Harkai Vass Éva: atlantisz: süllyedő városok szigetek
II.
gyerekkoromban féltem
árvíztől földrengéstől
rémísztettek az egyetlen
tévécsatornán látott részletek
azzal vigasztaltam magam
hogy nálunk se folyó se hegy
hegyek és költők alig vannak nálunk
írta egy vajdasági költő
az utóbbiban nem vagyok annyira bizonyos
és földrengésből is kijutott nekünk
egyszer megmozdult alattunk a föld
a gimnázium épületén ami akkor még
nem gimnázium volt
végigszaladt egy repedés
én az utcán szaladtam kétségbeesve
biztonsági okokból hazaküldtek bennünket
otthon kissé mozgott a csillár
mondta mama
a vödörben megmozdult a víz
bele kellett volna nézni a kútba
hogy ott mi van
a földmélyi vizek mozdulnak-e
mama nem engedte
a kút tiltott zóna volt
pedig szerettem leengedni a vödröt
hallgatni hogyan huppan a vízen
mielőtt elmerül
*
az egyetlen tévécsatorna
nem egészen pontos megfogalmazás
nyomába eredtünk az egyetlen
magyar nyelvű műsornak is
sztaniolpapírt húzgáltunk az antennazsinóron
megjelent majd szétesett a kép
épp a film közepén ment el
oda kellett fogni szorítani a sztaniolt
akkor meg nem láttuk a képernyőt
mert aki fogta beállt a tévé
és a tévénézők közé
vagy hagyta menjen el essen szét
takács marikástól valamilyen eszterestől
futrinka utcástól a kép
mama a stafétaünnepséget és a
korcsolyabajnokságot szerette nézni
a többi műsoron elaludt
šijačić doktor szerint a korcsolya
a legnagyobb emberi tökély
mondja ilyenkor anya
vihogok mert félreértem a szót
jönnek a tökélyek sorban
almásy zsuzsi gabi seifert hana maškova
de hol a pötsch az anet pötsch
kérdezi apa barátja türelmetlenül
betapasztom a számat
ki ne robbanjon belőlem a nevetés
apa az olasz színésznőket szereti
én meg válogatás nélkül mindent nézek
szlovén bábjátékot és jugoszláv humort
még talán a telesportot is
a rajzfilmszerű bejátszásban
futottak karikát kergettek vívtak
mozdult egy titokzatos kamera
a bábjátékban usztasák és partizánok
vívták mindig egyformán végződő
legendás csatáikat
mire anyáék hazaérnek a moziból
horogkeresztekkel rajzolom tele
az összecsukható kisszék léceit
ha még egyszer ilyent teszel
internátusba adunk mondja apa
azt akarod hogy becsukjanak miattad?
*
az internátus régen apácazárda volt
hosszú földszintes épület a templom
és a motel között
végül megkegyelmeztek
mégsem kerültem oda
néha szerettem volna
valahol máshol lenni élni
utólag szép minden
amikor újra felmerül a kép
mert akkor az merül fel belőle ami szép
*
van egy titkos hely ahová járok
senki sem tudhat róla
az oda vezető út homályban marad
valaki kézen fog és oda visz
idegen díszletek közé
ott kell otthon éreznem magam
ahelyett hogy felébrednék
becsukom a szemem
álmomban sem értem miért kellene
idegen helyen otthon éreznem magam
levegőbe rajzolt légvár
légüres térbe fújt buborék
vákuum a hatodikon
darabka nap darabka ég
*
ötvennégy és szívműtét
akkor még nem is éltél mondja anya
többszöri hamisítás eredményeként
mégis megvannak a részletek
van a valóság amiben nem voltam benne
anya meséjéből áll egybe a kép
ami maga is hamisítás
s akkor még apa is mesél
arról nem szólva hogy az úgynevezett
valóságban is mennyi hamis részlet
mindezt magamhoz hamisítom
a másolat másolatának másolataként
és amit láttál az sem úgy volt
a szavak elfedik a történetet
mindent kifordítasz átértelmezel
kitekered a valóság nyakát
*
fehér porcelán tányérba
tyúk elvágott nyakából csöpög a vér
majd egy óvatlan pillanatban
visszanő a nyak
kiugrik a kézből a tyúk
hátrálva szalad a többi közé
visszafelé pergetett film
felcserélt relációk idők irányok
okok és okozatok
szétszálazott és újra egybegyúrt
megkevert történetek
mi volt előbb és utóbb
felejtés szivárványhártyáján át
egyszemű küklopszként
néz hunyorít az emlékezet
*
nehezen mozduló szövegszörny
felfal betemet
belekezdesz elnyel magával sodor
mind mélyebbre le
mostani életedből ki a régibe be
legalább kettő lesz belőled
a mostani és a régi te
hárman vagyunk ha egymagam vagyok
a harmadik hiteltelen egésszé
rakja össze a hiteles részleteket
miközben süllyedő atlantisz mindez
jéghegy csak a csúcsa látszik
súlyának kilenctizede a víz alatt
*
júlia megvette barátjának a cipőt
abban ment író-olvasó találkozóra
júlia többé nem látja
a gimnázium előtti téren
rózsaszín kislányos harisnyanadrágban
ül a padon
drága képzőművészeti könyveit
és komolyzene-hanglemezeit
árulja aprópénzért
volt aki vett belőlük jó boltot csinált
én nagy ívben kikerültem
később futó kapcsolatba keveredik
szül egy gyereket
télvíz idején nyitott ablakban
napoztatja ruhátlanul
elveszik tőle a hidegtől elkékült csecsemőt
elveszik visszakapja újra elveszik
a gyerek intézetbe júlia kórházba kerül
hosszú leveleket ír ifjúkori barátjának
az elmegyógyintézet falain függő
festmények szépségeiről
egyszer kiviszik hétvégére az intézetből
de akkor már másfajta világban él
a kulisszák festményekből vannak
s a kulisszák között ismeretlen emberek
egy napon kávéscsészét és
csészealjat hoz a postás
és én sem tudom összerakni a szálakat
júlia az egész lakáson át
szárítókötelet húz ki
arra teregeti a kimosott ruhát
próbaidőn otthon a gyerekkel
a látogatók nyakába csöpög a víz
hiába az újonnan vásárolt íróasztal
nincs visszaút nem lehet elrendezni
összekötni az összegubancolódott
és szétcsúszott történetet
*
olykor úgy tűnik mindig csak most van
napokig áll az idő a gang előtti almafa alatt
dróton függő virágtartókat himbál a szél
zizeg anya eljegyzési kosarában
az elszáradt virág
a meglóduló időben színét veszíti a fehér
csak a kékből marad némi kék
ami elkezdődött berekesztődik véget ér
bekékül és elhidegül a kép
*
majd' két évtized múltán
a tengerszem-pillanat
kraljevica újra látott
idegenné vált összezsugorodott terei
mintha nem mi jártunk volna ott
mintha valaki más
csak az ismerős fíling hogy
minden milyen kicsi lett
ugyanazon a mindig
árnyékban maradó parton
egykori idegen önmagaddal találkozol
s a másik talán még idegenebb
mint valaha volt
néha attól tartok én is júlia vagyok leszek
festett kulisszák között idegenek
kihez kötődni hogyan összekötni
a szétszakadt szálakat
egybeírni a széttartó történeteket
csikorgó kavics a léptek alatt
volt kezdet és volt megbízhatónak hitt tartam
a tartamba belecsikordul a vég
az izmok mozgása állaga illata hője
fehér márványlap alá zárt intarzia
vízmélyből felmerülő és elmerülő részletek
minden csak vázlat alakuló változat
amit más-más időben másként
töltenek ki a szövegek
süllyedő sziget atlantisz
jéghegy csak a csúcsa látszik
súlyának kilenctizede a víz alatt
*
egybetartani összefoltozni mindazt ami volt
a szakadások mentén varratok
útvonalak térképek városok
bled bohinj jesenice radovljica
a fojtó alföldi por után nyár közepén
ködfelhők kásás hidegek
fűszeres levegő napfürdő
forró homokba fúródó végtagok
pörköl a nap szárít a só
levetett fürdőruha-felsőrészek helyén
szűz felületeket harap a nap
felbolydult hormonháztartás remegő érzetek
a vízbe beúszó földnyelv neve: bol
név és jelentés egybecsúszik
a bol fájdalmat jelent
két napszítta háromszög sajog
egymásra talál kezdet és vég
bar és krk hárombetűs kulőr lokálja
utolsó akkordként hlavišće jadranovo
– jadran adria –
lebegő atlantiszok süllyedő szigetek között
idegenbe szivárgott tenger
postojna cseppkőbarlangjának sztalaktitjaiból
a gyermekkor ősvize csöpög