Sáfrány Attila – A halhatatlanság útja

Tükörben

Nyárfás Alitta, a füleden ülsz?! Nem szeretem a nevemet, mindenki csak kinevet miatta. A Józsi is mindig rajtam röhög, meg mutogat, amikor a tanító néni fölszólít, hogy Nyárfás Alitta! Senkinek sincs ilyen neve, csak nekem. A Józsi mindig kicsúfol, hogy meghúzom a copfodat, miért nem hordasz szoknyát, meg a lányok közé lök, hogy menjek gumizni. Apa azt mondja, hogy ez egy fiúnév, de én hiába mondom neki, ő akkor még jobban kinevet. Máma is egész nap csak csúfolt. A tornaórán azt mondta, hogy a lányok nem tornagatyát hordanak, meg lökdösött, hogy menjek a lányokhoz kiütőcskézni. Nem szeretem a Józsit, mert mindig bánt. Apa azt mondta, üssek vissza, ha bánt, de én nem szeretek verekedni.

Bumm! Nagyon megijedtem most, mert a tanító néni a fejemre vágott a könyvvel. Most is mindenki rajtam nevet, mert én sose figyelek, amikor fölszólítanak. A tanító néni kiküldött, hogy vizezzem meg a szivacsot. Mindig engem szokott kiküldeni, mert én sose figyelek. Kimentem a vécébe, és megvizeztem a szivacsot, aztán az udvarra, és átmásztam a kapun. Oda mentem a Peti bácsihoz a piactéren. A Peti bácsi mindig ott szokott ülni a piactéren a padokon. A Józsiék őtet is mindig csúfolni szokták. Most is a szünetben a Józsi megdobálta kavicsokkal, és amikor a Peti bácsi fölkelt, akkor gyorsan beszaladt az iskolába. Oda a Peti bácsi nem mert utánamenni. Nem szeretem a Józsit, mert mindig rosszalkodik. A Peti bácsi szája be volt dagadva, és folyt a vér belőle, mert a Józsi biztos eltalálta kaviccsal. Odaadtam neki a szivacsot, hogy törölje meg a száját. Én nem vagyok olyan, mint a Józsiék, én még sose bántottam a Peti bácsit. Szoktam vele beszélgetni is. Amikor odaadtam neki a szivacsot, nem törölte meg a száját, hanem megkérdezte, van-e krétám. Odaadtam neki egyet, és elkezdett irkálni a padokra. Megmondtam a Peti bácsinak, hogy én se szeretem a Józsit, mert engem is mindig kicsúfol, hogy énnekem lányos nevem van. A Peti bácsi megkérdezte, hogy hogy hívnak. Leírja a padra a nevemet, mondta. Mondtam neki, hogy Nyárfás Alitta. De a Peti bácsi nem is tud írni, mert azt írta le a padra, hogy Sáfrány Attila. Hiába mondtam neki, hogy engem nem így hívnak, hanem Nyárfás Alittának. Jót nevettem, hogy engem Sáfrány Attilának hívnak. A Peti bácsi is nevetett, én meg el is felejtettem, hogy iskolába vagyok, és elindultam haza. A Peti bácsi is jött velem.

Otthon aztán be volt zárva a kapu, nem tudom hova ment anya, máma nincs piac. Én bemásztam a kapun, hogy majd biztos rögtön jön, csak átment valahova a szomszédba. Az ajtó az nyitva volt, és én bementem a szobába. Aztán hallottam, hogy anya otthon van, mert nyikorog az ágy. Biztos lefeküdt aludni. Anya! – szóltam neki. Erre úgy megijedtem, mert a pokróc alól hirtelen kiugrott a Gyula bácsi, aztán meg anya meztelen. A Gyula bácsi rögtön felöltözött, és elszaladt. Én nagyon megharagudtam anyára. Sírtam is, de anya csak hallgatott. Meg se kérdezte, hogy miért jöttem haza. Én nem szeretem a Gyula bácsit, mert mindig csak mosolyog rám, csipkedi az arcom, meg azt kérdezgeti, hogy hogy vagy komám Alitta, meg ilyeneket. Olyan csúnya volt, hogy meztelen voltak, én nagyon megijedtem, és sírtam is. Anya nem is beszélt hozzám, csak mérgesen nézett rám, én meg kimentem a Tappancshoz az udvarra. Sokáig kint ültem, és simogattam a Tappancsot.

Egyszer csak apa rontott be a kapun, és kiabált anyára, hogy hol volt, a gyárba telefonáltak, hogy a gyerek eltűnt az iskolából, sehol se találják, itthon meg senki se veszi föl a telefont. Anya azt mondta, hogy biztosan véletlenül félretette a telefont, én meg hazajöttem, itthon vagyok, ne idegeskedjen. Apa engem sosem vert meg, de most olyan mérges volt, amikor odajött hozzám. Nagyon mérgesen kérdezte, hogy hogy kerültem haza. Apa még sose nézett ilyen mérgesen rám. Nagyon megijedtem, hogy most mi lesz? Megmondtam apának, hogy a Gyula bácsi ott volt az ágyban anyával meztelen. Erre apa elment. Ezt jól megúsztam. Este mikor hazajött részegen, akkor odamentem hozzá. Mikor apa berúg, akkor mindig mosolyog, és simogatja a fejemet. Most nem mosolygott, de azért én odamentem hozzá, hogy megmondjam, hogy az Alitta az nem is lányos név. És apa azt mondta, hogy nem is fiam! Amikor azt mondta, hogy nem is a fiam, akkor sírni kezdett, és megsimogatta a fejemet. Én pedig nagyon boldog voltam.

Nyárfás Alitta mint REALISsiMUS