Hózsa Éva: Idevonzott irodalom

Csáth Géza naplói (1897–1903)

A háborús és a kiegészített Napló után Csáth Géza gyermekkori naplófüzeteinek kiadása egyre sürgetőbb. Az előző naplók kritikai recepciója éppen azt hiányolta, ami ezekben a füzetekben megtalálható. A húsz gyermekkori napló ugyanis, amelyek közül először hat kerülhet az olvasó kezébe, összefüggő szövegeket tartalmaz, valamint feltárul Szabadka művelődéstörténeti adatainak sokasága. Rengeteg irodalom- és művészettörténeti szegmentum, sporttörténeti vonatkozás, lemásolt dokumentumanyag található a szövegekben; az én-elbeszélő tudatosságra törekszik, a bejegyzéseket tehát mindvégig az értelem intonálja. A Monarchia-kutatás új látószögekhez juthat, a Naplóban fellelhető Monarchia-interpretációk dialogizálásra ösztönöznek.

Az olvasó először Karinthy Frigyes gyermekkori naplója felől közelít a Napló szövegéhez/szövegeihez, a rajzok, valamint az idő-dimenzió azonnal előhívja a Karinthy-olvasat emlékfoszlányait. A Karinthy-napló feledhetetlen időpontja, vagyis 1899, illetve 1900 újévváró magatartása itt is felmerül, jóllehet Brenner József nem misztifikálja az 1900-as évszámot, sőt rosszalja, hogy január 1-jén a színházban az évszámmal való hiábavaló foglalatosság elodázza az Aranykakas előadásának kezdetét.

Csáth Naplója még tágabb horizontot nyit, mint a Karinthy-napló. Az olvasó rácsodálkozik a tizenéves naplóíró történelmi, világpolitikai, világ- és létszemléleti tájékozottságára, kiforrott értékrendjére, az irodalom, a zene, a színház és a képzőművészet iránti fogékonyságára, tudatos hazaszeretetére, 1848 iránti rajongására, az iskola, a klérus, a világ dolgai és olvasmányai iránt tanúsított kritikus szemléletére, a narráció (el)rendezettségére, a lélektani és erkölcsi meglátásokra. Jókai könyvei a legfontosabb olvasmányok, nem véletlenül tekinthető Csáth későbbi Jókai-recepciója ma is időszerűnek. Egyes szerzők gimnáziumi kanonizáltsága szintén elgondolkodtató.

Kosztolányi Dezső írói pályáját Csáth Géza Naplója féltő gonddal kíséri, versszövegeit a naplóíró tudatosan megőrzi, az önképzőköri incidens és a magántanulói státus kapcsán pedig Kosztolányi Árpád magatartását, szegedi ügyintézését is nyomon követi. A Csáth-novellákból és a Kosztolányi-szövegekből ismert szabadkai mozzanatok a ráismerés örömét hozzák meg az olvasónak (vö. a divatba jött szellemidézés által Dreyfus védőjének előhívása, Papp Béla akasztása, a gimnáziumi inkvizició tanár-öngyilkosságba torkollása, Szárics János egyénisége stb.). A naplóíró attitűd hangsúlyozása az én nézőpontját emeli ki. Időnként visszatér a megállapítás, hogy a naplóírás valamely évfordulóhoz érkezett, a precíz elrendezettség pedig a véglegeset, a befejezett rögzítésének igényét és vágyát fejezi ki, amely az olvasói pozícióból természetesen elmozdítható. Az én elbeszélő pozíciója változik, a megjelölt évszámok ugyanis az érettség, az életkor változását is jelzik, valójában az érlelődés során változó nézőpont von határvonalat a naplók közé.

A történettudomány a forráskutatás jelentőségét emelte ki akkoriban. Csáth Géza hasonló módszerességgel, a pozitivizmus szellemében írja naplóit, eleinte az iskolai fogalmazások sztereotípiáival, kevés eredetiséggel, viszont az adatok tényszerű összegyűjtésével. Az adott módszert még a családi összejövetelekre, a gyerekjátékokra, az ünnepi étrendekre is alkalmazza,

A bejegyzések első mondatai többnyire a napi időjárás-jelentésre, a hitelességre összpontosítanak. Ez az eljárás a szituált folyamatra utal, viszont a továbbiakban a beidegződések elmaradnak, a meteorológiai jelentések fokozatosan elhagyhatóvá válnak, az olvasó aspektusából a linearitás háttérbe szorul, a szövegek befogadása végül már-már tudatosan is a fikcióhoz, a novellákéhoz közelít.

A fiatal naplóíró távlatos összefüggésekben gondolkodik, a reflexiók az önreferencia kérdését hozzák elő.

A napló-narratíva a Szabadkán történtek Monarchia-összefüggéseire, a nemzeti konfliktusokra, a hadgyakorlatokra, a politikusok látogatásaira is kitér (lásd Perczel Dezső belügyminiszter elrobogó kocsiját, amelyet a fiúk a Vörös Ökör iskolaépületéből lesnek meg). Ferenc József bécsi udvarának történései az iskola, illetve a város mikrovilágába is behatolnak, elég az iskolai vagy a városi ünnepségekre gondolni. Erzsébet királynét a szabadkai gimnazisták szabályosan gyászolják, sőt Palicson népünnepélyre kerül sor, mivel Erzsébet szobrára gyűjtenek. Ferenc József névnapja szintén ünnep; a nemzeti ünnepek bécsi meghatározottsága az alávetettség szituációjából kerül bemutatásra. Az amerikai-spanyol összecsapás kapcsán a naplóíró a Monarchia szerepéről gondolkodik, az angolok és búrok háborúját szintén kiterjedtebb perspektívából vizsgálja.

A gyermekkori Csáth-napló műhelynaplónak is felfogható, mégpedig az irodalmi és zenei műhely naplójának. Az alkotó, a naplóíró én biztonságos, illetve magabiztos pozíciót tölt be a művészeti műhelyekben, kritikai beszédmódja ugyancsak a művészi teremtés szemszögéből értékelhető.

A Dér Zoltán gyűjteményéből kikerülő dokumentumok a Monarchia-irodalomhoz kötődnek. Művelődéstörténeti és regionális szemszögből valószínűleg gazdagabb forrásai lehetnek a kutatóknak, mint az előző Csáth-naplók vagy az ugyancsak méltányolható Jász Dezső-naplószöveg.

Forrás

Csáth Géza gyermekkori naplói (Kézirat, Dér Zoltán tulajdona)

Hivatkozások

Csáth Géza: Délutáni álom. Nyugat, Budapest, 1911