1968-ig a zentai kórháznak nem volt neuropszichiátere, sem neuropszichiátriai osztálya. Az idegbetegségben szenvedőket a zentai kórház belgyógyászati osztályán kezelték, míg az elmebetegeket a kevevári (kovini) és verseci szakosított pszichiátriai kórházakban gyógyították.
A kórház fejlesztési terve neuropszichiátriai osztály nyitását is előirányozta, és 1965-ben egy fiatal általános orvos kezdi meg a szakosítást, aki Zentára Svilajnacból érkezett, és az orvosi egyetemet Belgrádban végezte. Dr. Živorad Ignjatović volt az. A szakosítást Zentán, Szabadkán és Belgrádban végezte, szakorvosi vizsgát a belgrádi Orvostudományi Karon tett 1968. I. 15-én.
A következő naptól, azaz 1968. I. 16-tól a valamikori Tisza-parti Egészségház (ún. "Zöldkereszt") pincehelyiségeiben az ideg- és elmegyógyászati rendelő megkezdi munkáját. Dr. Ignjatović mellett ápolónőként Gyömrei Valéria dolgozott még itt. Dr. Živorad Ignjatović ekkor az egész Tisza-vidéken, Óbecsétől Horgosig az egyetlen ideg- és elmegyógyász szakorvos volt.
A neuropszichiátriai osztály a kórházban 1968. II. 1-jén kezdte meg a munkát. A fertőzőosztály épületében 10 ágyat különítenek el ideg- és elmebetegek részére. Az osztály első főápolónője Markó Márta, aki hosszú éveken át dolgozott itt.
A neuropszichiátriai osztály működésének mindjárt a kezdetén kiderült, hogy az ágyak száma nem elegendő, így 1968. VI. 15-én az osztályt a mai helyére, vagyis az akkori kórház főépületébe helyezték át (a néhai Dunai bánság árvaházának épülete), és 18 ágyasra bővítették. Az akkori osztály betegeinek csaknem a fele krónikus pszichózisban szenvedett, akiket a kevevári és verseci elmegyógyászati kórházakban folyó kezelés után hoztak haza. Az osztály zárt típusú volt, azaz a bejárati ajtót állandóan zárták, az ablakokat pedig fémrostély zárta le. Az osztály falakkal körülvett kerttel is rendelkezett, amely arra szolgált, hogy a betegek szép idő esetén bizonyos időt szobáikon és az osztályon kívül tölthessenek. A kertet akkor kerítették be, amikor a kórház körzetében az ideg- és elmebetegek révén néhány incidens történt. Az osztály minden tekintetben vegyes volt: nevezetesen itt ideg- és elmebetegeket, férfiakat és nőket egyaránt kezeltek, szobák szerint elkülönítve. Az osztály évről évre bővült, minthogy tevékenysége egyre több területre terjedt ki, úgyhogy 1969-ben 34, 1971-ben 35, 1975-ben 40 ággyal rendelkezett, hogy 1982-ben már 48 ágyasra bővüljön.
1968 és 1974 között az osztályon csak dr. Živorad Ignjatović dolgozott, de ebben az időszakban mellette végzik el a szakosítást dr. Herman János, dr. Zabos Jenő (néhány hónap elteltével szakosítást változtat, és a belgyógyászati osztályra kerül át), dr. Hajdu Gyula Magyarkanizsa, dr. Tomislav Matović Zenta részére (később átkerül az újvidéki Ideggyógyászati Klinikára), dr. Jelena Martinov és dr. Sonja Orozović Törökkanizsa, valamint dr. Desan Vukosavljević Csóka részére.
1974-ben a neuropszichiátriai szakosítást önkéntesként dr. Milorad Ćurčić csókai általános orvos kezdi meg, és 1975-ben kezd dolgozni ezen az osztályon, 1977-ben dr. Bőviz Antal, 1983-ban dr. Kovácsné dr. Kiss Katalin, 1985-ben pedig dr. Pecze Ferenc, aki a szakosítást az adai rendelőintézet szükségleteire kezdte meg, de később erre az osztályra jön dolgozni. Utána az adai rendelőintézet részére a szakosítást dr. Bor Endre kezdi meg osztályunkon. A szakosítás ebben az időben három évig tartott. A 90-es években a neuropszichiátriai szakosítás külön szakosításokra oszlik, így 1997-ben ideggyógyászati szakosításra dr. Slavojka Đukićot veszik fel, 1998-ban pedig dr. Josip Dadasović kezdi meg az elmegyógyászati szakosítást. Ezek a szakosítások négyévesek.
A neuropszichiátriai osztály szükségleteire vásárolt első készülék egy elektrosokkoló volt. Ezen a készüléken kívül az osztály rendelkezett még egy készülékkel a betegek oxigenációjához és egy hordozható EKG-vel. 1971-ben a szolgálat szükségleteire egy EEG-készüléket is beszereztek, és a szolgálat keretében neurofiziológiai kabinet nyílik a korábban a tüdőgyógyászati osztályhoz tartozó, átalakított helyiségekben. Itt dolgozott különlegesen kiképzett technikusként Hődör József. Két évvel később a szolgálat echoencefalográfot, 1991-ben pedig REG (reoencefalográfiai) készüléket is kap.
Az osztály orvosai az első naptól kezdve a betegek kezelése során az ideg- és elmebetegek gyógyításában a legkorszerűbb gyógymódokat alkalmazták.
Az osztály 1968 óta rendelkezik 3 ágyas intenzív egységgel (intenzív szoba), ahol cerebrovascularis inzultusos és különféle intoxikációkat szenvedett betegeket gyógykezelnek. Az osztályon pszichológusokat is alkalmaznak (Dukai Éva, Geréné Heinrich Olga), valamint népjóléti (szociális) dolgozókat (Olga Simeunović, Danka Bogetić), akik a szolgálatban végzett munkájukkal hozzájárulnak az ideg- és elmebetegségek jobb diagnosztizálásához, később pedig részt vesznek az elmebetegek csoportos gyógykezelésében. A hetvenes években a gyógyítás mindennapos módszerei az osztályon - az egyre gyakrabban alkalmazott neurolepticumok mellett - az elektrosokk-terápia, kezdetben nativus (éber), később narkózisos állapotban (Atropin, Kemital, Leptosukcin), az inzulin-kóma. A betegeket akkor még neurolepticumok mellett is gyakran kellett fizikailag is rögzíteni, amikor kifejezetten agitatív állapotban voltak. A 80-as években a neurolepticumok mindinkább helyet kapnak a terápiában, és az inzulin-kómás, továbbá az elektrosokkos kezeléseket mind ritkábban alkalmazzák.
1979-ben dr. Živorad Ignjatović primáriusi címet nyer, 1981. XII. 10-én pedig befejezi szociálpszichiátriából a szubspecializációt, és 1983-ban az osztályon megkezdi munkáját az alkoholbetegek terápiás közössége, továbbá a többi beteg csoportos szocioterápiája. 1982. IV. 21-én védi meg dr. Milorad Ćurčič pszichoterápiából irt magiszteri munkáját, és ugyanebben az évben nyílik meg az osztályon a pszichoterapeutikai rendelő. Dr. Milorad Ćurčić 1985. IX. 5-én védte meg a válságbeavatkozás és suicidológia tárgyköréhez tartozó doktori értekezését.
1985-ben Markó Márta megszűnik az osztály főápolónője lenni, és 1985. X. 15-től a főápolói munkahelyre Hődör József orvossegéd kerül. Ő ezt a munkakört 1986. V. 15-éig tölti be, amikor is Fehérvári Sándor orvossegéd váltja fel, aki viszont 1989. I. 29-ig látja el a munkakört, majd 1989. I. 30-ától az osztály főápolónője Radoslava Stanišić lesz.
A helyiségek igen rossz állapota miatt úgy döntöttek, hogy az osztályt át kell alakítani, így az átalakítás idejére átköltözött a valamikori szemgyógyászati osztály helyiségeibe. Itt nehezebb körülmények között és csökkentett teljesítőképességgel működik az osztály. Az átalakítás azonban véget ért, és a neuropszichiátriai osztályt 1995. XII. 25-én adták át rendeltetésének. Ezzel célirányosan és jól felszerelt, rendeltetésszerű helyiségekhez jut, és ettől kezdve az osztály nyitott típusúvá válik.
Jelenleg a Dr. Gerő István Egészségügyi Központ kötelékében a neuropszichiátriai szolgálat 46 ágyas osztályból és mentálegészségi gondozóból áll. Az osztály ideggyógyászati részlege 15, elmegyógyászati részlege pedig 31 ággyal rendelkezik külön a férfi és külön a női ápoltak részére, továbbá korszerűen berendezett, 7 ágyas intenzív részleggel (amely központi gyógyászati gázvezetékkel, vákuummal, a legsúlyosabb betegek monitoros megfigyelési lehetőségével és minden nélkülözhetetlen legkorszerűbb felszereléssel van ellátva). Az osztály úgyszintén rendelkezik a betegek félig intenzív ápolásához szükséges helyiséggel is.
A szolgálat 4 neuropszichiátert foglalkoztat, közülük egy a tudományok doktora, egy pedig a szociálpszichiátria szubspecialistája, mindketten primáriusok és az újvidéki és belgrádi orvostudományi karokon elmeorvosi szakosításon részt vevők mentorai, egy orvos ideggyógyászati, egy pedig elmegyógyászati szakosításon vesz részt, van egy pszichológus felnőttek és egy gyermekek számára, népjóléti dolgozó, 16 orvossegéd és 4 higiénés ápolónő.
1998. V. 8-án az ideg- és elmegyógyászati szolgálat ünnepi akadémiával, valamint a Szerb és a Vajdasági Orvosegylet elmegyógyászati szakosztálya szakmai összejövetelének megszervezésével ünnepelte meg működésének 30. évfordulóját.