Lliljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő
VI. kép
Dafina: Szervusz mindenkinek!
Mindannyian: Csókolunk, édes!
Viktória: Jó hogy jössz. Meddig maradsz?
Dafina: Örökre.
Klára: Tán csak nem, mi történt veled?
Amália: Te ostoba, biztosan felakasztotta magát az a szaralak.
Klára: Miért haragszik, anya, csak megkérdeztem.
Amália: Hagyd békén, mit kell folyton kérdezősködni.
Dafina: Túlélem.
Amália: Persze, hogy túléled, mi az hogy! Ennél valamit, egy kis madártejet?
Viktória: Szóval beborult rendesen. Tudtam. Kevés az igazán neked való férfi. Legfeljebb, ha egy…
Amália: Válts témát!
Viktória: Gyönyörű álmom volt az éjszaka. Itt volt mindenki az enyéim közül, Ottó meg Utte néni, a fater befogta a fehér lovakat…
Klára: Te mindig olyan szépeket álmodsz!
Bácsi: Ezt teszi az életerő.
Amália: Vagy a halál közelsége.
Viktória: Álmodsz te is, csak hallgatsz róla, mert nem olyan szórakoztató.
Dafina: Nem szórakoztatni vannak az álmok, hanem hogy megkönnyítsék az életet.
Amália: Vagy a haldoklást.
Viktória: Az égből rózsaszín virágok hulltak, került belőlük Misi vállára is.
Amália: Hallottuk már ezerszer.
Viktória: Tudom, hogy téged ez az álom izgat, a lelkiismereted nem hagy nyugodni. Csak ne éppen abban a rossz időpontban halt volna meg a mama, minden másképpen lesz. Mindig önző voltál…
Amália: Elfelejted tán, hogy Mihály az enyém volt?
Viktória: És a rozsdás fazékban ki főzött?
Amália: Nem volt rozsdás.
Viktória: És a paradicsom a zöld üvegekben? Mit is állapított meg a doktor?
Dafina: Botulin.
Amália: Nem érdekes, mi volt ötven évvel ezelőtt.
Viktória: Neked nem, mert az életed már leélted. Mindig téged öltöztettek, csak mert idősebb voltál…
Amália: Klára, told ki, légy szíves, a színbe mákot fejteni, hadd gondolkodjon kicsit Mihályról!
Félhomály, a színen két tűzhely. Egyiknél Amália önt a lábasba valamilyen folyadékot egy zöld üvegből. A másiknál Dafina önti egy párnából a tollat az üstbe.
Dafina: Egy kis só meg bors, babérlevél és fehér, kukacos liszt. A törött paprika javít az ízén… Mindent meg kell ennem! Valóságos emóció – szekréció, szolúció, konstrukció, okkupáció, garancia, kaja, pia, olimpia!
Amália: Drága Misám, te plüssből és tarka selyemből való. Szeretted volna, de nem merted!
A szín másik oldalán a tolókocsiból kiszáll Viktória, leveti a parókát és a neglizsét, és fiatal flanellinges lánnyá változik. A távolban mennydörgés, közelebb nevetgélés, hahota.
Viktória: Azt akarod, hogy Mihály is a tied legyen? A cigánylegény nem jó parti.
Amália: Oly soká vártam rá.
Viktória: Egyedül engem szeretett, te meg megmérgezted. Pétert, Györgyöt, Mihályt és engem is. Csak engem az isten megkímélt. Nem bírtad elviselni azt, hogy engem szeret.
Amália: Nem volt elég neked az a sok udvarló, az én férjemet kellett elcsábítanod?!
Viktória: Engem szeretett.
Amália: Mért engem vett feleségül?
Viktória: Hát nem szerelemből, az biztos. Nálad volt a kassza.
Amália: Te aljas!
Viktória: Méregkeverő! Gyilkos! Előtte három férjet is sírba tettél. Gyűlöllek! És nem álmodsz arról, amit szívből kívánok neked? Nézd csak, mit tettél, ezt nézd ítéletnapig! El akarok innen menni, nem melletted a helyem.
Amália: Hát menj, ha bírsz. Vidd magaddal Misát is, te áruló! Nem mérgeztem meg, nem is akartam, a sors akarata volt. Drága Misa… Él. Az én kis szobámban alszik, a tarka paplanok alatt, a szoba pedig a levegőben lebeg és egyetlen lépcsőfok se vezet hozzá. Csak megpillanthatám, bizsergetné bőrömet a lehelete és érezném teste forróságát! … Nem így kellett volna történnie, neked pedig nem szabadott volna, mégis őt akartad. Most tekerj innen… Istenem, hiszem az igazságod, az élet meg folyton a démonok erejét igazolja.
Viktória: Tudtad, hogy a leves romlott, ezért nem is ettél.
Amália: Nem törvényszerű, hogy amit főztünk, azt mi is együk meg.
Jön Klára.
Klára: Mi ez a szörnyű bűz?
Dafina: Ez a viszonzatlan szerelem bűze.
Dafina éneke
Kicsi a mell, de himbál…
Himpellér jön, ez hím bál.
A vénuszdomb és a zsigerek,
Kis ajak és nagy igenek.
Viktória éneke
Betűt a szobor ha olvas,
Mikor a bőr, az alhas,
Gyöngyözik csak és csicseget:
Kis ajak és nagy igenek.
Amália éneke
A száj hebeg, az árny teli.
Az álom az éjfelet veri.
A talpacskák meg hidegek:
Kis ajak és nagy igenek.
Klára éneke
Pálinka, bor, sült és puding.
A bél zenével hiteget.
Reggeli újabb árnyalat:
Halott férfi az ágy alatt.