Hózsa Éva: Idevonzott irodalom

Beszédtöredékek az irodalom iránti szerelemről
(Varró Dániel és Maszat-hegye Szabadkán)

"Ahol nem tud megszólalni a portás, ott a költő is hallgat."
(Umberto Eco: La Mancha és Bábel között irodalomról)

SZÖSZ NÉNE: Varró Dániel kérésére ezzel a verssel, vagyis a szösztelenítés poétikájának dilemmájával indult a beszélgetés. Õ kérte, hogy ezzel kezdődjön, hogy a Szösz nénét felolvashassa.

A Költök könyve (2003) önálló versként közli az említett szöveget, holott ez a Túl a Maszat-hegyen szövegébe is beilleszkedő versszöveg.

Szösz néne a térképszerű, utazásra késztető világban fönt a Maszat-hegy elérhetetlen legtetején székel, bizonyos értelemben (el)mozdíthatatlanul, változatlanul, az ember által érintetlenül. Ott ül a teraszán (vénkora tavaszán), ahol érik a Bajuszos Pöszméte.

A takarítás elhalasztására kérdeztem rá, ennek kapcsán Nádas Péter drámaszövegére is hivatkozhattunk. "Kösz, még ne."- hárítja el a Varró-vers esetében a lírai én a Takarítók futását, a szösztelenítés, portalanítás cselekvő folyamatát, amelytől maga a ("valóságos") szerző azért nem zárkózott el ennyire határozottan, hiszen néha szükséges a takarítás, sőt az irodalmi takarítás is. Járt és járatlan utak kérdése vetődött fel.

Ezt a verset például szerzője azért szereti, ahogyan egyszer játékos kedvében lejegyezte, mert jók benne a rímek, mert komoly mondanivalót hordoz.

PACA CÁR: Szösz nénéhez hasonló monumentális, ám dinamikus figura. Eposzi (homéroszi) küzdelmet kell vívni vele. A verses regény szövegében az írás, a levélírás kérdése kulcsszerephez jut. Tatjána levelének, levélírói attitűdjének átváltozása, a virtuális postás értelmezése, a mobil telefon megjelenése stb. a mai bolond idők kommunikációs átalakulására mutat rá, az utóbbi jelentőségével egyébként George Myerson foglalkozott Heidegger és Habermas vonatkozásában.

A gyermekolvasó befogadási nehézségére, a nyelvi változásra utaltunk beszélgetésünkben, tudniillik a mai diák már nem ismeri a paca szót, a budapesti tanítók legalábbis ezzel a panasszal fordultak a szerzőhöz, az én szabadkai kísérletem ugyancsak ezt a nyelvi kudarcot bizonyítja. Lehet, hogy a mai befogadó a nyelvi archaizmussal vívja meg eposzi küzdelmét?

PIROS VÖDÖR: Nem teljesen eredeti hős, az illusztrátor számára a feketén kívül az egyetlen választható színt is behatárolta. Erről, vagyis az egyetlen szín választhatóságáról Varró Zsuzsa vallott részletesebben.

A takarítás, a riadókészültség, a referencialitás viszonylatában érintettük a vödör-témát, ám a Tündér Lala-i, illetve a Garaczi-féle másik vödörhöz kapcsolódó kérdésen a szerző meglepődött, nem gondolt az említett vödör-előszöve-gekre. ("A vödrömet akarom, a vödröt."G. L. !)

ANYEGIN-STRÓFA: Puskin Sándor kollégájához hasonlóan Varró Dániel is a 14 soros strófát, az Anyagin-strófa parodizálását választotta. A döntés egyértelműen a verses regény műfajával függ össze, viszont a 14 soros strófa a szonettre emlékeztet, ennek szintén szerepe volt a választásban, hiszen minden strófa valamiképpen elhatárolható zárt egységet képez. A Bögre azúr esetében még a kötetkompozícióban is jelentős a szonett hagyománya. Az Õszi szonett(ek) szövegéről, a játékos fanyúl-motívumról beszélgettünk. A Parti Nagy Lajosnak ajánlott, a Mestert megszólító (rákérdező, köszöntő) Szonett őszi tárgyban még "őszebb" nyelvjátékokat és szottyadt nyárvégi/őszi/őszológiai kérdéseket tartalmaz, babitsi/weöresi/kosztolányis stb. módra.

Felvetődött a Maszat-hegy vonatkozásában Janka álma (Tatjána álmának imitációja), az önreflexivitás kérdése és a szövegbe belopódzó bánat értelmezhetősége.

PARÓDIA: De ki mondja? Ez persze itt a kérdés, amely még a vödör esetében is felmerül. Huba Márk szerint Varró Dániel nem tesz mást, mint beszéli mások nyelvét. Egy nyelvet beszél Ady, Arany, Balassi, Kukorelly, Kosztolányi, Petőfi, Tandori, Varró, ez a nyelv pedig a költészet nyelve ("mégis új és mégis magyar nyelvhasználat").

Felvillantottuk paródia és irónia összefüggését, illetve a paródia önállóságának, sikerességének kérdését.

PÖRGÕS IDÕ, PÖRGÕS MESE: A folyamatosan ironikus kontextustól, a média nyelvétől sem választható el a Harry Potter-féle végtelen történet. Varró Dániel mint egyén természetesen vállalja önmagát, az urbánus életformát, az amerikanizált étkezdéket és ételeket, a pörgős meséket, "ő" sem él másképp, mint a mai budapesti fiatalok, a mai diákok, szerzőként mégsem döntött a magyar pörgős mese megírása mellett.

JÁTÉK: Varró Dániel már első mondatában kimondta ezt a bűvös szót, amely jelenleg számára a legfontosabb, ugyanis a játék a költészet mibenlétével, a bravúros stílusimitációkkal, a költői hagyomány megmozgatásával, az intertextualitással, a kritikai megszólalással, a profanitással függ össze. A játék persze lenyűgöző, szórakoztató, mégsem egyszerűen könnyed, szabályai is vannak. A nyelvi lehetőségekkel pontosan kell játszani. A vers mint jól formált szöveg érdekli Varrót. Elmélyülten, kitartóan tanulmányozta a forma és a verstan kérdéseit.

A Kosztolányi-féle játékhagyományt a szabadkai helyszín szempontjából érintettük.

PROVOKATÍV?! A játszó szerző sem érzi ilyennek ezt a kandi kamerás játékot.

NEVETÉS. A szerző jót nevetett saját szövegein, amelyek elhangzottak a színpadon, főként a virtuális levelezés szituációján, a megzenésített változaton. Azon is derült, ami túlságosan komolyan hangzott el, holott ő játéknak/játékosnak szánta.

A 19. SZÁZAD IRODALMI HAGYOMÁNYA: Kiemelkedő, meghatározó szerepétől elhatárolta magát a költő. Minden irodalmi hagyomány hat rá, a homéroszi, a régi magyar, a huszadik századi, az angol irodalom eltérő korszakai stb., a 19. század irodalma tehát nem élvez privilégiumot.

GYERMEKIRODALOM: A kategória elméleti megközelítését túl bonyolultnak tartotta Varró Dániel ahhoz, hogy rövid definiálásra vállalkozzon, viszont szerinte értékben nincs különbség gyermek- és felnőtt irodalom között. A Túl a Maszat-hegyen mind a gyermek, mind a felnőtt olvasót megszólítja. (Lásd: Előhang).

KÖLTÕ FORMÁJÚ EGYÉN: Varró Dánielben (a valóságosban is!) olvasója felismeri a költő formájú (figuratív) egyént, a hőskeresőt, a verskeresőt, aki azonban (hősével szembesülve) mindjárt a kezdet kezdetén (?) megízlelte a sikert. Eddigi életrajza valóban nem tekinthető passiónak. Egyenessége, őszintesége, tisztasága az olvasóban élő költő formájú egyént idézi.

Ironikusan, nevetve tiltakozott a magyar költősorsokkal való összevetés ellen. Azt nem látja, hogy merre halad majd tovább költői pályája, hiszen az idő múlásával lesznek majd más fázisok is, egyelőre a játék, a trükk, a paródia, az irodalmi hagyomány megmozgatása érdekli.

(A beszélgetés apropója: a Basity Gréta rendezésében Szabadkán színpadra alkalmazott Varró Dániel-szöveg. Időpont: 2004. április 25. Helyszín: Népszínház.)

Kiadások

Bögre azúr. Magvető Kiadó, Budapest, 1999
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen - Muhi Andris és a pacák birodalma. (Verses meseregény, Varró Zsuzsa rajzaival). Magvető Kiadó, Budapest, 2003
Költők könyve 2003. Összeállította és szerkesztette: Kőrössi P. József. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2003, 214-215.
Szép versek 2004. Összeállította: Keresztury Tibor. Magvető Kiadó, Budapest, 2004, 272-279.