elköltözött. És nem tudom, mikor fog visszatérni közénk. Talán majd a fecskéimmel.

* * *

Pán Péter bizony nem nyugszik. Pán Péter úgy befüvezett hajnali ötkor, hogy most valóban kukorékol, fölszáll a háztetőre, a padlásajtóból integet, újfent kukorékol, csípőre tett kézzel, klasszikus zenét hallgat, regényt ír, és imád szerepelni a Deszkákon.
Egy időben. Persze. Hogy. Pontot. Tegyek.

* * *

Ni ja ne znam, šta radim, hoću da zapalim. I da pijem još kafu. Poludeo sam. Skroz sam puk’o.

* * *

Mindent csak logikus sorrendben. Rágyújtás, olvasás, ébresztő, reggeli, váltás, alvás, vagy valami más. Ez a sorrend.

* * *

Tuti ez a buli, mindenre van megoldás, kivéve a szúnyogokat. Azám, Anyád a szúnyogok. Direkt vessző nélkül, hogy ne legyen ugyanaz. A Jancsó trédmárk.

Íme, dohányzom és alkotok. Reggel 5.47-kor, huszonnégy óra alvás nélkül, telve munkával, álló nap alkoholt és egyéb narkotikumokat fogyasztva, bezárólag ezzel a dzsokival. Noshát.

Reggeli kell, ébreszteni a váltást, onánia, egyebek.

Munkára hát.

* * *

Ez tiszta Love Parade, egész éjjel kamionokat hajkurásztam a folyosón. Fantasztikus.

* * *

(05. 30., csütörtök)

Ma eljött hozzám a fecském. Ő volt az, biztos vagyok benne egészen. Egészen közel röppent, kacsintott, majd tovasiklott. Megjöttek hát.

* * *

nem hallom a hangodat
nem is érdekel
nem értem, az öreg koldus
sír, vagy énekel

* * *

Nem Pán Péter vagy te, hanem Fekete Péter.

* * *

(Szilvia levelébe.

– 20 mg Diazepam. Elég. [Kérdőjel.] Mára igen. Levél a Hitveshez. Teszünk még kérdőjeleket. [Pont helyett inkább kérdőjel, de ez utóbbi, s nem az előző mondat végére.] Ne aggódj, tiszta vagyok. Csak nyugodt, túl nyugodt. Mármint megfelelően nyugodt. És kellemes zene szól itt a hálóteremben.

Azt mondják, a kemikáliák gyilkolnak. Nonszensz. Ami nem Szellem, az mind Kémia. S engem ez a két dolog tart most életben. Nem pedig megöl. Az a lány, akit ott láttam énekelni, könnyezve az aluljáróban. És a tabletták. [Bár ez utóbbi már csak amolyan kis rutin, azt hiszem, a C-vitamin is megfelelne.]

Ma megállt az órám. Nem zavar. Az Idő Mi Vagyunk.

– Írtam a minap egy punkszámot. Igen keményre sikeredett. A jó öreg egó. A Lázadó, kiről elképzelhető, hogy nem is lázadó, csupán szomjúságán enyhíteni igyekvő vándor.

– Most itt őrültekháza van. Egész nap három ember munkáját végzem. Honnan tudnak ezek az én skizofréniámról. A reggel azzal kezdődött, hogy a pofámba nyomtak egy joe-t, azután pálinka, fű, tabletták váltogatták egymást, viszont annyit dolgozom, hogy teljesen tiszta vagyok. Mindenre a válasz, amiről meséltem már neked. Tőled függ, hogy miben hiszel.

Lehet, hogy nem fogok semmit aludni ma éjjel, de máris a zsebemben lapul némi zöld, bogyók. Kávé előkészítve, cigi is. Írom a regényemet, és élvezkedem. Holnap meg egész nap alhatok reggel nyolctól.

– Ennek a bolondnak most jutott eszébe, hogy kimeszeltesse az irodáját. És persze én ügyelek a melóra. Ez van. De úgy elröppent ez a nap, mintha legalábbis denevér volna, vagy barázdabillegető.

Hű, ha ezek még meghozzák a beígért Pelinko-va-cot, füvet, Bendzsót, Trodont, pálinkát. Akkor lőttek a regényírásnak. De hát zajlik, zajlik.

A folyosón a falinaptárra felírtam a jún. 4. mellé, Dzsoni was here.

Most itt tényleg dekoncentrálnak, ezért elszívok egy cigit, bemásolom a punknótát, és holnap folytatom.

Az utolsó

nem kell más
csak egy korty víz, végre más
ez az íz, mely
mélyre ás
a gyógyszer íze a szájban
méreg a májban, mindennap
ez idő tájban
gyönyörködöm a falban, a
tájban
soha nincs időm mélyebbre
ásni
elélvezni
fogam vénádba vájni, az
jó,
kő, papír, olló
holló
kibaszott repertoár,
s az ár,
menj a picsába már,
trágár a vers, amit írok,
sírok, rohadt dolog, de
könnyek, papírok,
ugyanaz, nem is kell
más
csak láss, ott a padló, Deszka,
Padlás
csak Te érted, Kedves, szenvedj,
mindenem nedves
csak a torkom száraz, a
válasz, Isten csendje,
torkosok rendje
ref. Nem kell más, aki elénekelje
bánatom, örömöm kit érdekelne
látom a kiutat, a sorompó zárva
égetem a hidakat, nincs visszaút tárva
lelkem öledbe hullva, sorvadó lárva
nézem a képeket a válaszra várva
||: de zárva, a sorompó zárva :||
nem élem
meg, hogy elénekeljem
az énem
elfolyik a vérem
széthasadok
ördögök, angyalok
megbaszom az egeket, a földeket,
a réteket, aggokat, véneket, talán
gyűlölöm az életet, leszopom a hullám,
elsodor a hullám, nem én, nem én
vagyok a trágár
csak a vérem, a
vérem, a galád
[megbaszom az anyád]
ref.

[próza] Mondd, hol jár most az az Angyal, kinek serkenő könnyeit ittam az aluljáróban, valahol Szabadka és Palics között a kihalt utcán, ahogy magához szorított és eltaszított fénylő szemtükrének világánál. Fáj, ha megtalálod, fáj, ha hozzád ér Régen Leszakadt Másik Feled. Egy régi indián legenda szerint az emberek egykor hermafroditák voltak, azután a Nagy Szellem kettétépte őket férfivá és nővé. Azóta mindnyájan ezt az elveszett részünket keressük. Van, aki megleli, van, aki egy életen át kutatja, mégsem találja meg sohasem. Van, aki már el is felejtette, hogy létezik valahol.

A Szépség nem a szavakban rejlik, ne feledd. Egy ajkadra hulló könnycsepp mindent elmesél.

Az Út létezik.
Csak Por takarja. Ezért.
ref.
Én beszéltem. A választás a Te kezedben. Testvér.

P. S. – Ma vagyok utoljára éjszakai ügyeletben, s a regényt is lassan befejezem, azt hiszem. A szerek előkészítve.)

* * *

(05. 31., péntek)

Hát, a csillagokat még valahogy ki tudtam rakni, de hogy ennyire elszálljak egyetlen headtől, amit a minap már kidobtunk mint szemetet, de én most ráleltem, mondom, hátha, és bejött, be bizony, de annyira, hogy szinte hihetetlen.

Előtte meg főztem sima kenderből, hasisból, dohányból és kávéból teát, ami most ázik, és várja az én Rísztó barátomat, aki cirka fél óra múlva ébred, hogy kipróbáljuk e várhatóan kellemes hatású nedűt.

Ellátok a vizesflakonomig, ami itt van, úgy egy rőfnyire. Csodálatos, valóban. Dokumentálom az eseményeket. Ma egy szúnyog megcsípett a tenyeremen, azután meg az egyik őrült elnyomott egy cigicsikket a lábujjamon, mikor éppen aludtam. Hát, ilyenek. Marhára sok itt a szúnyog. Nem baj, legalább felfogom, hogy már legalábbis tavasz eleje van.

Úgy bizony. Mert ma az én fecském jelzett nekem, ő, aki akkoriban utolsóként visszaintett, mikor Délre költöztek. Azt jelezte, kész engem kivinni innen, napok kérdése az egész. Legfeljebb négy-öt nap múlva már a Dróton kívül leszek, remélhetőleg egy életre.

Búcsúzom hát ezektől a fecskéktől és felhőktől, kik az egyetlen vigaszt jelentették nekem a Dróton belül. El kell búcsúznunk, mert vigaszt kell még nyújtaniuk sok más riadt kisegér-embernek idebenn. Úgy bizony. Korog a gyomrom, éhes vagyok.

Enni fogok. Krémsajtot. Kettőt.
Mi lesz még ezután.

* * *

Hát, igen. Ismét beletaláltam a kukába a csikkel, mivel elszívtam az utolsó Faszt, ahogy Luca, a Kopasz Énekesnő mondaná. Igen. És egy head shittől (látszatellentmondás, a szakértőknek mondom) elröppent az agyam. Tehát mindent csakis logikus sorrendben. Pisilni, ébreszteni Rísztót, bár előbb inni (most azonnal). Ezután lenyelni a cannabisteát, majd elbeszélgetni, később még írni egy keveset a nadrágba vizelésről, ilyenekről. Aztán ébresztő, reggeli és így tovább. Viszont azt hiszem, van itt a szomszédos szobában némi kekszmorzsalék. Az egyszemélyes ellenőrzőbizottság bármikor betoppanhat. Érdekes lesz. Viszont, amint látom, Rísztó barátom felébredt, tehát megyek. Viszlát.

* * *

Nos, a teát azt azonnal kiöntöttük, olyan iszonyatos zamata valék. Viszont Rísztó sodort még egy relaxáló szál jointot, egy kávét is elfogyasztottunk, kaját nem találtunk, viszont eddig kellemes volt a zene, például ment az a szám a Trainspottingból, a Perfect Day, amikor a Renton gyerek bedobja az aranylövést, és kissé besüpped önmagába.

Gyönyörű dal.

Viszont a minap olyannyira szétfolytunk a shittől meg a jó öreg szilvapálinkától, hogy a végén a nadrágomba pisiltem, és ez mulatságosnak tűnt számomra.

* * *

Átlapoztam máris néhány szexlapot (3:28). De majd később. Itt most egy fickó szar zenét hallgat, meg unalmas dolgokról beszél, tehát cserbenhagytam szegény Rísztót, és ellógtam ide írni az én asztalomhoz. Csakhogy útközben elfelejtettem cca. tíz másodperc alatt, mit is szerettem volna közölni véletek.

Ja, hát, hogy minden punk buzi. Énekelte egyszer egy szarevő, kinek a bandáját mi hívtuk meg Gödöllőn a saját punkfesztiválunkra („Éljen a háború” – ellenes fesztivál), mert azt hittük, ezt a zenét játszák, közben egy szart, hácét, és direkt provokáltak bennünket. Emlékszem, hogy felbaszódtam, fel akartam mászni a színpadra, hogy agyonüssem. Persze akkor már jócskán be voltam kúrva. Szerencsére a többiek lebeszéltek, hogy hagyjam a faszba, nem éri meg, nem hívjuk meg őket többé, és annyi. És bizony igazuk volt.

Fordul velem a terem, a folyosó. Folyosó fordulójában fogdostam fincsi cicikéket. A Fruzsináét a Trafóban. Ám ezúttal hol a folyosó nyugati, hol a keleti végében áll az íróasztalom. A fiókjában műanyag flakon, csésze. Kiskanál, kávéfőző, kávé, némi dohány– és cannabishulladék, cipőkrémek, kefe és egy villa, amit az ebédlőből loptam. Maga az asztal trapéz alakú, egy frissen cserélt, de általam már lekávézott lepedő fedi. Rajta egy zöld faláda, iratokkal, ceruzával, radírgumival, golyóstollal (mely nem működik, mivel kiszedtem a betétet, mikor legutóbb joe-t tömtem normál cigibe, tudjátok, és levágtam a fémhegyét, mert zavart iszonyatosan). Megyek, elszívok egy cigit Rísztóval, ő mindjárt megy aludni. Azután folytatom. Szóval jöttem, és vannak még a ládában iratok, könyvek, füzetek, rajta szintén egy füzet. Itt írom a könyvemet. Alkotok, úgyformán. És szamárfüleket ejtek a lelkiismereteteken.

Verset kéne még írni az Elveszett Kölyökhöz. Az elveszett, majd megtalált, majd ismét elveszett, ésígytovább Kölyökhöz. De hamarosan ébresztő. Előtte talán még egy kávé, s ha marad még időm, írok.

* * *