Szögi Csaba: Könyvtáram kincsei – kincstáram könyvei
Rozsdaszín napszemüvegben

Beszédes István: ROZSDASZÍN (zEtna, 2006)

„És utazni kezdtek, hol szűk a sikátor,
s aki ott száguld, az bizony a bátor,
mert minden sarkon útonálló
gépek dohognak. „Megállni, csákó!”
– kiáltanak, hogy megremegsz, olyan az.
Recsegve követelik mindig ugyanazt:
olajat, olajat, olajat!

MESTER

Ha jól emlékszem, még egy sarok,
és ott leszünk máris a régi réten,
hol gyerekkorom legszebb éveit éltem.

Ha jól emlékszem...

De a sarkon túl csak újabb utca
következett, s végtelen aszfalt.

MESTER

Ha jól emlékszem, még egy sarok,
s ott lesz a liget, a madár-vigaszdal,
s a fűzfa, amelynek lombja marasztal.

Ha jól emlékszem...

De a sarkon túl ismét beton
következett, és semmi zöld.

 MESTER

Ha jól emlékszem, még egy sarok,
s ott lesz bizony a régi völgy,
a folyó és a csónakok.

Ha jól emlékszem...

De nem értek véget a bajok:
a sarkon túl újabb sarok.

MESTER

Lehet, hogy rosszul emlékezem,
mert nem találom az elhagyott
rétet, ligetet, csónakot.

Mindent besző a vasbetoninda,
s azt is lepi a város piszka.
S a folyót a feledés felitta.

KISFIÚ

Figyelj csak, miféle hang ez?
Nézd csak, leszáll, miféle lény ez?

MESTER

Egy méhecske csak, a kezed édes?

KISFIÚ

Igen, itt a málnaízű bonbon.
Ezért hát ez a váratlan vizit:
megolvadt, s a kis rovar iszik!

MESTER

Ő az új barátod, ha kedvezel neki.
Biztos ő is a rétet keresi,
hol a sok virág nő, és dalt fakaszt.

Meg kell találnia azt a kast,
hol testvér várja és királynő...

KISFIÚ

Segítsünk neki, különben vége!
De hol találunk édes virágport,
színes ágyást, átrobogó záport...

MESTER

Abból az országból ő a követünk.
Hagyjuk repülni, hogyha jóllakott,
s elvezet minket is oda.
Repülj, méhecske, mi majd követünk!

KISFIÚ

Csak várjuk meg, míg elül a zaj,
hogy követni tudjuk a zümmögést.
A sötétben a pici rovart,
nem követhetjük szabad szemmel.

MESTER

Csönd lesz mindjárt, ha a fő olajcsapot
elzárod, s leáll a sok rotor ezennel.

(...)

Elhallgat minden, mi eddig zajt csapott.
Lám, lecsitítottuk a világot,
s ha elhallgatsz, te is hallhatod...

KISFIÚ

Utat mutat a zümmögés?

MESTER

Ott száll a méh...”

Az apák a modern világ utolsó hősei, mondja a szentimentális francia zsaru a Betty Blue című zseniális moziban. S valóban, úgy vélem, mindenképp apá nak kell lennie annak az írónak, aki papírra tudta vetni a kötetben szereplő három „mini-hőskölteményt”...

Beszédes három verses gyermekdrámája ( Rozsdaszínország aranya, Szalmakalap száll..., Gábriel és Gabriella ) színpadon immár „kipróbált”, gyermekek által „tesztelt” szöveg – a Rozsdaszínország aranya a 2002/2003-as évad sikere volt a szabadkai Gyermekszínházban. Mindenképp mérvadó tűzkeresztség egy művészeti alkotásnak – a gyerekek nem tapsolnak illemből...

Aztán most itt a lehetőség, hogy az olvasó eldöntse, a siker netán csupán a színházi „körítésnek” (díszlet, zene etc.) volt köszönhető, vagy a szövegek magukban is megállják a helyüket.

Beszédes modern tanmeséi a számomra mindmáig kedves népmesék világát idézik – elsősorban abból a szempontból, hogy több olvasatuk létezik. A „felső réteg”, a szórakoztató, és a mögötte meghúzódó, sorok közötti elgondolkodtató, okító mondanivaló. Altató a kisdednek és ébresztő a „nagy gyermeknek”. Az olykor már szinte „apokalipszisközeli” állapotokból indulva, a végkifejlet során a főhős ugyan mindig elnyeri jutalmát, de azért nem olyan egyértelmű itt minden...

Ajánlom minden mesebolondnak héttől hetvenhét éves korig!