A vértranszfúziós kabinet 1957-ben jött létre. Első vezető főorvosa dr. Jovan Vajdić sebész, beosztottjai pedig Kovács Magdolna és Szabóné Kubinek Gizella voltak. Ebben az időben az ápolónők üveglapon határozták meg azoknak a betegeknek a vércsoportját és Rh-faktorát, akiknek a részére Szabadkáról egyedenként, vonattal kellett a vért hozatni. Ezt a családtagok vagy jóbarátok voltak kötelesek megtenni. Tekintve, hogy a Szabadkáról történő vérszállítás időnként nagyon körülményes volt, megkezdték a rendeltetésszerű véradást a családtagok (családi véradás), rokonok vagy jóbarátok részéről, ha arra a beteg műtése során szükség lehetett. Ekkor még nem végezték a Dn-faktor elemzését, sem a komplex Rh-rendszerét.
Dr. Jovan Vajdić és az ápolónők távozásával 1961-ben a vezető főorvosi munkahelyet a vérátömlesztési tanfolyamot végzett dr. Újházi Gyula sebész szakorvos veszi át. A vérátömlesztési kabinet vezetőjeként fél munkaidővel dolgozott a vérátömlesztés tennivalóira kiképzett két ápolónő, Galacné Varga Erzsébet és Vidosava Novaković segítségével. Az előbbi lesz a főápolónő, és a munkakört 1987-ig tölti be.
1968-ig felveszik a vérátömlesztési kurzust végzett Papné Tóth Ilona ápolónőt, ezáltal a feltételeknek eleget tettek, és a kabinet tevékenysége kibővült. A vérátömlesztés előtt kétszeres próbát végeznek, meghatározzák a Dn-faktort, és ellenőrzik a vér luesztől (szifilisz) való mentességét. A vért ebben az időben is főként családtagoktól vették, csak igen ritkán jelentkeztek önkéntes véradományozók.
1968-ban jogszabályok folytán a kabinetet az eredeti helyiségekből nagyobbakba helyezik át, mégpedig a volt sebészeti rendelőbe és a laboratóriumi szolgálat néhány helyiségébe. Ugyanezek a jogszabályok azt is elrendelték, hogy a kórházi befogadóképesség alapján a vérátömlesztési kabinetnek vérátömlesztési tanfolyamot végzett állandó orvossal kell rendelkeznie. Erre a munkahelyre dr. Zabosné dr. Renkó Anna általános orvost vették fel rögtön a kötelező gyakornoki idő letöltése után. 1968-ban haladéktalanul Belgrádba küldik a vértátömlesztési kurzus elvégzésére. Így munkáját a szóban forgó kabinetben 1969. IV. 1-jén kezdi el.
Fokozatosan új laboratóriumi elemzések kerülnek bevezetésre, mint amilyenek az Rh-fenotipus, a hideg aglutináció, az ABO-titrálás, az Rh-rendszer immun antitestjei válogatása, hemolizis-teszt, Coombs-teszt stb. Az ismertetett minőségi haladás folytán a kabinet vérátömlesztő osztállyá nőtte ki magát. A káderbeli erősítést vérátömlesztési tanfolyamot végzett két ápolónőnek, Stefanović Valériának és Boros Máriának a felvétele jelentette 1970-ben, illetőleg 1972-ben. Az előbbi Belgrádban, az utóbbi Újvidéken végezte el a kurzust.
1969-ig az ápolónők rendes munkaidejükön túl otthoni készültségben voltak, de ebben az évben az ápolónők részére bevezetik a műszakokat, míg az orvosok hívásra mennek ki. A tennivalók terjedelmének növekedése folytán 1974-ben még két ápolónőt, éspedig Horváth Valériát és Tóth-Bojnik Veronát veszik fel, akik vérátömlesztési kiképzésben Belgrádban részesültek. A szolgálat 1975-től kezdve minden véregység törvényben megállapított HBsAg tesztelése is folyik Hepanosticon (májvizsgálati) módszerrel.
1972-ben a szolgálat rendeltetésszerű helyiségekkel ellátott, újonnan felépült épületrészlegbe költözik. Az épületet 1987-ben még egy részleg hozzáépítésével bővítik, amely a vér szerológiai feldolgozására és terepi raktárként szolgál.
1975-ben dr. Zabosné dr. Renkó Anna befejezi transzfuziológiai szakosítását, így ettől kezdve a kórházi osztályokat innen látják el friss és szárított vérplazmával, albuminnal, gamma-globulinnal (Gg), IV. fibrinogénnel, valamint hiperimmun anti-D-vel (Rhogam).
1978-ban vezették be immundiffúziós lemezen az IgG, IgA és IgM immunglobulin szülési eredetű meghatározását.
1986-ban, Stefanović Valéria ápolónő távozása után Szigeti Ibolya kerül a szolgálathoz, és végez vérátömlesztési tanfolyamot Belgrádban. A vér immunhematológiai és szerológiai vizsgálatai ekkor terjedőben vannak, úgyhogy a HBsAg meghatározásának Hepanostikom-módszeréről áttértek az ELISA-módszerre. A szolgálat beszerzett egy hűthető nagy centrifugát a komponens vérterápia biztosítása végett. Azóta plazmamentes vér, fagyasztott friss plazma és mosott vörösvértest készíthető elő. A -20°-os teljesítőképességű hűtő beszerzésével létrejöttek a feltételek a fagyasztott friss plazma előállításához és eltartásához. A kórházi betegek részére ambuláns módon végeznek cito- és plazmaferézist.
1987-ben Varga Erzsébet, addigi főápolónő nyugállományba vonul, helyére Boros Máriát nevezik ki. Ugyanebben az évben törvényesen bevezetik minden véregység AIDS-tesztelését. Bevezetik az IgE immunglobulin, valamint a Komplement C3 és C4 meghatározását a partigén esetében, amit 1989-ig folytattak, ekkor a szolgálat Turbox-készüléket szerzett be az immunglobulin nefelometriai meghatározására. A szóban forgó készüléken később 1996-ig C3-, C4- és CRP -elemzéseket is végeztek, de ekkor az egészségügy rendkívül súlyos pénzügyi helyzete miatt felhagytak velük.
1988-ban még 3 ápolónőt vettek fel a szolgálatba, de közülük csak Szemerédi Ibolya maradt itt. 1989 és 1991 között a Trubox-készüléken ugyancsak nefelometriai módszerrel egyéb elemzéseket is végeztek, mint L1 antitripsin, B1 Sp 1 glikoprotein, AT III, A1, A2, és B apoliprotein. Hála a felsorolt módszereknek a kórház szakembereinek lehetőségük nyílt magiszteri munkájuk és doktori értekezésük megírására és megvédésére.
1989-ben a munka terjedelmének bővülése miatt a szolgálat felvette és szakosításra utalta dr. Lengyel Tamarát, és ő azt Belgrádban 1993-ban be is fejezte. Dr. Zabosné dr. Renkó Anna 1990-ben szerzett primáriusi címet.
1990 és 1992 között a vérátömlesztő szolgálat ELISA-módszerrel történő rubeóla-tesztelést végzett a terhes nőknél. 1989-től egészen 1996-ig a vérvételnél palackokon kívül műanyagzacskókat is használnak, ekkor a palackok használata gyakorlatilag megszűnik.
1992-ben a nyugállományba vonult ápolónők helyére Bozsóki Ágotát és Ljiljana Božovićot veszik fel, és ők 1993-ban elvégzik Belgrádban az ápolónők részére megnyitott V. fokozatú transzfuziológiai szakosítást.
1996-ban Boros Mária főápolónő nyugállományba vonul, Bozsóki Ágota pedig távozik a szolgálatból. Főápolónővé Horváth Valériát nevezik ki, továbbá Fajka Emesét és Brkan Ellát veszik fel a szolgálatba, akik Újvidéken nyertek képesítést V. fokozatú transzfúziós ápolónőként. 1996-ban vezetik be a törvény alapján kötelező HCV tesztelést minden véregység esetében. Ugyanebben az évben szereznek be a szolgálat részére egy Fibrintimer márkájú koagulométert, és megkezdik az alapvető koagulációs állapot (PT, aPTT, TT, fibrinogén) meghatározását. Ezek az elemzések kivételes jelentőségűek a hemofiliában szenvedők gyógyítása terén.
A szolgálat kivételesen jelentős szerepet játszott az önkéntes véradás fejlődésében. A zentai Vöröskereszt bekapcsolódásával megkezdődött az egészségügyi propaganda ezen a téren, és már két év után megszűnt a családi véradás iránti szükséglet. 1969 végén folytatta le a szolgálat az első sikeres terepi vérgyűjtési akciót bogarasi önkéntes véradók részvételével. Azóta a vérgyűjtési terület Zenta községen kívül Ada községre is kiterjed. Az önkéntes véradók száma azóta rohamosan növekszik, és igen gyorsan elérte a törvényes minimumot jelentő 4% véradót a lakosság létszámához képest. Az 1975 és 1985 közötti időszakban fokozódik az önkéntes véradással kapcsolatos munka, és igen jó eredményeket ér el. A véradók részaránya 4%-ról 8% fölé emelkedett, és a szolgálat ezzel az eredménnyel Szerbiában a II-III., Vajdaságban pedig az I. helyet vívta ki magának.
Amióta dr. Zabosné dr. Renkó Anna letette szakorvosi vizsgáját, mind a mai napig megszakítás nélkül folyik az ápolónők, a transzfúzióra szakosított ápolónők, valamint a kötelező kórházi gyakorlatot végző általános orvosok és az orvostudomány bármely ágazatára szakosodók oktatása.