Lliljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő

X. kép

A bezdáni ház nappalija. Nagyobb a rend, a háziak ruházata rendezettebb, sőt, ünneplő. Gazdagon terített asztal, étkészletek, ezüst. Mind az asztalnál ülnek, és mohón esznek.

Amália: Mint a malacok a vályunál. Ne lefetyelj, és ne szürcsölj! Hát az elmúlt négy évben megfeledkeztetek a méltóságról? Elég!

Senki nem figyel a szavaira, hát felborítja az asztalt.

Viktrória: Remélem, már nem soká kell ezt tűrnöm!

Viktor: Elegem van az egészből!

Dafina: Megőrülök!

Klára: Terhes vagyok!

Kicsi: Ez bolond!

Bácsi: Mi nem?

Amália: Kinyírlak benneteket és leöntelek mésszel!

Mind: Miért?

Amália: Azért mert nem vagytok életrevalók! Elegem van az egészből, már nem bírom nézni! Torkig vagyok veletek, rosszul vagyok tőletek, beteg vagyok, nem bírom tovább, megyek, meghalok! Az emberi élet úgyis olcsó, a halál meg ingyen van.

Viktória: Jól kitalálta, mikor kell lebetegedni.

Kicsi: Ideje is…

Viktor: Nem szégyenlitek magatokat!

Dafina: Nincs semmi baj, meggyógyul.

Klára: Mitévők legyünk, ha a gyógyszertár üres? Nincs egy ampulla, se Aspirin, se hipermangán, se timsó, se tetű elleni por. Mit tegyünk?

Bácsi: Hát hívjátok a doktort?

Jön a doktor. Amália ágyban.

Doktor: Hatvan évnél idősebbeket nem gyógyítunk.

Amália: A lódoktor anyádat!

Sötét.

Kicsi egy nagy üstöt hoz. Lavórból üres mákfejeket önt bele, majd vizet. Tüzet rak, kevergeti a főzetet.

Kicsi: Jövő tavaszra sok mákot vetek. Lesz tea, amennyit akarsz, meg por is mindhalálig.

Iszik az üstben lévő folyadékból.

Kicsi: Itt van már, közelít lopakodva. Te zöld mocsok, megöllek, szétkaszabollak, megfőzlek és megeszlek! Ne… engedj, ne kiáltozz soha többé bennem, megölöm, megígérem, tudom, ő az ellenségem, értem… Mindent értek. Nem akarom, félek, hogy nem merem. Magda nagyapa azt mondta, idd meg, jó a cigány szemmelverés ellen.

Négykézláb mászkál, sikoltozik, úgy tesz, mintha lőne, hány… Dafina rátalál.

Dafina: Itt mérgezed magad a szemünk előtt! Javíthatatlan narkós! Most már elég! Mégy kezelésre vagy a bolondok házába, hogy ott pusztulj el!

Viktor: A méreg a mi házunkban meghatározó.

Klára: Ne engedjétek, hogy a fiam meghaljon!

Viktória: Tudjuk, hogy végzik a méregkeverők!

Amália: Valamennyien meg vagyunk itt mérgezve.

Bácsi: Ki főzte a mérget?

Klára: Mit tegyünk?

Bácsi: Hívjunk pszichológust?

Amália: Az ostobák magukon sem tudnak segíteni. A körmüket rágják és berezelnek. Hozzatok petróleumot meg korpát…

Viktória: Tégy hozzá ecetet!

Amália: Fogjátok le, ha nem eszi meg, bele kell tömni! Majd én kigyógyítom, a gonoszt is kihajtom belőle!

Megszólal a telefon.

Dafina: Telefon! Hála Istennek, működik a telefon!

Felemeli a telefont, és pár perc után.

Dafina: Még mindig szeret.

Viktor: Én is szeretlek.

Dafina: Ő a barátom.

Viktor: Én vagyok a legjobb barátod.

Dafina: Ő semmitől sem fél.

Klára: Mi sem félünk semmitől.

Viktória: Kivéve a halált.

Amália: Egyszer mindennek vége szakad. Az Isten nem felejti a bűnt.