Günter Grass, a Bádogdob (Die Blechtrommel) szerzője már „krónikásként” (is) bizonyított, holott krónikái éppen a nézőpont tekintetében nem igazán krónikák. Oskar Matzerath „torz” optikája Halász Előd szerint a groteszk-abszurd játék lehetőségét veti fel. A Bádogdob ot ez a törpe-perspektíva tartja össze, a Kutyaévek (Hundejahre) viszont a nézőpontok váltogatásával tunik ki.

A Grass-oivasó számára tehát nem jelent újdonságot az „én, önmagam helyett” narratívája, vagyis az a szerepjátszó önvizsgálat, amely Az én évszázadom esetében a huszadik századi individuum identitásának kérdését is felveti, hasonlóképpen, mint Thomas Mann A pojáca címu szövege, ahol az Én önmaga azonosságvállalását álarcnak, szerepjátéknak tekinti. Az én évszázadom megjelölés az írói játék stratégiájára utal, valamint arra, hogy az évszázad egy-egy töredéke csak az én optikájából szemlélhető. A könyv sikerének talán ez a titka, mert az olvasót saját évszázada olvasatának kialakítására készteti, különösen az ezredforduló táján, amikor az én közérzete egy kicsit az 1966-os évéhez hasonló. Grass akkori „bejegyzése” a szemináriumra készülő tanár-én kizökkenő, talányos mérlegeléseit idézi: „Ki voltam én akkoriban? Ki vagyok ma? Mi lett az egykori, létfeletti, mindazonáltal radikálisnak mondható hatvannyolcasból, aki már két évvel korábban, hacsak mintegy esetlegesen is, de részt vett a vietnámi háború elleni első berlini megnyilatkozásban?”

A Husserl és Heidegger csapásain induló, volt tanár-elbeszélő harminc évvel ezelőtti énjét kutatja, önmagát faggatja, belső önfeltárulkozásra törekszik. A „hamiskrónika” időjátékai, kilépései réseket nyitnak, sajátos összefüggéseket teremtenek, az 1977-es év szövegének második bekezdése megismétli az első bekezdés két indító szövegmondatát: „Lettek a dolognak következményei. De minek nem voltak következményei?” Az utolsó bekezdés ismét felteszi ugyanezt a kérdést.

Furcsa könyv Az én évszázadom. Furcsa már azért is mert nem teljes az évszázad, a kronológia tudósai azonnal beleköthetnének az elmozdulásba. 1900-ban kezdődik, és 1999-ben (nyitott módon) zárul, pontosabban az évszázadot túlélő én-elbeszélőben minden folytatódhat, és éppen a befejezetlenségtudatú narratíva ébreszti rá olvasóját a szintézist nélkülöző látásmódra.

Különös könyv ez azért is, mert három fordító fordította magyarra, egy-egy korszakot más-más fordító vállalt fel. A szerepjátszó beszédmód és az évekre való tagolás a mufordítás „szabályait” is fellazítja. A mufaj meghatározása pedig az olvasótól függ, az egyes részek ugyanis elkülönítődnek. A Mészöly-parafrázis hamiskrónikának mondatja, amelyben a kronotoposz meghatározó. Olvasható regényként, hiszen a pikareszk és a fejlődésregény hagyománya villan fel, néhol az esszészeruség dominál. Emlékiratként, vallomásként vagy évkönyvek összeállításaként szintén felfogható. Nevezzük „naptárregény”-nek?. . . Mint minden naptár, ez is csak „a végén” áll össze. És persze a kisajátított évszázad főként a német huszadik századot jelenti, ám a tudatos eltávolodás, a térkitágító mozzanatok már az 1900-as évtől megnyilvánulnak. A hajózás kapcsán a hunok emléke is felmerül. Az évszázadok és terek tehát viszonyítási pontot jelentenek, nem kiragadott, lezárt éveket és földrajzi határokat. Az évszakváltások szigorú megjelölése az adott év fragmentum-megközelíthetőségére mutat rá, a szintézis kísérletlehetősége (és természetesen a harmóniáé sem) nem áll fenn, noha a precíz részlegesség a szintézisvágyból, az enciklopédikus igényből fakad. A „hős” az egész huszadik század. . . Annak individuális hagyománya. Mert csak ez, ennyi ragadható meg.

Milyen ez az évekre bontott „szubjektív” évszázad, az emlékező és alakoskodó írói én, az intertextuális hozzáférhetőség szempontjából? Az én-elbeszélő a változásokra, a felforgató átváltásokra koncentrál. Nem akar mindenáron kánontörő lenni, hiszen a ráismerhetőség a célja, viszont élvezi a merev kánonszeruségtől való eltávolodást, a szabadság lehetőségét, a kánonra való reflektálás kimondhatóságát, a szelektálást, a mikrotörténetírás módszereit.

Az 1977-es évet a következő mellékes kommentár zárja: „Ja igen, és a hetvenhetes év végén meghalt Charlie Chaplin. Ott kacsázott a horizonton, egyszeruen csak elment, s nem akadt követője.”

Egyszeruen csak elment, és elmúlt itt minden és mindenki. Az író-én azt lesi meg, aminek következménye van, de követője nincs. Goethe és Heine utazásai követhetetlenek, ellenben 1988-ban – a Fal ledöntése előtt – is lehetett harzbéli utazásra vállalkozni. Csak éppen tudomásul kell venni, hogy itt minden lezajlott már. Ute és Fontane például az álomban állandósul. –

Az irodalmi gondolkodás vezérfonala a hatvanas évekig logikusan követhető: Buddenbrook-ház (1902), Nyugaton a helyzet változatlan (1914-1918), Halálfúga (1968). 1956 „színtere” a Wannsee környéke és Kleist sírja. Thomas Mann regénye a lübecki polgár civil életét jelző szalmakalappal függ össze, az első világháború Remarque-diskurzusként vonul be a szövegbe, 1968-ban viszont Celan Halálfúgá jának intertaxtuális olvasata kerül előtérbe. Ezután az irodalmi tér beszukül, hogy átadja helyét a faldöntés előtti tespedt, pangó időszaknak, a fogyasztói életformát jelző sorozatfilmeknek. Az esszéizáló, reflexiós beszédmód különösen az 1985-ös évhez, a nyugdíjas „bölcs” megnyilatkozásához köthető: „Egyébként nem sok minden történt akkortájt – vallja a levélíró. A politikára kérdezel rá először is, hát abban meg aztán végképp semmi. A szokásos ígérgetések.” A semmi póttörténései a Dallas, a Klinika vagy éppen a Lindenstrasse címu sorozatok. Brinkmann professzor megítélése legalább vitatéma.

A kenyérre kenhető Nutella pedig évtizedeket köt össze (ahogyan például a sport is), hiszen a német családok már a hatvanas években ízlelhették az 1985-ben említett csemegét. (Paradigmatikus szempont!)

1986-ban Csernobil, 1997-ben Dolly (a klónozott birka) csigázta fel a kedélyeket. Az elbeszélő groteszk beszédmódja érvényesül, amikor az öregotthon közönyös, halálközeli perspektívájából említi a halált hozó céziumot, a Bajorország felett stagnáló felhőket. Az építőkockaelvhez hasonló klónozó eljárás még a spekuláció keretei között mozog, ám a veszély a bioetikaí rendszer kételyeit hozza felszínre. A Dolly-rémet kimondó levélbetét az egyéni látószöget hangsúlyozza. Ezek a beágyazott levélszövegek a „stílusgyakorlatok” változatosságát mutatják fel (1951. 1957, 1985, 1997).

A magyar olvasó az első világháború utáni időszakából ismeri a „tükörcserepek” fogalmát, a német olvasó 1946-ban figyel fel a „cseréptörmelék”-re. A Ráklépésben „korhely diák”-diskurzusa (22.) mutat rá a látszólagos paradoxonra, a nem sokkal a berlini fal megépítése előtt felfedezett szabadságmámorra, az új paradigma szükségességére, a szellemi válságra, például ahogyan a germanisztika dögunalommá, az Otto Suhr Intézetben tanult publicisztika pedig túl elméletivé vált.

„Ebből regényt lehetne írni” – így kezdődik az Évszázad 1971-es éve, az Uschiról szóló epizód. Vajon a század kalendárszeru megközelítéséből lehet-e regényt (ki)olvasni? És kinek lesz valaha fontos, hogy a lübecki szalmakalap az adott térben és időben sisakká változott? Lübeck különben is eltunt.

A Ráklépésben narrátorának pedig sokáig kellett szörföznie a megnevezett történelmi hajó honlapja ügyében. Ennek a nyomkeresésnek és a mítosznyomok kutatásának nem lesz vége sohasem. A weblapok fecsegő narratívája minden kertelésről, intimitásról, eredetiségről lemond. Ez már nem lehet a régi Grass hagyományos módon birtokolt évszázada (vö. Roland Barthes: „a fecsegő jelentés”). Vajon lesz-e igény ezek után (a kattintott egérkorban vagy később, valamint a mémek és vírusok világában stb.) arra, hogy valaki szubjektív, belakott, interpretált huszonegyedik századát ennyi érzékenységgel elmondja, illetve (akár egy „nyitott”) Könyvtérbe (könyvtérnyi térbe) surítse? A titkok egyelőre ezekben az irodalmat idevonzó kérdésekben rejlenek.

Kiadások

Günter Grass: Az én évszázadom. Fordította. Szegzárdy-Csengery Klára, Szántó Judit, Liska Erzsébet. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 (Mein Jahrhundert. 1999)

Günter Grass: Ráklépésben. Fordította: Magyar István. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003 (Im Krebsgang. 2002)