Szakmány György
Jöhet a második!
(avagy: Ne fáradjon, kedves Papa!)

Dráma

SZEREPLŐK (a megjelenésük sorrendjében):

MÁKOS kócos, karikás szemű (sötét smink a szeme alá) egyetemista junkie, végig gyerekes mintájú pizsamában
BALÁZS Mákos barátja, borostás egyetemista junkie, de nem annyira, mint Mákos, kicsit felelősségteljesebb és intellektuálisabb
YUPPIE BOY fekete öltönyös, nyakkendős, lenyalt hajú stréber, a siker megtestesítője, az előző kettő lakótársa
SZUZI egyetemista lány, az előző három lakótársa, a mintadiák és a romlott nő furcsa keveréke, dögös szőke, erotikusan kócos frizurával, erős sminkkel és piros rúzzsal
PAPA a háziúr, magas, hátrakefélt hajú, szigorú és délceg öregúr, brutális fekete műanyag szemüvegkerettel, műbőr szatyorral hol a kezében, hol a karján
PETRONELLA Mákos, Balázs, Szuzi barátnője, egyetemi kolléganője, sötét hajú, egy-egy fonattal a fülei mögött, szemüveges, talán a szülői terrortól érzelmileg kissé instabil, ez hisztérikus felnevetéseiről és neurotikus kényszermozgásairól látszik
ANGYALPOFA Mákos, Balázs, Szuzi barátja, egyetemi kollégája, keszeg fickó, szőke, kék szemű, maga a megtestesült ártatlanság és jóindulat. Annyi tudattágítót megivott, beszívott, beszedett már életében, amelyek lyukakat égettek az eszébe, hogy olyan az agya, mint a svájci sajt. A szerek hatására a tudata állandóan tágul, magasabb szintre jut, szélesebb perspektívából képes szemlélődni, de a tudatával együtt a benne lévő lyukak is tágulnak, és így egész űrök keletkeznek.
ROTHSTEIN Mákos, Balázs, Szuzi barátja, egyetemi kollégája, szemüveges, kreol bőrű, sötét hajú, világos, laza zakóban, lerí róla, hogy értelmiségi. Ha iszik vagy drogozik, kissé túlságosan is leomlanak a gátlásai, melyek amúgy tökéletesen úriemberi viselkedésre kényszerítik.
TÜNTETŐ EGYETEMISTA 1 fiú, egy rúdra szerelt táblát visz, amelyen nagy piros X-szel áthúzott Milosevics-portré látható
TÜNTETŐ EGYETEMISTA 2 lány, fütyülő van a szájában
TÜNTETŐ EGYETEMISTA 3 lány, lábos és kanál van a kezében
RENDŐR 1 primitív arcú, rendőrruhában, gumibottal felszerelve
RENDŐR 2 nem kevésbé állatias, rendőrruhában, gumibottal felszerelve
(a 3 tüntető + 2 rendőr szerepek elosztását a rendező megváltoztathatja a társulat összetétele diktálta követelmények szerint, pl. 4 tüntető + 1 rendőr = 3 lány tüntető és 1 fiú)
UTCASEPRŐ narancssárga csíkos vagy narancssárga láthatósági mellénnyel ellátott zöld egyenruhában, nyírfaseprűvel, szerencsétlen, idősödő, fáradt és álmos arcú, borostás, megtört alkoholista

HELYSZÍN:

Állandó helyszín egy nagy szoba, melyet a nézők hosszában látnak: a szobának a nézőtér felé eső részén, a színpad szélein jobbról-balról egy-egy ajtó, ajtókeret, vagy odaképzelt ajtó – jobbról jön be, aki az utcáról jön, aki a városból érkezik vagy a városba távozik, a bal oldali ajtó a ház többi részébe nyílik. A szobában beljebb jobbról-balról hosszában az odagondolt falnak tolva egy-egy nagyon egyszerű egyszemélyes ágy (a nézők tehát a két párhuzamos ágy végeit látják). A szoba hátsó falán egyetlen nagy ablak (üres ablakkeret, mely a mennyezetről lóg, esetleg lábakon áll, semmiképpen nincs benne üveg!). Valamennyivel mögötte (a térhatás fokozása végett, meg hogy látható legyen az, aki elmegy az utcán az ablak előtt) egy az ablaknál nagyobb papír vagy vászon lóg a mennyezetről, a napszaknak megfelelően reggel kék, nappal világoskék (esetleg a papíron hátulról átszűrődő világítással), este fekete, ezüst csillagokkal a felső részén. Az ablak alatt egy kombinált szekrény egyetlen egy eleme, mely furcsa mód vízszintesre van fektetve, így alacsony asztalként szolgál. Rajta egy lemezjátszó és egy erősítő. A szekrény két oldalán egy-egy nagyobb hangfal. Mindkét ágynak a nézők felőli vége előtt egy-egy almásládában egy csomó bakelitlemez.

ELSŐ FELVONÁS: REGGEL

Hátul a kék papír mögött fölerősödő fény, majd a szoba is lassan kivilágosodik, reggel van. A bal oldali ágyban Mákos alszik lábbal a nézők felé. Rövidebb ideig a közönség nézi, ahogy alszik valamilyen gyerekes pizsamában, forgolódik, hihetetlenül összegabalyodva a paplannal, párnával. Hirtelen megszólal (aránylag hangosan) a Steppenwolftól a Born to be Wild, a zene első taktusára jobbról dinamikusan belép Balázs a szobába, bőrkabátban, farmerben, kockás ingben, utazótáskával a vállán, a zene csak illusztráció (nem a darabban szól), de Balázs mégis „hallja”, „duck walking”-ban, a zenét élvezve, a fejét ingatva, a közönségre nézve jön be a szoba közepéig, a két ágy közé – amikor odaér, abban a pillanatban a zene hirtelen elhallgat (pont az ének megkezdése előtt!). Balázs földre dobja az utazótáskát, lehámozza magáról a kabátot és az ágyra hajítja, s közben hangosan, diftongusos falusi kiejtést utánozva:

BALÁZS: Pálinkás jaó reggeeet! Eibresztő, a disznaók szeittúrják az ólat, kérik a mosleikot!

Mákos nagyot nyögve felkönyököl az ágyban, nagyon kócos.

MÁKOS: (álomittas hangon) Most érkeztél?
BALÁZS: Ja, most. Mi volt itt a hétvégén?
MÁKOS: (közben vakaródzik) Semmi. Szerény olvasgatással és tanulással töltöttem az időt.
BALÁZS: (leül az ágyra Mákossal szemben, fölháborodott hangon meséli) Úhh, ez a visszautazás mindig kikészít. Még sötét volt, amikor elindultam, alig éltem, de a buszban üvöltött, érted, üvöltött a fejemre a turbófolk, közben majd kirázta a belemet a busz. A sofőr feje fölött Šešelj mosolygós képe himbálózott egy kis háromszögletű zászlón. A kalauz valami hihetetlen büdös paraszt volt, végig cigarettázott, böfögött, fingott, nekem meg csak pont mögötte jutott hely, az első ülésen. Lovćenácon fölszállt valami kövér, sokszoknyás, hegyiparaszt öregasszony, kibaszott nagy szatyrokkal, amiket nem volt hajlandó betenni a bunkerba. A kalauz erre istentelenül szentségelt, szidta az öregasszonyt, osz’ közbe’ betuszkolta mellém a szatyraival együtt, ez meg majd agyonnyomott. Túróval voltak tele a szatyrai, ment a szenttamási piacra. Majd megölt a büdös túrószag. A szüle is valami savanyú, áporodott túrószagot árasztott.
MÁKOS: (felvillanyozódva, felül az ágyban) Azannya. Akkor igaz. Tudod te, hogy készítik ezek a túrót? Miután megfejték a tehenet, a legalsó szoknyán, amit a férjhezmenetelük óta hordanak, átszűrik a vödör tejet egy másik dézsába, és be van oltva. Két nap alatt túró lesz belőle.
BALÁZS: (a hallottak hatására egyik kezével megfogja a hasát, másikkal a homlokát, előrehajol, egy pillanatra eltátja a száját, majdnem kitaccsol a padlóra, egy csöpp nyál ki is folyik, majd elgyöngült hangon mondja) Na, ebből elég. (lábával lazán szétmázolja a nyálfoltot) Hadd hívjam fel a figyelmedet valamire: ma van a születésnapom.
MÁKOS: (a fejéhez kap) Ó, szarás! Balázs, komolyan mondom, az idén még fel is írtam! (Felkel, előrejön a lemezládájához, leguggolva lapozgatni kezd a lemezek között. Megtalálja amit keres, kihúzza, kinyújtott kézzel nézi egy kicsit, majd Balázshoz megy és a jobbját nyújtja.) Hát akkor, Isten éltessen! De komolyan! (Balázs ülve marad, úgy kezelnek le, Mákos lehajol hozzá, ügyetlenül magához is öleli, majd átnyújtja a lemezt és visszaül az ágyára.)
BALÁZS: (kinyújtott kézzel nézi a lemezt, majd csodálkozva néz Mákosra) Na nem, Mákos, ezt nem fogadhatom el! Ez az egyik legértékesebb lemezed.
MÁKOS: Dehogynem, ragaszkodom hozzá, hogy elfogadd! Tudom, hogy nagyon rég vágysz rá, és te tán még nálam is jobban szereted.
BALÁZS: (mosolyogva, láthatóan boldogan) Na jó, köszönöm! Tényleg köszi szépen! Nagyon örülök neki, az igaz! (A párnájára teszi a lemezt, a földön maga elé húzza az utazótáskát, elkezd kotorászni benne, előhúz egy üveg pálinkát (átlátszó, literes üveg)) Hallod, ezt este akartam elővenni, de ha már így ünneplünk…
MÁKOS: (szemmel láthatóan felvillanyozódva izeg-mozog a helyén, de tiltakozik) Neem, na ne, ne kora reggel!
BALÁZS: (vidáman) Ugyan, hát kettőnk közül én vagyok a mintadiák, nem? És ha én azt mondom, hogy szabad, akkor szabad! Csak egy-egy ampullával!
MÁKOS: Na jó, de tényleg csak egy ampullával! Hogy fölköszöntsünk.

Mákos elővesz két kupicát az ágy alól, a lemezjátszó elé teszi, Balázs megtölti őket. Kezükben a kupicákkal visszaülnek az ágyaikra, egymás felé emelik őket.

MÁKOS: Hát akkor, Isten éltessen!
BALÁZS: Visz’ lát’!

Exre fölhajtják az italt.

MÁKOS: Auhh, de jó, mi ez?
BALÁZS: A faterom főzte. Vegyes. Szilva-körte keverék. Garantáltan tiszta, cukormentes. Jó volt a csillagok állása.
MÁKOS: (az üres pohárkát nézi) A szentjét! Tényleg. Ilyen jó pálinkát, lehet, hogy még nem is ittam.
BALÁZS: Na, szedelődzködjünk lassan, irodalomelmélet az első óra.
MÁKOS: (mint aki most ocsúdik föl álmaiból, fájdalmas arccal) Ó ne, neee. Mi volt pénteken?
BALÁZS: (föláll, csípőre tett kézzel mondja) Az, hogy nagyon nem tetszett neki, hogy nem jöttél be. Remegett a feje. Azt mondta, senki nem úszhatja meg a beszámolót. Azt mondta, (utánozva egy tanárnő affektáló hangját és mozdulatait:) nem tudom, mit képzel ez magáról, de az ilyen erkölcstelen alakok kihúzzák nálam a gyufát. (utánozva az enyhén hisztérikus tanárnőt:) Mondja meg neki Balázs, hogy ha be is mer jönni a következő órámra ez a punk, akkor is példát statuálok rajta, ezt tudnia kell előre! – Tessék, én átadtam az üzenetet.
MÁKOS: (mindkét kézzel a fejét fogva visszahanyatlik az ágyra) Ó neee, neeem! Mekkora szarás! (majd felülve, dühös szenvedéllyel magyaráz Balázsnak) De most mondd meg énnekem, hogy miért kell ilyennek lenni? Miért kell egyből lógásra gondolni? Mért kell egyből a legrosszabbat feltételezni az emberről? Honnan tudja ez a picsa nőszemély, hogy mondjuk nem a nagymamája halt meg valakinek, vagy nem egy kutya harapta tökön?!
BALÁZS: Mert, tökön harapott a kutya?
MÁKOS: (megadóan) Nem. De most úgy érzem magam. (megint visszahanyatlik, a homlokát dörzsöli) Mekkora szarás!

Balázs szó nélkül kitölt még egy-egy kupica pálinkát.

BALÁZS: Na, asszem jöhet a második! Idd ezt meg, ez majd erőt ad ahhoz, hogy bejöjj velem az egyetemre!

Mákos megint fölül. Megfogják a pohárkákat és szó nélkül szopogatják a pálinkát.

BALÁZS: Mit kell itt nyavalyogni, ha? Bemegyünk, óra előtt a folyosón négyszemközt szépen elnézést kérsz tőle, aztán megtartod a beszámolót. Hétvégén megcsináltad azért, nemde?
MÁKOS: Hát, izé, nem.
BALÁZS: Hogy a francba, azt mondtad, tanulással és olvasással töltötted az időt?!
MÁKOS: Megcsináltam. (dühösen:) Csak nem fejeztem be!
BALÁZS: Nehéz eset vagy. Jobb lett volna mégis velem jönni, nem a focit nézni a kocsmában!
MÁKOS: (szemrehányóan) Ilyen meccs ritkán van! Tudni kell, hogy mi fontos az életben.
BALÁZS: Igen, és megérte? Öt nullára verték a magyarokat a szerbek. Valahol még örülök is neki! Nem is érdemelnek mást!
MÁKOS: (lehajtja a második kupica maradékát) Hallod, mit mondott még?
BALÁZS: Ki?
MÁKOS: Hát a tanárnő!
BALÁZS: Ja, az semmit. Csak ennyit. Hogy mit képzelsz, te erkölcstelen alak, meg hogy üzeni, hogy példát fog statuálni rajtad, ezt tudnod kell előre.
MÁKOS: (megint hanyatt esik az ágyon, a fejét fogja) Óóó neem, mekkora beszarás! Mi a faszt ért ez alatt, hogy példát fog statuálni rajtam?!
BALÁZS: Nem tom. Korbácsolást? Vagy rád lehel a büdös szájával?
MÁKOS: (mintegy elképzelve ezt a borzalmat, felkiált) Aaah! Mégis, mit képzel ez?! Hogy jön ő ahhoz, hogy fenyegetőzzön?! A tények ismerete nélkül. Rögtön kígyót békát kiált arra, aki nem jelenik meg. Pedig mi van, ha éppen elütötte az autó a szerencsétlen diákot?! Mi van, ha éppen véradáson voltam az órája alatt?
BALÁZS: Hát, egy vérátömlesztés rád férne…
MÁKOS: (hanyatt fekve, mintegy magának) Még, hogy példát statuálni! Na neem, ezt nem. Nekem nincs szükségem erre a szarásra. Nem megyek be. Egyszerűen nem megyek be!
BALÁZS: Nem mész be?
MÁKOS: (hisztérikus színezettel, közben hadonászik) Nem! Leszarom az egész kibaszott Katedrát! Nem megyek be! Majd bemegyek holnap! Ma nem bírom elviselni ezt az egészet! Hétfő van! Tegnap még vasárnap volt! Egyszerűen nem tudok még visszaállni!

Balázs erre félreteszi a kupicát, felemeli a párnájáról az ajándékba kapott lemezt, gyönyörködő pillantást vet rá, majd felteszi a lemezjátszóra. Hangosan felhangzik a The Who-tól az I Can’t Explain. Balázs feláll, és vetkőzni kezd. Gatyára és zoknira vetkőzik, utazótáskájából előkotorja csíkos pizsamáját, fölveszi, a ruháját beletömi a táskába, a táskát az ágy alá taszítja, leül az ágyra. Mákos közben csodálkozva felül az ágyban. Balázs pálinkát tölt mindkettőjüknek. Mindketten megfogják a pohárkát, Balázs Mákos felé emeli a magáét, majd a felpolcolt párnákra dől ülő helyzetben (a lába is az ágyon), úgy, hogy a közönség jól lássa. Mákos ugyanezt teszi. Iszogatják a pálinkát, Mákos feje mozog a zene ritmusára, Balázs elgondolkozott arccal iszogat. A zeneszám magától véget ér.
Pár másodperccel azután, hogy a szám véget ért, balról Yuppie Boy hangja hallatszik:

YUPPIE BOY: (hangosan) Hé fiúk, én mentem, akkor

Fekete öltöny van rajta, nyakkendő, olajjal lenyalva a haja, kezében fekete aktatáska. Amikor a szobába lépve meglátja, hogy mind a ketten ágyban vannak még, de már isznak, elakad a szava:

YUPPIE BOY: Sziasz… (majd döbbenten:) Úúúr Isten! (közben a földre ejti az aktatáskát) – majd gyorsan felkapja, elfordítja a fejét, és szó nélkül távozik a jobb oldali ajtón. Aztán hátul még egyszer látjuk, amint felháborodott arckifejezéssel jobbról balra elhalad az ablak előtt.
BALÁZS: (közömbös arccal, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna, beleszop a pálinkába) Megvisel engem visszautazáskor ez a korán kelés. Ki akarom végre aludni magam. Elvégre ma van a születésnapom!
MÁKOS: (vidáman, mert nem maradt egyedül a bűnben) Mi volt pénteken az öreg Jovánovits óráján?
BALÁZS: Semmi. Jött a szokásos áltudományos baromságaival, hogy Örkény villamosjegye attól irodalom, hogy nem lehet vele utazni, meg ilyenekkel, hogy a színház az a hely, ahová járunk, ezért este mindenkit ott akar látni a Drámaíró Verseny darabjainak a bemutatóján…
MÁKOS: Á! Mi volt a Boldog Kakadunál?
BALÁZS: Na, azt meg pláne hagyjad! Vidáman mesélte, hogy a múlt hónapban Magyarországon egy könyvtártudományi konferencián nyilvánosan meggyanúsították, hogy képtelen fejlődni a szakmával. Azt mondta, ő csak a szemébe nevetett a vádaskodóknak…
MÁKOS: És a Tévébemondónő?
BALÁZS: Azt mondta, kezd elege lenni abból, hogy az évfolyam legtehetségesebbjei – azaz mi – egész szemeszterben nem veszünk részt a szemináriumi munkában, csak a leghátsó padban hempergünk…
MÁKOS: Aljas rágalom!

Mindketten a szájukhoz emelik a pálinkáspoharat, szopogatják az italt továbbra is a nézők felé fordulva, az ágyaikon ülve, feltámasztott háttal. Felhangzik a Creedence Clearwater Revivaltől a Susie Q. A gitár megszólalásakor az utcán az ablak előtt balról jobbra elmegy Szuzi, majd pont az ének kezdetekor a jobb oldali ajtón belép a szobába, utazótáskával a vállán, és a zene ritmusára járva, ügyet sem vetve a fiúkra átlibeg a szobán, ki a bal oldali ajtón, majd öt másodperc múlva visszajön táska nélkül, és a zene ritmusára billegetve a csípőjét a szoba közepére megy, s csípőre tett kézzel nézi Mákost és Balázst. A zene elhalkul majd megáll.

SZUZI: (számon kérően) Megy a szemináriumi munka?!
MÁKOS: (zavartan) Izé, heló kedves!
BALÁZS: (öntudatosan) Ugyan Szuzi, te se érsz már be az első órára! Ez szándékos volt, nem?
SZUZI: A nők kiismerhetetlenek!
MÁKOS: Hallod, épp jókor jössz, hogyhíjják, mert mi most itt éppen Balázs születésnapját ünnepeljük, és el kéne menni valakinek sörért…
SZUZI: (Balázsra néz csodálkozva) Kedves Balázsbogár, hát hogy nem mondtad? (odamegy hozzá, megfogja a vállait, ad neki két cuppanós puszit) Isten éltessen!
BALÁZS: Köszönöm Szuzi! Izé, amit Mákos az előbb mondott, ha esetleg lennél kedves…
SZUZI: Te disznó! (Mákos felé fordul) Mi kéne, szeszkazán?!
MÁKOS: Izé, annyi sör, amennyit ezen venni tudsz. (papírpénzeket halász elő a lemezjátszó alól, és Szuzi felé nyújtja)
SZUZI: (átveszi a pénzt, zsebre vágja) Na jól van malacok, csak azért, mert születésnapot ünneplünk, és mert tegnap meghalt a teknősöm, és most nincs valami nagy kedvem bemenni az órákra!
MÁKOS: Ó, a szegény Vitez Koja!
SZUZI: (parancsolóan rámutat Mákosra) Fekszik! – ebben a pillanatban egyre hangosodva újra felhangzik a Susie Q, ott, ahol abbamaradt, Szuzi pedig megfordul és a zene ritmusára a jobb oldali ajtón kisétál a szobából, aztán pár másodperc múlva még látjuk, ahogy az ablak előtt jobbról balra elhalad.
Függöny össze, a zene szól tovább.

MÁSODIK FELVONÁS: NAPPAL

A Susie Q vagy húsz másodpercig szól, majd függöny szét, ugyanaz a szituáció, csak a papír és a világítás cserélődött ki az ablak előtt világoskékre, Mákos és Balázs az ágyaikban ülnek, szopogatják a pálinkát és a zene ritmusára bólogatnak. Ebben a pillanatban balról jobbra elhalad a Papa az ablak előtt, megtorpan, visszalép, megpróbál benézni, nem lát be, aztán a tenyereivel árnyékol a szemére, és úgy próbál benézni, mozgatja a fejét jobbra-balra, le-föl. Mákos és Balázs eközben veszik észre. Kapkodnak, pánikszerű mozdulatok: Balázs átdobja Mákosnak a pálinkáspoharat (kifröccsen a tartalma), az gyorsan beteszi maga mellé az ágyba a paplan alá a pálinkásüveget meg a poharakat. A Papa mindeközben abbahagyja a próbálkozást, hogy belásson a szobába, és elsétál az ablak elől, majd eltűnik jobbra hátul. Balázs pont ekkor leemel egy lemezt a lemezjátszóról – a Susie Q ebben a pillanatban elhallgat! –, és behajítja az ágy alá. Mindketten lefekszenek és az orrukig húzzák a paplant, rögtön ezután a Papa elöl a jobb oldali ajtón kopog és belép a szobába (egy műbőr szatyorral a karján).

PAPA: (erélyesen) Jó napot, daliák!
MÁKOS:, BALÁZS: (egyszerre, meggyötört, beteges hangon) Jó napot, Papa!
PAPA: (bejön a szoba közepéig) Azt a betyár mindenit, mi van veletek?! A Mama elküldött a piacra, gondoltam, benézek, hogy minden rendben van-e, de nem hittem volna, hogy itt talállak benneteket! Mért nem vagytok az egyetemen?!
BALÁZS: (meggyötörten) Jaaj, hagyja, mindketten lebetegedtünk! Itt maradtunk hétvégére, hogy tanuljunk, aztán egymást fertőztük meg… Tudja, ez a láz-fejfájás-hascsikarás járvány, ami most van…
PAPA: (kétkedve) Járvány van?
BALÁZS: Ne tudja meg! Mákos egész éjjel a vécén ült, csak öt perce, hogy sikerült teljesen kiürülnie, igaz Mákos?

Mákos, mintegy helyeslően, a fájdalomtól meggyötörten felnyög.

PAPA: Hát ez a mai ifjúság, pipogya fráterek! Bezzeg mi, régi öregek, mi még vasból lettünk gyúrva! (miközben magyaráz, a bal oldali ajtón benéz a ház többi részébe, visszajön a szoba közepére, benéz az ágyak alá – mindezt a legnagyobb természetességgel teszi) Emlékszem, ’44-ben amikor megszöktünk az orosz fogságból, és a nagy orosz pusztán keltünk át étlen-szomjan, a pocsolyákból ittunk, és kiettük a lószarból a kukoricaszemeket, osz’ mégse lett semmi bajunk! (Ez utóbbit mintegy szinte a közönségnek mondja, a közönség felé fordulva, a hallottaktól Mákos a háta mögött felnyög, Balázs fintorog)

A Papa leül Mákos ágyának közönség felőli végébe, Mákos lába mellé, szótlanul és szomorúan nézi őket. Pár másodperc múlva Balázs, hogy oldja a feszültséget, illemből csevegő hangon kérdez:

BALÁZS: Na és hogy tetszik lenni?
PAPA: (alig várta, hogy kiönthesse a szívét, elkeseredetten) Ne is kérdezd fiam! Összevesztem a lányommal. A múlt héten, amikor az óvodába ment a kisonokámért, fönn találta a fán az óvoda előtt. Szegény kisonokám azt kiabálta, hogy „Ja sam Srbin! Ja sam Srbin!”, miközben a szerb óvodástársai kaviccsal dobálták. Erre a lányom megdühödött, és azt mondta, nincs itt jövője a magyaroknak, és ők azonnal költöznek Magyarországra. (fölháborodottan:) Már árulják is az emeletes házukat, amit a saját két kezemmel építettem!

A Papa a kézfejeire néz, miközben feltűnik balról jobbra az ablak előtt Szuzi, egy nagy halom dobozos sört szorítva a mellére. Mákos és Balázs észreveszik, hevesen gesztikulálva próbálják visszafordulásra kényszeríteni, Szuzi megtorpan egy pillanatra, elmosolyodik, mintha értené mit akar ez a kettő, majd megy tovább és jobbra hátul eltűnik. A Papa közben feláll, és háttal a közönségnek, a fiúknak magyaráz tovább:

PAPA: (elkeseredetten) Az én lányom! Egész életemben magyar szellemben neveltem! Nem hagytam fiúval járni, amíg meg nem szerezte a szívsebészeti doktorátust! Főorvos volt Kamenicán, csak a háború kitörésekor váltották le! De szerintem azért még elég jól élnek. Most meg költöznek! Pedig nem vóna szabad elhagyni a szülőföldet. Az utolsó csepp vérünkig védelmeznünk kell ezt az ezeréves magyar földet! (karjával körbemutat:) Ezt a házat is megörököltük végre anyósomtól, hogy az örd..., a Jóisten nyugossza ott, ahol van (közben gyorsan keresztet vet), osz’ nektek is csak azért adtam bérbe, nehogy nekem valami menekülteket beköltöztessenek ide!

Miközben a Papa magyaráz, a jobb oldali ajtóból két-három lépést belép a szobába Szuzi a sörhalommal a mellén, amikor meglátja a Papát, egy pillanatra ijedten megtorpan és visszalép egyet, majd határozottan nekivág, és sikerül a Papa háta mögött észrevétlenül eltűnnie a szobából a bal oldali ajtón. Mindeközben Mákos és Balázs rémült arcot vágnak, Mákos fel is nyög ijedtében, a Papa erre csodálkozva megfordul, de már nem lát senkit.

PAPA: Gyerekek, látom, nagyon rosszul vagytok, nem is fárasztalak benneteket tovább. (odamegy az ágyakhoz és külön-külön lekezel velük) Gyógyuljatok meg mielőbb, és aztán nyomás vissza az egyetemre! Majd valamelyik nap beugrok és hozok nektek egy kis narancsot, mer’ a C vitamin az fontos.
MÁKOS: Miattunk ne fárassza magát, kedves Papa!
PAPA: (közben elindul a kijárat felé) Ó dehogynem! Gyerekek, becsüljétek meg magatokat, ti vagytok a nemzet ifjú titánjai, rajtatok áll vagy bukik az egész vajdasági magyarság, sőt, az egész magyarság jövője! Holnap hozok majd narancsot!
MÁKOS, BALÁZS: (egyszerre, meggyötört, beteges hangon) Köszönjük Papa!
PAPA: (az ajtóból) Isten áldjon benneteket! – kilép az ajtón, eltűnik. Mákos és Balázs hátrafordulva az ablakot nézik, majd miután látják a Papát jobbról balra elmenni az ablak előtt, Mákos fúj egyet, és teátrálisan megtörli a homlokát. Felülnek az ágyaikban, Mákos előveszi a két kupicát meg az üveget a paplan alól, a lemezjátszó elé teszi a kupicákat, megtölti őket, aztán még belehúz az üvegbe is, mielőtt becsavarná, majd leteszi a földre. A poharakat felveszik, szótlanul megemelik egymás felé, és lerántják exre az italt.
Függöny össze.

HARMADIK FELVONÁS: ESTE

Függöny összezárva. Felhagzik a The Ramonestól a Durango 95, szól húsz másodpercig, majd szétmegy a függöny, a zene szól tovább. Ugyanaz a szoba, de kint fekete papír az ablak előtt, a felső részén ezüst csillagok, bent visszafogott világítás, melyet részben a színpadra felülről lefelé világító színes lámpák adnak. Fél tucat színes mécses, gyertya ég szerteszét a szobában. Közvetlenül az ágyak előtt, balról jobbra a következő sorrendben, félkört alkotva, a nézők felé fordulva a földön ülnek szivacsokon, párnákon hőseink: Angyalpofa, Petronella (balról), Mákos és Balázs (középen, mindketten még mindig pizsamában!), Szuzi, Rothstein (jobbról). Kezükben dobozos és üveges sörök, valamint körben szanaszét legalább egy tucat üres sörösdoboz és sörösüveg. Szemmel láthatóan buliznak, a zenére mozgatják a fejüket, a felsőtestüket. Ezt a szituációt nézik a nézők vagy húsz másodpercig, amíg a rövid zeneszám magától véget nem ér.

BALÁZS: Petronella, mi volt ma az egyetemen?
PETRONELLA: (a szájához kap, hisztérikusan felnevet) Ha-ha-hi-hi-ha-ha! Képzeld, éppen rá akartam gyújtani a szünetben, amikor az öreg Jovánovits odajött hozzám a folyosón, és azt mondta, hogy maga túl sokat dohányzik, és hogy nem lesz ennek jó vége, ha a szüleim netán megtudják valakitől! Pont ő mondja, aki előadás közben szünetet tart csak azért, hogy kimehessen rágyújtani. Nikotinfüggő! (a szájához kap, hisztérikusan felnevet)
MÁKOS: (meghúzza a sörét, megtörli a száját a kézfejével, majd csevegő hangon:) Hallod, mi volt az irodalomelméleten? Nagyon ki volt akadva, hogy megint nem mentem be?
PETRONELLA: (a szájához kap, hisztérikusan felnevet) Ha-ha-hi-hi-ha-ha! Hisztériázott! Azt mondta, élve elástad magad nála. Azt mondta, ezt megkeserülöd. Azt mondta, nyilvánosan keresztre fog feszíttetni! (a szájához kap, hisztérikusan felnevet, le-föl ugrál a válla) Ha-ha-hi-hi-ha-ha!
MÁKOS: (fölháborodottan, hisztérikus színezettel) A hülye picsa! Ezt nem hiszem el! Egyszerűen nem hiszem el!
PETRONELLA: Meg azt is mondta, hogy nem érti, hogy egy ilyen tehetséges lány, mint Szuzi, mért lóg két ilyen huligánnal, mint te meg Balázs. (szájához kap, hisztérikusan felnevet, föl-le ugrál a válla) Ha-ha-hi-hi-ha-ha!
MÁKOS: Hát ez nem igaz! Kinyírom ezt a hülye picsát!
BALÁZS: Ez fölháborító! Mi a faszt akar? Csupa tízesem van!
SZUZI: Hát, egyben azért igaza van, elég huligánok vagytok!
MÁKOS:, BALÁZS: Mer’, mér’?
SZUZI: Mert állandóan a kádban hagyjátok szőrötöket, azért! Ma reggel a klotyó se volt lehúzva! Odakövesedett a szar, alig bírtam levésni a vécékefével! Ezt, fogadjunk, te hagytad ott Mákos! Ha nem lett volna annyira sürgős a dolgom, veled vésettem volna le!
MÁKOS: (fölháborodottan) Ugyan Szuzi, ne itt a vendégek előtt!
BALÁZS: Csak szórakozott az ember!
MÁKOS: Igen, annyi a gondom, egy kis szórakozottság!
SZUZI: Hallod mit beszélsz, te ősállat, a klotyót felejted el lehúzni most már?!
MÁKOS: Alighanem megszólalt a telefon éppen!
BALÁZS: Na jó, hagyjátok már ezt a témát!
MÁKOS: Igen, hagyjatok, Petronella meg Szuzi úgy felidegesítettek, hogy megfájdult a gyomrom! (meghúzza a sörét)
SZUZI: Na persze! Az a pálinkától fáj, te nagyokos!

A háttérben, kinn az utcán egy kicsit felerősödik a világítás, és Tüntető Egyetemsita 1, Tüntető Egyetemista 2 és Tünető Egyetemista 3 mennek el az ablak előtt balról jobbra, de teljesen hangtalanul (a fütyülő nem szól, és a lábost is csak mintha verné a színész, ez kint történik, nem hallatszik be!), majd eltűnnek jobbra hátul, és az utcai világítás visszahalványul. Az egész jelenet gyorsan játszódik le, mintegy mellékesen, a szobában ülők észre sem veszik.

ROTHSTEIN: Olajat kell inni.
(erre Petronella hisztérikusan heherészik)
MÁKOS: Mi?
ROTHSTEIN: Olajat. Étolajat kell inni fél litert, aztán az jól megágyaz a pálinkának. Védi az olaj a gyomrot, nem bírja kikezdeni semmi.
BALÁZS: Hülye vagy, ki iszik meg fél liter étolajat?!
ROTHSTEIN: De hát ezt csinálják! Aaron Blumm mondta, hogy ő meg a Krebs öcsi mindig megisznak egy liter olajat, mielőtt kimennek a Pöndölbe piálni. Aztán meg csocsózsetonokat nyernek fogadásokon, mert még a legnagyobb alkoszok se bírják őket az asztal alá inni! A Krebs öcsi exre megiszik egy liter Pelinkovácot!
(Petronella hisztérikusan heherészik)
BALÁZS: Állatok! (Angyalpofa felé fordul:) Angyalpofa, mit hoztál?
ANGYALPOFA: Kis híjján semmit!
BALÁZS: Hogyhogy?
ANGYALPOFA: Nem volt nálam semmi, amikor elindultam. Aztán a házunk előtt megállt egy rendőrautó, pont azok a zsaruk, akik a múltkor is bevittek. Pedig télleg nem én törtem fel a trafikot, csak véletlenül láttam meg, hogy nyitva az a kisablak. Csak egy nyalókát akartam kivenni...
BALÁZS: Ezt már hallottuk! Mi volt a zsarukkal?
ANGYALPOFA: (nehezen jut eszébe, hogy miről is beszélt) Ööö... ja! Megint bevittek. Azt mondták, hogy bevisznek, mert a felügyelő még egyszer hallani akarja, hogy nem láttam-e valakit a trafiknál. Ott hagytak az irodában, hogy várjam felügyelőt, osz’ vártam, vártam, de csak nem jött, há’ belenéztem az íróasztal fiókjába...
ROTHSTEIN: (fölháborodottan) Megőrültél?!
ANGYALPOFA: (ártatlan, csodálkozó arccal néz Rothsteinre) Me’ mé’? Ezt találtam benne, ë! (elővesz egy betekert jointot és kinyújtott karral középre és magasra tartva –hogy a nézők is jól lássák – felmutatja)
PETRONELLA: (a szájához kap, hisztérikusan felnevet) Úúúr Isten! Hi-hi-hi-ha-ha! (ugyanekkor Mákos és Balázs felvillanyozódva mozgolódnak a helyükön)
ROTHSTEIN: Hát ez nem igaz! Hát te nem vagy normális!
ANGYALPOFA: Nyugi, nem veszik észre, volt ott több is!
(Rothstein reményvesztetten a tenyerébe ejti az arcát)
BALÁZS: Aztán mi volt?
ANGYALPOFA: Semmi. Megjött a felügyelő és azt mondta, hogy nem ér rá velem foglalkozni. Aszonta, kopjak le azonnal. Én meg lekoptam.
BALÁZS: Akkor, gondolom, ezt most eldurrantjuk?
ROTHSEIN Nem, visszaadjuk a zsaruknak!
ANGYALPOFA: (Rothsteinre néz értetlenül) De miért?
ROTHSTEIN: (kicsit dühösen) Eldurrantjuk, te svájcisajt-agyú!
ANGYALPOFA: (a megvilágosodás kifejezésével az arcán) Ja, értem!

Angyalpofa, mint egy csirkecsontot, amit leszopnak, a vékonyabb végénél fogva a szájába dugja az egész jointot, hogy megnyálazza, majd kihúzza, a szájába teszi és meggyújtja. Ebben a pillanatban felhangzik Aretha Franklintől a Chain of Fools. Angyalpofa nagyot slukkol, bent tartja a füstöt, majd átszellemült arccal az égre néz és kifújja a füstöt. Továbbadja Petronellának, aki heherészve a szájához kap, majd ő is slukkol. A zene szól, a jelenet kimért lassúsággal játszódik, a spangli végigmegy a félkörön balról jobbra, (Mákos a tenyereivel barlangot alkot, és azon keresztül szívja), majd jobbról balra (mindenki szív másodszor is) vissza Angyalpofához, aki miután utolsót slukkol, elnyomja a csikket. A zene fokozatosan lehalkul, majd elhallgat. Még néhány másodpercig maguk elé bámulva, elgondolkodva hallgatnak, majd Rothstein felnéz és megszólal:

ROTHSTEIN: (felsóhajt, mint aki érzi, hogy nagyon betépett) Uuuhh! Képzeljétek, tegnap volt a híradóban, hogy kiderült, az újvidéki rendőrfőnök a Jugoszláv heroinmaffia főnöke is volt egyben!
MÁKOS: Nem mondod!
(Maguk elé bámulva, elgondolkodva hallgatnak néhány másodpercig)
ROTHSTEIN: Az a stósz, hogy el kéne jutnunk egy olyan szintre, hogy az ilyesmin már ne csodálkozzunk.
(Maguk elé bámulva, elgondolkodva hallgatnak néhány másodpercig)
ANGYALPOFA: (felnéz, látszik, hogy valami szöget ütött a fejébe, majd Rothstein felé fordulva) Te, Rothstein, azt nem lehet, hogy ezen nem csodálkozol, mert akkor már ugyanolyan vagy, mint ők.
ROTHSTEIN: Hmm!

Maguk elé bámulva, elgondolkodva hallgatnak néhány másodpercig. Mindeközben az utcai világítás felerősödik, és kinn az utcán a háttérben jobbról balra Tüntető Egyetemsita 1, Tüntető Egyetemista 2 és Tünető Egyetemista 3 vonulnak el, menekülnek, mert Rendőr 1 és Rendőr 2 maga előtt tereli őket, gumibotjaikat fenyegetően lóbázva, néha rájuk sózva. Hangtalanul eltűnnek balra hátul, az utcai világítás visszahalványul, a szobában lévők észre sem veszik a jelenetet.

BALÁZS: (mindannyiuknak) A főzsernyák a heroin... A kurva életbe, hogy mennyire unom ezt a helyet! Megöl a kibaszott unalom. Mi a francot csinálunk mi itten? Mikor voltam utoljára tengeren? Tíz éve? Mikor voltam a magyaroknál? Három éve? Nekünk van a legunalmasabb életünk a világon!
ROTHSTEIN: Azért néha itt is van egy kis izgalom! Például, hogy akkor most bombáznak vagy nem bombáznak...
BALÁZS: (dühösen) Ez is kibaszottul unalmas, érted? Gyilkosnak és áldozatnak lenni is annyira unalmas! Hát tudjátok ti, hogy mit csinálnak a velünk egyidős fiatalok kinn a világban? Szörföznek, síelni járnak, meg búvárkodnak! Murénákat etetnek! Utazgatnak, járják Európát!
MÁKOS: És annyi sört isznak, amennyit akarnak!
PETRONELLA: És megnézik az Eiffel-tornyot!
BALÁZS: Hát ez az! Többször elképzeltem mostanában, de föl se tudom fogni, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik: gondoljatok bele, mi lenne, ha volna valami rendes útlevelünk! Egy reggel fölébredsz, gondolsz egyet, lemész, bevágsz a csomagtartóba két láda sört meg egy sátrat, és megindulsz. Csak úgy nekivágsz, amerre az eszed kiadja! Ljubljana, Velence, Firenze, Marseilles, Madrid, Lisszabon! És végül kijutsz az Atlanti-óceán partjára – az óóóceánéra (áhitattal, hosszan ejti), értitek?! – , és közben senki nem baszogat, senki nem tartóztat föl, jogod van odáig elmenni! Vagy megindulsz föl: Prága, Varsó, Berlin, Koppenhága, Helsinki! És aztán még följebb, a finn tavak közé! Mondjuk, pisztrángozni egyet, és sátorban aludni a tavak partján, a fenyvesek között! Nem, ezt nem hiszem el! Lehet, hogy kenyéren és szalámin élsz addig, de baszd meg, ha megállás nélkül téphetsz akár csak Firenzéig, hát az már maga a döbbenet! Hihetetlen, nem?!
(kicsit hallgatnak, gondolkodnak)
PETRONELLA: Én Párizsba mennék, beiratkoznék a Sorbonne-ra és művészettörténetet tanulnék...
MÁKOS: Én meg a hetvenes évek Berlinjében élnék. Iggy Pop is ott élt egy ideig. Állandóan bajor söröket vedelnék és koncertekre járnék...
ROTHSTEIN: (legyint Mákos felvetésére) Áhh, én inkább Bécsben lennék, állandóan zakót hordanék, észre sem venném az évszakok változását, mert egész évben egy kávéházban ülnék és politikai lapokat olvasnék...
SZUZI: Én Milánóba mennék, divattervezést tanulnék, és az olasz csődörökkel jó nagyokat kefélnék...

(Felnevetnek, közben az ablak előtt az utcán balról jobbra Yuppie Boy megy el, majd eltűnik jobbra hátul)

ANGYALPOFA: (elgondolkodva) Ööö... én a palicsi állatkertbe mennék...
(kirobban belőlük a nevetés)
ROTHSTEIN: (hangosan, nevetve) Na, oda is vagy való! – megint felröhögnek, és ebben a pillanatban hallatszik Yuppie Boy bekiabált kedélyes köszönése még kintről, elöl jobbról:
YUPPIE BOY: Helló, sziasztok! (majd lendületesen belép lenyalt hajjal, öltönyben, aktatáskával a kezében, de amikor meglátja a szanaszét dobált sörösüvegeket meg üres sörösdobozokat, egy pillanatra megtorpan, visszahőköl, majd középre megy, és a társaságnak mondja kissé számonkérő hangon:) Mi történik itt?
PETRONELLA: (ahogy meglátja a kikent-kifent, lenyalt hajú Yuppie Boyt, kezét a szájához kapva hisztérikusan felnevet, vállai ugrálnak) Hi-hi-hi-ha-ha-ha! Ki ez?!
(ettől kirobban a röhögés)
YUPPIE BOY: (az egész társasának, nagyon dühösen) Be vagytok savazva, mi?!

Válaszul mégjobban röhögnek, és Szuzi a két mutatóujját egymásra téve keresztet formáz, melyet Yuppie Boy felé mutat, s közben hangosan, parancsolóan:

SZUZI: Távozz tőlem, Sátán!

Erre minden addiginál nagyobb, betépett röhögés robban ki, és ugyanebben a pillanatban jó hangosan felhangzik a The Who-tól a My Generation. Yuppie Boy szó nélkül, dühösen elfordul és balra kivágtat a szobából. A zene szól, Angyalpofa, Petronella, Mákos, Balázs, Szuzi és Rothstein a hasukat fogják, egymás vállát csapkodják, dülöngélnek a betépett röhögéstől, amely nem hallatszik a zenétől, s ezt a jelenetet látjuk vagy húsz másodpercig, miközben a zene szól. Ezután függöny össze, a zene szól még húsz másodpercig, majd elhalkul és abbamarad.

NEGYEDIK FELVONÁS: MÁSNAP REGGEL

Összehúzott függöny, amíg a díszletet átrendezik, majd függöny szétmegy, ugyanaz a szoba, először sötét, majd szép lassan megvilágosodik, reggel van – az ablak előtt a papír megint kék, mögötte világítás. Az előző éjszakai buli nyomai a szobában: még több üres sörösdoboz, sörösüveg és bakelitlemez szétdobálva, valamit mindenfelé leégett gyertyák és kialudt mécsesek. Mákos és Balázs a paplanjaikkal összegabalyodva alszanak.
Vagy tizenöt másodperc múlva Mákos forgolódni kezd, felébred, nagyon másnapos arccal, erősen karikás (erős smink), félig behunyt szemmel kinyúl az ágyból a keze ügyében lévő, immáron üres pálinkásüvegért, magához emeli az ágyba, és az oldalán fekve belepisál az üvegbe (a nézőket megkímélve az intim testrész látványától, valamint a folyadék lehet pl. sör, amely egy rejtett tömlőből jön), majd leteszi a félig telt üveget az ágy mellé (úgy, hogy a nézők is jól lássák, és megbizonyosodhassanak róla, hogy mi történt), aztán visszahanyatlik és alszik tovább. Újabb tizenöt másodpercig ugyanez az állókép.
Aztán balról jobbra az ablak előtt az utcán az Utcaseprő érkezik (narancssárga csíkos vagy narancssárga láthatósági mellénnyel viselt zöld egyenruhában), enyhén meggörnyedve, egy nyírfasöprűvel söprögetve a járdát. Közben Balázs forgolódik, majd felébred, és hallva a söprögetést, az ágyban felül (nagyon törődött arccal) és megfordul, néz ki az ablakon.
A következő jelenetet látja: az Utcaseprő az ablak előtt megáll, felegyenesedik, a könyökhajlatába támasztja a söprűt, és elővesz a zsebéből egy bombicát (azt a kisüveges, kétdecis tömény italt). A kupakját letekeri, a háta mögé dobja (bal felé, tehát oda, ahol már felsöprögetett), egyhajtásra kiissza a kisüveg tartalmát, egy „Aaahhh!”-ot hallat elégedettsége jeléül, majd az üveget is maga mögé hajítja. Elővesz egy cigarettát, rágyújt, széles karmozdulattal egy teátrálisan nagyot slukkol, majd szájában a cigarettával tovább söpröget és eltűnik jobbra hátul.
Balázs végignézi a jelenetet, és amikor az Utcaseprő eltűnik az ablak elől, Balázs egy „Úúúr Isten, megint egy rohadt nap kezdődik!” arckifejezéssel visszahanyatlik az ágyra, az oldalára fordul és alszik tovább – ebben a pillanatban felhangzik Tom Waitstől a Jesus Gonna be Here. Mindketten mozdulatlanul fekszenek az ágyukban, kb. 1 percig nézzük ezt az állóképet a zenével, majd függöny össze, a zene szól tovább, majd pár másodperc múlva a színházteremben felgyullad a nézőtéri világítás, és a zeneszám egészen a végéig szól és kikíséri a nézőket.