Ljiljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő

I. kép

(a dráma két kulcsfigurája, az unokatestvérek gyermekkora)

Kézenfogva egy közel azonos korú (tíz év körüli) kisfiú és kislány lép a színre. A kislány vetkőzni kezd, a fiú úgyszintén, majd felveszi lány ruhadarabjait, a masnit a hajába köti, a rózsaszínű bugyit felhúzza, felkapaszkodik az improvizált pódiumra és balettmozdulatokkal hattyút utánoz. A kislány tapssal kíséri.

Kislány: Tetszik. Szép.

Kisfiú ( tánc közben ): Egy napon majd csodálatba ejtem a világot és híres leszek! Sok pénzt keresek és megveszek neked mindent, amit szeretnél.

Kislány: Tegnap elfelejtettél nekem altatót énekelni. És a bohócot sem varrtad meg. Mindent elfelejtesz!

Kisfiú: Holnap majd helyre hozom. ( Táncol .) Új ruhát kell neki varrnom. Készítsek neki báli ruhát? Csinos az arca, mért legyen férfi! Legyen inkább nő!

Kislány: Magda nagyapa azt mondja, hogy jobb férfinak lenni. Nem támogatja az ötletet, hogy te balerina légy.

Kisfiú: Pedig én úgy szeretnék nő lenni. Lányruhákban járni, hogy felemeljenek, ha nincs kedvem gyalogolni és kényeztessenek, mint téged.

Kislány: Magda nagyapa azt mondja, hogy a lányok boszorkányok! Ugye, nem igaz, hisz én is lány vagyok.

Kisfiú: Nem, te valami más vagy.

Kislány: Tudom, én a te kishúgod vagyok!

Kisfiú: Igen! Te vagy az én kezem, az én lábam, az én fejem. Bennem te vagy mindenütt.

Kisfány: A szívedben is?

Kisfiú: Szeretnéd hallani? Figyelj… ( A mellére húzza a kislány fülét ) Azért tudom mindig, hogy hol vagy. Azért hallom, amikor hívsz, és amikor sírsz. A szívem jelenti.

Kislány: Ezért szeretlek legjobban a világon!

Távolról mennydörgés hallatszik.

Kisfiú: Jönnek a démonok, hogy táncoljanak az esőben. Húzzunk haza!

Kislány: Rám akarsz ijeszteni? Azt hiszed, félek? Nem fogok elszökni előlük, látni akarom őket!

Kisfiú: Nem lehet a vihar előtt. Gyerünk, meg ne ázzunk…

Kislány: Hol vannak?

Kisfiú: Itt. Később is megláthatod őket, itt élnek közöttünk.

Kislány: Hívd ide őket!

Kisfiú: ( énekel )

Az ibolya virága kék,
Hideg van és befagy a lék.
Veszek neked plüss szamarat,
Simogasd és veled marad.
Jaj kedvesem, maga be szép …

Magda József be. Karikásostort pattogtat. A mennydörgés mind közelibb.

Magda: Hova tűntetek! Az anyátok mindenit! Nem megmondtam ezerszer… hogy csak a holttestemen át… Te akarsz velem ujjat húzni? Agyonverlek! …Vesd le tüstént azt a ruhát! Kadétiskolában volna a helyed, hogy móresre tanítsanak.