Az első gyógyszertár Zentán 1818-ban létesült, s ezzel lehetőség nyílt a betegek szélesebb körű ellátására, minek következtében valamelyest javult az egészségügy helyzete is. Dudás Andor a Zentai Közlöny c. helyi lap egyik századvégi számában erről így ír: "A község egészségi ügyét egy orvos és egy gyógytár képviselte l820-tól kezdve. Ez évben rendszeresíttetett az orvosi állás 200 frt fizetéssel. Az előbbi években Zentán csak egy seborvos működött l00 frt javadalmazás mellett."
Az l820-as évek első felére nézve A zentai kórház története c. monográfia már viszonylag bő tájékoztatást ad a működő orvosokról. Az egészségügy javuló helyzete és a gyarapodó lakosság, de az ezzel járó orvoslási gondok a továbbiakban megérlelték és felvetették a kórház létesítésének gondolatát. l822-ben Zenta már l3000 lakost számlál, s pusztán ez a tény már elegendő ahhoz, hogy az egészségügy terén előremutató változás következzen be. De más tényezők is szerepet játszhattak, mint pl. az 1815-ben és 1825-ben kiadott rendeletek, melyek megtiltották a magatehetetlen és gyógyíthatatlan betegek felvételét, később a krónikus betegségben szenvedőkét is, s csak az időszakosan beteg személyek kórházi felvételét engedélyezték.
Valószínűleg mindezen körülmények hatására első lépésként - a kor szokásainak megfelelően - 1826-ban Kórházi Alapot létesítettek. Az erre utaló első közvetett bizonyítékot az l837. évi február 26-án megtartott közgyűlés szolgáltatta, mely a l2. sz. alatt a Kórházi Érték l826-tól l834-ig terjedő időszakából végzett számadási tételeit vizsgálta (a Kórházi Érték valójában Kórházi Alapot jelent). Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy adakozás, illetve gyűjtés folyt l826-tól a kórház létesítésére.
Az adománygyűjtés több szinten is folyt. Táncmulatságok, rendezvények bevételeiből, egyéni adakozásokból gyűlt a pénz a kórházra, melyhez a község is hozzájárult. A nyolc éven át tartó adakozás után az 1834. év végéig a Kórházi Alap 2677 forintot tett ki, a kamatok l88 és az ideutalt l4 Ft. büntetéspénzekből befolyt összeg együttesen 2880 forintra emelkedett.
Említést érdemel, hogy eközben, pontosabban 1831 nyarán hatalmas kolerajárvány pusztított Magyarországon, mely július végén elérte Zentát, Szegedet és Szabadkát is. Másfél hónap alatt városunkban mintegy l700-an haltak meg a járványban, pl. augusztus 7-én 72 koporsót vittek ki a temetőbe, a görögkeletiek tizenötöt. Érdekesség, hogy a kolera kitörésekor a megyei főorvos, Bulla Károly éppen Zentán tartózkodott, s ijedtében "ágynak esett" betegnek tettetvén magát. A krónika szerint a következő évben "majdnem minden harmadik anya ikreket szült."
l833 késő őszén Kollonits László (1769-1857) helybeli plébános - aki már régóta szorgalmazója volt a kórház létesítésének - példamutató lépésre szánta el magát. Miután már elég tekintélyes összeg gyűlt össze a kórházra, a december 8-án megtartott közgyűlésen a községi tanács előterjesztette indítványát, melyben a Pivar testvérektől általa megvett telket a két épülettel együtt kórház felállítására a községnek ajándékozta azzal, hogy az eddig összegyűjtött adományok maradjanak meg a kórház működtetésére.
A Zenta és környéke szempontjából oly fontos kórházalapító jegyzőkönyvi feljegyzés eredeti szövege teljes terjedelmében a következőképpen hangzik:
"l833 ik Esztendei December 8 án Radojtsin Kuzmán helyettes Bíró, Baderlitza István, Tápai Jósef, Kotsis János, Barsi István ifiu, és Szlávnity Arsen Esküttek, Zagoritza Moyses és Sinkai János jegyzők, Kazintzy Imre, Németh Mihály, Polyák János, Bilitzky István, György és András, Dubnitzky János, Kováts Gergely, Szűts Kotsis Jósef, Benedek István, Tasi János, Tari János, Kolovits Jósef, Nemes Thésits Jacab, ns. Branovatsky Jócza és Antal, Bábin Gyuka, ns. Preradovits Gyuka, Pomorovátz Péter, Mihajlovits Steván, Tsabay Jósef, Ujházy Menyhárd, Buday István urak jelenlétében Közgyűlés tartatott.
melynek alkalmával
5 ik sz.
Előterjesztette a helybéli Tanáts, hogy igen Tisztelendő Kolonits László Plébános Úr a Községnek már jó idő ólta tzélozot intézetét hogy a vagyontalan - szüleikben vagy magzattyaikban gyámoló nélkül szűkölködő nyomorult beteg utszai koldulásra alkalmatlan helybéli lakosok számára Kórházat állítson - az erre eddig részint a Község, és Tavaly az olvasó Társaság által tartott Tántz mulatságok jövedelmeiből gyűjtött Tőke pénz egész meg kímélésével és takarításával jóltevőleg meg előzvén - a Pivár Testvérek házát minden ahoz tartozandó hasznos épületekkel, és téres udvarral együtt l250 fton megvévén a Községnek Kórházul ajándékozta, s egyszersmind azok táplálására, és egyéb szükségeik fedezésére évenként l30 ftot v.p. ajánlott.
A fenn tisztelt Plébános Úr jótétemény és ajándékát ezen Község illő hálával, és köszönettel fogadván, és ezt ezen Könyvben örök emlékezetül feljegyeztetni rendelvén - a Helybéli Tanátsot oda köteli, hogy először is a Kórház felvigyázójáról és gondviselőjéről gondoskodván, ezen Község Tagjait ezen Kórház l2 személyre házi butorral leendő fel készítésére - a Kórházbéliek esztendei táplálására, és mindenek ellátására szükséges adakozásokra felszóllítván intézkedéséről az adakozók neveivel annak idejébe tudosítását adgya."
Arról, hogy a kórház mikor nyílt meg, és fogadta az első betegeket, sajnos nincs adatunk. Valószínű, hogy az épületek bebútorozása, a felvigyázó és a gondnok munkába állítása pár hét időt vett igénybe, s az l833-34. év fordulóján, vagy nem sokkal utána már működhetett a kórház.
A kórház telke a mai Branko Radičević és Laza Lazarević utcák déli sarkán volt (2754 m2-en terült el), az épületek a B. Radičević utcára nyíltak. A kórház egy nagyobb (18x9 m) és egy kisebb (17x7 m), nádtetős épületből állt, melyek egymásra majdnem merőlegesen, 20 m távolságra voltak egymástól (lásd a mellékelt térképen). Az épületek folyosóval voltak ellátva, s konyha, fészer és terjedelmes udvar is tartozott hozzájuk.
A kórházban a község ún. rendes orvosa és alorvosa (seborvosa) általában felváltva dolgozott. Ez a gyakorlat a kórház l872. évi elköltözéséig változatlan maradt. A község által javadalmazott orvosokat a közgyűlési jegyzőkönyvek általában helybéli vagy "kebelbéli" rendes orvosként említik. Mivel a kórház a városé volt, így a községi orvosok egyformán ellátták a kórházi betegeket - kiknek ellátását a kórházalapból fedezték - és a község beteg lakosait is, akikre azonban a díjmentesség már nem vonatkozott.
A kórház igazgatási teendőit a helybéli rendes orvos látta el, bár külön igazgatói tisztség és megbízás nélkül.
A kórház megnyitásával a betegeket Erős László "orvosdoctor" helybeli rendes orvos és Buday István seborvos látták el. Ők képezték a kórház első orvosi karát, első igazgatójának pedig Erős László tekinthető, aki l833-ban került Zentára.
l834-ből a Dudás-féle krónika a fenti orvosok mellett Hauser Apollóniát említi bábaként. A szülésznő, úgy látszik, nem sokáig dolgozott itt, mert a városi jegyzőkönyv l836 februárjában már Kremzer Veronát említi "kebelbeli" rendes bábaként, aki ellátása és fizetése mellé még lakást és fűtésre valót is kért, de kérelmét a közgyűlés elvetette, minthogy elődjénél már így is bővebb ellátásban részesül.
l836 nyarán elkezdődik dr. Erős László ügye, mely később lemondásával és elköltözésével ért véget. A nevezett orvos - etikátlan módon - megtagadta a beteghez való kiszállást. Egy szülés előtt álló nőről, Braun Izsó feleségéről volt szó, akinél már ott tartózkodott a bába és Wechsler Józsua sebész (akinek a neve ekkor bukkan fel először a városi jegyzőkönyvben) is, de ő kétszeri felszólításra sem volt hajlandó a beteghez menni - ezt kereken megtagadta.
A községi bíró vizsgálatot rendelt el, s egy esküdtet küldtek ki az ügy kivizsgálására. Erős László a hatósági felszólításra sem mutatott hajlandóságot a nevezett beteget ellátni, s ismételten megtagadta a kiszállást. Az esküdt jelentését felterjesztették a soron következő közgyűlésre, s ott újabb súlyos vádak hangzottak el Erős doktor munkájával kapcsolatban, történetesen az, hogy megtagadta egy gyilkosság ügyében a halottboncolást, s erről látleletet sem készített (amiért meg is büntették), továbbá ha kiment a betegekhez, azok még súlyosabb állapotba kerültek, s utána már nem törődött velük. Mindezek mellett vallástalansággal is vádolták.
A községi közgyűlés ennek ismeretében elmarasztalta az orvost, s elrendelte, hogy a magisztrátus útján a Királyi Udvari Kamarához forduljanak azzal a kérelemmel, hogy - az l833. évi ügyhöz hasonlóan - új orvost rendeljenek ki Erős László helyére, mivel őt ideiglenesen alkalmazták.
Az l837. év elején a községi közgyűlés áttekintette a kórház múlt évi gazdálkodását, és elégedetten állapította meg, hogy a kórház fenntartására az adományok kellő mértékben folytak be, s felszólították a Kórházi Alap kezelőjét, hogy a tőkepénzt továbbra is biztonságos helyre befektetvén kamatoztassa, az adományokról pedig részletes kimutatást készítsen. Elhatározták azt is, hogy a kórháznál kutat ásatnak.
Még e közgyűlésen Erős doktor bevádolta Buday István sebészt, hogy a nevezett vonakodik a kórházat látogatni és a bent sínylődő betegeket gyógyítani. Ennek kivizsgálására a közgyűlés Manojlovits Lázár szenátor urat bízta meg, aki önként vállalta az ügy kivizsgálását az érintettek meghallgatásával. A továbbiakban Erős László - a reá nehezedő nyomás következményeként - az l837. június 4-én tartott közgyűlésen hivatalosan is benyújtotta a lemondását tartalmazó levelet, melyet a község elfogadott, s ezek után a "kebelbéli rendes orvos" elköltözött Zentáról.
Alig egy hónappal később a közgyűlés már Paczek József mezőberényi "orvosdoktor" kérvényét tárgyalta, aki a megüresedett községi orvos munkahelyére pályázott. A testület azonban elhalasztotta a döntést. Azzal érveltek, hogy az orvos fizetése kevés, s növelni kellene. Ennek értelmében úgy döntöttek, hogy megújítják a község által a Magyar Kincstári Tanácshoz intézett régebbi támogatási kérelmet - bízva annak elnyerésében -, s majd csak azután választanak orvost. A községi orvos hivatala ezután még fél évig betöltetlen maradt. Ez idő alatt mind a kórházi, mind a kinti betegeket Buday István seborvos látta el, aki megkettőzött feladatát lelkiismeretesen teljesítette.
Az orvosválasztás ügye csak a következő év elején oldódott meg. l838. január 8-án Manojlovits Lázár kerületi kapitány és felügyelő a közgyűlésen előterjesztette, hogy az Erős László felmondásával és elköltözésével megüresedett orvosi állásra Csendits József pécsi orvos jelentkezett. A testület figyelembe véve a község egészségügyi helyzetét elhatározta, hogy az eddigi mellé egy új, második kerületi orvosi állást hoz létre, s tekintettel arra, hogy a városnak van kórháza és tekintélyes számú lakosa, illetve a közegészségügy látná kárát, ha az orvosi állást nem töltenék be, úgy határozott, hogy Csendits József orvosdoktort - eddigi pécsi lakost - január 8-val felveszi a megüresedett orvosi állásra, amíg meg nem érkezik a válasz a kincstártól a kért támogatás ügyében. Egyébként a képviselők az orvos bemutatott "dicséretes bizonyítványa" és kellemes, jó megjelenése alapján elvárták, hogy szorgalmas, ügyes és a kórházról gondoskodó orvos fog a jövőben itt dolgozni, aki nemcsak "érdemesíteni", hanem lekötelezni is fogja a községet. Az új orvos évi l50 Ft fizetést, 3 öl puhafát, 3 öl szalmát és a város szállási földjéből 23 láncot kapott használatra.
A kórház működését a befolyt adományok, illetve a Kórházi Alap tőkéjének kamataiból fedezték. Az l838. évben l0l forint 44 krajcár gyűlt össze az adományokból, melyből l00 ft-ot a közgyűlés Újházi Menyhértnek, az alap felügyelőjének adott át, hogy "hasznosan befektesse", az l Ft 44 krajcárt pedig a kórházi kiadások fedezésére hagyták meg.
l840. március 8-án a tanácsházán (városházán) felolvasták Benedek Elek Kalocsán tanuló papnövendéknek még a múlt év augusztus 3-án a község elöljáróságához intézett levelét, melyben azt kérte, hogy Kollonits László érdemei elismeréséül az általa leküldött, Szent Lászlót ábrázoló festményt függesszék ki a kórházban, és a kórház ezentúl vegye fel a Szent László nevet.
A közgyűlés örömmel vette a javaslatot, és Kollonits László valóban kivételes tekintélyére és a lakosság körében is elismert érdemeire való tekintettel kifejezte azon óhaját, hogy a plébános arcképét emlékül meg kellene örökíteni, s az indítványt némileg módosítva úgy fogadta el, hogy amíg Kollonits arcképe nem készül el, addig az elöljáróság kiküldöttjeinek jelenlétében függesszék ki a kórházban a Benedek Elek által Kalocsán megfestetett képet, és az intézmény vegye fel a Szent László ispotálya vagy kórháza nevet.
1841 őszén meghal Buday István seborvos. Hivatalát ideiglenesen Zsivkovits Mihály vette át. A következő év tavaszán három seborvos nyújtja be kérelmét a városi sebész állására. Zsivkovits Mihály zentai származású, volt bajai seborvos, egy nemesmiliticsi (ma Svetozar Miletić) és egy kerényi (Kernjaja) sebész. Az l842. április 22-i közgyűlés Zsivkovits Mihály mellett döntött figyelembe véve, hogy Buday István halála után több mint fél évig ellátta a seborvosi hivatalt anélkül, hogy szerződést kötött volna a várossal, s ez idő alatt kivívta azt a tekintélyt, melyet "a betegségbe sínlődők gyógyításában kitüntetett szorgalommal és példás maga-viselete által e község lakosainál szerzett".
Az l840-es évek első feléből a kórház eredeti jegyzőkönyvei - az l840. évi egy és az l842. évi két kötete, továbbá az l846. évi - adnak fontos adatokat. Mind a négy jegyzőkönyv név szerint sorolja az (élve vagy halva) "bejött" és "kiment" betegeket, betegségüket, a napi beteglétszámot, az adományok listáját, bevételt, kiadásokat stb.
1842 márciusában a városi közgyűlés az előző évi kórházi számadást vizsgálta. Az alap, vagyis a kórházi tőkepénz 483 Ft 11 krajcárt tett ki, mely a következő évi zárszámadáskor már 534 Ft 34 krajcárra emelkedett.
A városi házipénztár elszámolásaiban, de a Dudás-féle krónikában is l849-ben jelenik meg először Wechsler Józsua neve, aki városi sebészként van feltüntetve. Wechsler Józsuát 1849. november 3-án nevezik ki városi seborvossá (mivel elődje, Zsivkovits Mihály nem foglalta el a hivatalát), s december 1-től tölti be hivatalosan a városi seborvosi állást (bár június 15-én már Zenta város rendes sebészeként ír alá egy nyugtát), s egyben ő a kórház alorvosa is. Az l836. évi városi jegyzőkönyv említi ugyan Wechslert egy ügyben, de itt csak sebészként szerepel. Megválasztása előtt magánpraxist folytatott. Zsivkovits Mihály ezután magasabb beosztást kap, a kerületi seborvosi állást tölti be.
l849. november 3-án az elhalt Kremzer Verona bábaasszony helyére Singer Regina került. "Hogy a rendesség tekintetében e részben is hiány ne történjen, fizetés és illetményét ideiglenessel város bábájának megválasztatott". Az ideiglenesen megválasztott bába csak rövid ideig segédkezett a szüléseknél, mert l850-ben már ismét Hauser Apollónia a városi szülésznő, aki a harmincas években egyszer már ellátta e tisztséget.
A kórházi betegek ellátásához hasonlóan a városi bába kötelessége volt, hogy a szülésnél minden vagyontalan nőnek ingyenes, a tehetősebbeknek pedig a községenként megállapított díj szerint segítséget nyújtson. A városi orvosokon és szülésznőn kívül feltehetőleg voltak magánpraxist folytató orvosok és bábák is, mivel Zenta lakossága ekkor már elérte a l5000 főt, de sajnos róluk és tevékenységükről - kivéve Wechslert - l850-ig nem került elő adat.
Az l848/49. évi forradalom leverése után a mai Bácska és Bánság területén (melynek egy része ma Romániához tartozik) az osztrák hatóságok létrehozták a Szerb Vajdaság- és Temesi Bánságot. Az új tartományt politikai értelemben véve többszintes körzetekre és kerületekre osztották. A zentai kerülethez a városon kívül Martonos, Magyarkanizsa és Ada tartozott. Ennek megfelelően l850 januárjában Stevan Branovački járási (körzeti) főnök körlevélben értesítette a községi elöljárókat, hogy kerületi orvosnak Maksimovits Bazilt, seborvosnak Jankovits Józsefet nevezték ki, akiknek joguk volt utasításokat adni a városi orvosoknak. Alig fél év múlva már dr. Csajághy István lett a kerületi főorvos, aki meglehetősen sok állomáscsere után kerül Zentára (l848 novemberétől a következő év januárjáig Óbecsén volt kerületi orvos, onnan Szegedre, majd Nagyváradra került, innen ismét Szegedre, majd Bajára megy, ahol l850 június elejéig tartózkodik, s innen jön Zentára).
A helyi orvoslás hírnevét öregbítik azok a hivatalos dokumentumok, melyek e korban a himlő elleni védőoltások széles körű alkalmazásáról tanúskodnak. l850 májusában Stevan Branovački aláírásával egy kétnyelvű körlevél utasítja a községi elöljárókat, hogy:
"a himlő oltás sikere vétére minden kitelhető figyelmüket fordítsák: - és ennek jótékony és az emberiségre nézve üdvös czélját és hasznát, - e végett különösen megkérendő illető Lelkész urak által a szószékekről a néppel tudassák: - és azt értesítsék - miként ezen hasznos Intézés gátolói és akadályozói a legfelsőbb Határozatok szerint... súlyos büntetés alá vonni fognak".
A vakcinálásról a felsőbb hatóságok jelentést kértek, melyet a községi elöljáróság meg is küldött pecséttel és aláírásokkal hitelesítve. Mivel a zentai egészségügyre vonatkozó fontos kordokumentumról van szó, egész terjedelme a következő:
"Alulírottak ezennel hitletétel ajánlata mellett bizonyítjuk, miként Zsivkovics Mihál kerületi Sebész úr az l848 ik évben mint akkori városi sebész a gyermekek oltását April hónak elején megkezdette, s ugyan azt August hó végéig szakadatlanul és rendesen - épen úgy mint ez az előbbeni években történni szokott - folytatta is. Ezt mi alolírttak mindannyian onnan tudjuk, hogy azon évben e városnak elöljárói lévén hivatalos állásunknál fogva a gyermek oltásnál felsőbbi rendeletek értelmében befolyást gyakoroltunk, s annak mikénti eszközöltetéséről körülményes tudomást szereztettünk. Minek nagyobb hitelére adjuk ezen bizonyító levelünket. Zentán 850 ik évi August 24 én."
A város és Csendits József pecsétjével ellátott dokumentumot aláírta Gazdag Mihály akkori bíró, Boros József és Szekfü Ferenc volt adószedők, Bóbány Mihály és Ketzeli István esküdtek egyrészről, valamint dr. Csendits József városi belorvos, Petzarszky Lazar bíró, valamint Branovatski Vazul és Szalai Mihály esküdtek.
Talán még érdekesebb egy - szintén a himlőoltással kapcsolatos - következő évi dokumentum, mely az 1817. évi oltások általánosságához viszonyítva közvetlenül Zentára vonatkozik:
"Alolírttak Bírája és Tanácsa Zenta mező várossának, ezenel elismerve bizonyítjuk, miként városunk kebelében az évenként beoltattni szokott gyermekek száma négy százat rendesen meghaladott, sőt ugyan az 845- ik évben 425, 837- ik évben pedig 458 számig emelkedett, mint ezt az ugyan azon évekről szólló és a város levéltárában létező táblás jegyzőkönyvek bizonyítják.
Minek valóságáról adjuk ezen hiteles alakban készült bizonyító levelünket. Zentán 851-ik évi Február 25-én."
A város pecsétjével ellátott levelet Olajos György bíró, Petzarszky Lázár, Branovatsky Vazul és Malesevits Sándor esküdtek írták alá.
Az l850-es évekkel kezdődően a zentai kerülethez tartozó, valamint a közeli helységekkel kapcsolatban is előkerült néhány egészségügyi vonatkozású értékes dokumentum. Ezekben az években szokássá vált a működő orvosok "átvilágítása", ami abból állt, hogy a hatóságok részletes tudósítást kértek: hol tartózkodott, és mit csinált az illető az l848/49-es forradalom alatt, s ennek alapján hagyták jóvá az orvosok működését. Egy ilyen jóváhagyási kérelem alapján derült ki, hogy Moholnak is volt orvosa ezekben az években, sőt jóval korábban is.
l85l júliusában Mohol község a kerületi tanácshoz fordult annak jóváhagyása végett, hogy a már tíz éve itt dolgozó és a betegekkel jól bánó, valamint a sebészi munkához is értő Khon Károlyt választották meg orvosukká. Ezzel egyidejüleg felmentették a borbélyműhely tartásától.
A zentai kerülethez tartozó Ókanizsa (Magyarkanizsa) ekkor még nem dicsekedhetett azzal, hogy orvosa van. A kanizsai elöljárók a kerület főpolgármesteréhez (Dimitrievits Jánoshoz) címzett kérelmükben ezt írják:
"Folyó évi Február hó 8-án Tekintetes Jankovits Ferentz tanátsnok s felügyellő Úr jelenlétében, itt Ókanizsán tartott képviselői tanáts ülésben, egyes képviselők által előterjesztetett, miszerint l0 ezer léleknyi népességű községünkben naponta mind inkább érezhettni, hogy egy rendes phisicus orvosra szükség van, miután tapasztaltatik, hogy Doctor orvos hiányában, betegjeink Szabadkára és Szegedre, - életük kotzkáztatásával, - vitettni, vagy a mondott városokbúl tetemes kölcséggel orvost ide hozattni kéntelenítettnek, - mely előterjesztésre a tanáts ülés összes tagjainak a lakosság egésségi ügye mélyen szívén feküdvén s mindannyian tapasztalásbúl tudván, hogy a népesség közóhajtása, hogy mi városunknak rendes phisicus orvosa legyen, - határoztatott, hogy Ókanizsa egy phisicus orvosi állomás, négy száz forint pengői évi fizetés és szabad szállással ellátva - felállitasson, - mit Tekintetes Fő Polgármester Úrnak azon alázatos kéréssel jelentünk, hogy Községünk ebbéli intézkedését jóváhagyni méltóztassék.
Kelt Ókanizsán l852 ik évi Február 2l. én".
A felsőbb hatóságoknak, úgy látszik, szívükön feküdt az egészségügy, mert l852 márciusában jelentést kértek a zentai elöljáróktól a kórház alapításával kapcsolatban. A kerületi főpolgármesternek írt válaszlevél így szól:
"Hivatalos meghagyása folytán a helybeli kórházra nézve jelenteni nem késünk, miszerint ugyan az itt 1833 ik évben keletkezett. A kórháznak való épületet és telket Főtisztelendő Kollonics László praepost és helybeli plébános úr l500 Vfton megvévén a község kegyes adakozások, és végintézeti hagyományozások által felszerelte, és annak alaptőkéjét e mai napig 1221 ft 72 kr /on növelte. Jelenleg a kérdéses kórház egy gondnok és egy betegápoló felügyelése alatt 8 betegre való ágyal bír és a városi rendes orvos és a sebész által láttatik el. Kegyeibe ajánlott különös tisztelettel lévén
A Kórházi alap 1851. évi számadásából fény derül a kórház egyes használati tárgyaira. Februárban öt akós (270 literes) fürdőkádat készített a pintérmester a kórház számára, az üvegesmester pedig diószínűre festett 10 táblát, melyek az ágyak felett voltak elhelyezve (erre írták krétával az ágyszámot vagy feltehetőleg a beteggel kapcsolatos adatokat). Ez volt a mai kórlap őse, melyből arra is lehet következtetni, hogy a kórház ekkor 10 betegágyat használt.
l852 novemberében felsőbb kormányzati utasításra a kerületi képviselői gyűlés Kollárovits István orvost nevezi ki kerületi főorvosnak, aki december folyamán el is foglalja állását. A főpolgármester magyar és szerb nyelvű körlevélben értesíti a községi elöljárókat, hogy tudassák a városi orvossal és sebésszel, miszerint a főorvos utasításait és rendeleteit pontosan teljesítsék, és iránta tisztelettel viszonyuljanak.
A kórház betegeinek kezelésére és a város részére a gyógyszereket Heiszler Ferenc gyógyszerész (ő volt akkor a város egyetlen patikusa) szállította le, melynek megtérítése a városi közpénztárból történt.
Az 1850. évvel kezdődően számlák sora tanúsítja (dátumszerűen) a felhasznált gyógyszereket, amelyek után a feltüntetett sorszám (No) a betegágyak számát jelöli:
"Jegyzéke
Azon Gyógyszereknek, mellyek Zenta Mező Várossa számára a Kórházban sínlődő szegények részére, és a Város részére Kiszolgáltattak
|
|
|
||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
||||
|
|
|
||||
|
|
|
||||
|
|
|
||||
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|
|
||||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|
||||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
||||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|||
|
|
|
||||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|
||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|||
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|
||||
|
|
|||||
|
|
|
|
|||
|
||||||
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|||
|
19 13 |
||||||
|
||||||
|
|
|
|
||||
|
||||||
Az ágyak sorszámaiból következik, hogy a kórház 10 ágyat használ, és havonta átlagban 3-5 beteget részesítenek gyógyszeres kezelésben. Mellesleg ez az első dokumentumok egyike, mely a zentai kórházban alkalmazott gyógyszeres kezelésről ad hiteles bizonyságot (a legkorábbról maradt fenn, az 1847/48. évi elszámolást tartalmazza, s 11 ágyat regisztrál).
A további évekre vonatkozóan is csak Heiszler Ferenc gyógyszerlistái (elszámolásai) adnak meglehetősen pontos adatokat a kórház működéséről. Különösen az 1854. november 1-től az 1857. október 31-ig tartó időszakra vonatkozóan (az elszámolások mindig november 1-től a következő év október 31-ig terjedtek). E három év alatt ugyanis a betegeknek adott gyógyszerek révén a patikus nyilvántartást vezetett, melyben a beteg neve mellett feltüntették a betegségét, a kórházi felvétel idejét, illetve hogy melyik orvos mely napon milyen gyógyszeres kezelésben részesítette a pácienst. Ilyen pontos kimutatás sem korábban, sem később nem készült a betegek kezeléséről (a következő években már csak az ágy számát írták a felhasznált orvosság mellé).
A fenti három év első évében (a gyógyszeres kezelés alapján) 21, az utolsó kettőben pedig egyformán 27-27 beteget gyógyítottak. A téli hónapokban általában több volt a beteg. Közben az ágyak száma is lassan növekedett. 1856 februárjában már 12 bentlakót regisztráltak, míg ugyanez év augusztusában csak hatot.
A kórház két orvosa, dr. Csendits József belorvos és Wechsler Józsua seborvos általában felváltva dolgoztak. Az említett három év alatt -1854-től 1857-ig - dr. Csendits 83, míg Wechsler 150 alkalommal írt fel gyógyszereket a betegeknek. Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy dr. Csendits kevesebbet tartózkodott a kórházban, mivel városi orvosként is dolgozott, és az igazgatói teendőket is ellátta.
1855 májusától sor kerül a kórházi épületek nagyobb szabású rendbetételére. Kijavítják a nádtetőt, újratapasztják a két épület közti falat, új, 20 ölnyi (38 m) utcai kerítésfalat vernek, az istállót körös-körül alárakják, kijavítják a kert felöli kerítésfalat, meszelnek stb.
A kórház fenntartására továbbra is az alap kamatai szolgáltak, de az adakozók különféle természetbeni juttatásai is számottevőek voltak. Alkalmanként, pl. újévre külön adakozást szerveztek a kórház részére, s erről jegyzőkönyvet is vezettek, mely a díszes kiírású köszöntő szöveg után az összegeket tartalmazta az aláírásokkal együtt. l856-tól több ilyen jegyzőkönyv is rögzíti az adakozók névsorát.
Az adakozásban élen jártak a város ismert és befolyásos polgárai. Az adakozási jegyzőkönyveket általában a kórházalapító Kollonits László plébános nyitotta meg egy bizonyos összeggel. Említést érdemel, hogy e gyűjtésekben, de a más jellegű humanitárius megmozdulásokban is tevékeny részt vállaltak a helyi görögkeleti egyház papjai, Aleksandar Nikolić és Timotej Branković is.
A városi orvosok és bába évi fizetése (a különbségek érzékeltetése végett) l857-ben a következőképp alakult:
A fizetéseket negyedévenként fizették ki a városi pénztárból.
Értékes dokumentum a kórház 1857. évi leltára, melynek alapján következtetni lehet a kórházi férőhelyek maximális számára, de az ellátás és az általános felszereltség színvonalára is:
Jegyzéke azon holmiknak melyek a kórházban letétettnek
(A leltárban nem szerepel az a fából készült fürdőkád, melynek az előző évben csinált új feneket és rakott új abroncsot a kádármester.)
A 20 darab nyoszolya, az ugyanannyi bádogedény, pohár és fatábla (az akkori kórlap) arra utal, hogy a kórház 1857-ben maximum 20 ágyas lehetett (a kórháztörténeti monográfiában dr. Vígh 20-30-ra - néhol 15-20-ra - becsülte az első kórház férőhelyeinek a számát az 1840-es évek betegstatisztikájából következtetve). Valójában a kórházi ágyak száma nem volt állandó, hanem lassú mértékben növekedett. Az első két évtizedben szinte nem változott (8-12 ágy), csak az 1850-es évek elejétől kezdett növekedni azzal, hogy a használt ágyak száma a kórház elköltözésének évében (1872) érte el a maximumot. Ekkor 24 ágyat használtak, de ennél több már nem is férhetett el a kórházban.
A leltárból kiderül, hogy a kórház "gyógyászati felszerelése" gyakorlatilag belefért az orvos táskájába, mivel egyetlen gyógyászati segédeszköz sem szerepel az összeírásban. Persze, az esetleges kisebb sebészi beavatkozásokhoz elegendő volt az orvos saját felszerelése is. A kórházban egyébként szigorú kritériumok alapján történt a felvétel, mivel a teljes ellátást épp úgy, mint a beteg gyógyszeres kezelését a város közpénztárából fedezték.
A kórházi épületek rossz állapota miatt 1859 őszén ismét nagyobb szabású javításokat végeznek: új tűzfal kerül a kisebb épületre, és mindkettőt aláfalazzák, majd az épületeket kívül-belül háromszor kimeszelik, az udvaron 18 ölnyi járdát építenek stb.
A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság 1860. évi feloszlatásával a következő év elején általános tisztújítást tartott a községi elöljáróság. Ennek értelmében 1861. április 16-án a Városi Tanács pályázatot hirdetett meg (a sajtóban is) a városi orvos, sebész, bába stb. állásának betöltésére.
A május 18-i közgyűlésen a beadott pályázatok elbírálása után ismét dr. Csendits Józsefet választották meg városi orvosnak, sebésznek Zsivkovits Mihályt (aki eddig kerületi sebész volt), a város szülésznője pedig Víg Jozefa okleveles bába lett, aki az előző évben kért férjével együtt letelepedési engedélyt a várostól. Wechsler Józsua eddigi seborvost - aki alulmaradt a szavazáson Zsivkovitscsal szemben - nyugdíjazták.
Két évvel később, 1863. október 19-én - az általános tisztújítás alkalmával és a tisztiorvosi állás rendszeresítésével - első főorvosnak Révai N. Jánost választották meg, dr. Csendits helyettes főorvos lett, s megvált a kórház igazgatásától is. Zsivkovits Mihály és Víg Jozefa viszont maradtak a korábbi beosztásukban.
A 20 ágyas kórház kihasználtsága állandóan változott. 1862-től igen részletes kimutatást adnak a kórházi alap élelmezési elszámolásának dokumentumai. E dokumentumok a hónap minden napjára regisztrálják név szerint a betegeket, létszámuk változását, valamint az elfogyasztott ételeket és ezek árát stb. Ennek alapján pl. 1862 szeptemberében a betegek száma 6-11 fő között ingadozott, október második felében viszont csak 4-5 között. A beteglétszámot vizsgálva 1864 áprilisától július végéig igencsak megemelkedett a betegek száma, állandóan 14 és 18 fő között volt.
Az 1865. évre ismert az egész év betegforgaloma, naprakész kimutatással:
|
Hónap |
A felvett betegek száma |
A beteglétszám ingadozása |
Az ápolási napok |
Az ápolási napok |
|
Január |
20 |
6 - 13 |
306 |
9,8 |
|
Február |
19 |
9 - 12 |
302 |
10,7 |
|
Március |
21 |
7 - 12 |
299 |
9,6 |
|
Április |
17 |
8 - 12 |
306 |
10,2 |
|
Május |
14 |
7 - 10 |
244 |
7,8 |
|
Június |
8 |
4 - 6 |
144 |
4,8 |
|
Július |
14 |
6 - 9 |
217 |
7 |
|
Augusztus |
9 |
3 - 8 |
147 |
4,7 |
|
Szeptember |
4 |
3 - 4 |
103 |
3,4 |
|
Október |
11 |
5 - 7 |
186 |
6 |
|
November |
17 |
7 - 11 |
271 |
9 |
|
December |
13 |
7 - 8 |
232 |
7,4 |
Az egész évre vonatkozóan az ápolási napok száma 2757, az ápolási napok átlaga 7,5 napot tett ki (ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag 7,5 beteg volt átlagban minden nap a kórházban), a felvett betegek száma pedig összesen 167 volt. Egy beteg átlag 16,5 napot volt a kórházban.
1866. október 7-től - az elhunyt Víg Jozefa helyett - özv. Nagyné Baucz Apollónia tölti be a városi szülésznő állását évi 150 forint fizetéssel.
Az 1867. szeptember 21-i közgyűlésen Révai János főorvos orvosi műszerek vásárlásának jóváhagyását kéri a képviselő-testülettől a kórház számára. A közgyűlés jóváhagyja a kérelmet, s utasítja a városi tanácsot a bonc- és orvosi műszerek beszerzésére.
Az 1868. április 1-től szeptember 30-ig terjedő időszakból Heiszler patikus kimutatása ad tájékoztatást a kórházban felhasznált gyógyszerekről, illetve arról, hogy a gyógyszert melyik ágynál (sorszám szerint) használták fel. A gyógyszereket a patikus állította össze, s felsorolásukból (az 1852/53. évéhez hasonlóan) kitűnik mind az orvoslás, mind a farmakológia kor szerinti állása: főzet, oldat, kenőcs, cseppek, forrázat, mustár, hánytató, nadályok, por, tapasz, vegyíték, dextrin, rühvíz, lenmag liszt, borogató por, kámforgolyó, pokolkő, labdacsok, szesz, keserűsó, glycerin, jód, kámforszesz, olaj, mandulafejtet (kivonat), ricinusolaj, szemcsepp, jódszörp (külsőleg), gyökér, tea, fecskendővíz, porok ostyával stb. szolgáltak orvosságul. A fél év alatt felhasznált (sorrendben az első 20) gyógyszerek gyakorisága a következőképp oszlott meg:
| 1. főzet |
118 |
11. borogatás |
9 |
|
| 2. oldat |
102 |
12. hánytató |
8 |
|
| 3. vegyíték |
93 |
13. kámforszesz |
6 |
|
| 4. forrázat |
64 |
14. jódszörp |
5 |
|
| 5. kenőcs |
36 |
15. mustár |
4 |
|
| 6. porok |
29 |
16. dextrin |
3 |
|
| 7. tapasz |
13 |
17. fecskendővíz |
3 |
|
| 8. cseppek |
12 |
18. szemvíz |
2 |
|
| 9. nadály |
10 |
19. labdacsok |
2 |
|
| 10. keserűsó |
11 |
20. rühvíz |
2 |
Az 1860-as évek vége felé egyre nyilvánvalóbb, hogy a kórház nem felel meg rendeltetésének (már 1857-ben felmerült új kórház építésének a gondolata). Az épületek túlságosan rossz állapotban vannak, sem a kórház átalakítására, sem bővítésére nincs lehetőség. A probléma megoldását sürgeti az a tény, hogy Zenta lakossága 1870-ben eléri a 20 000 főt, s így minden ezer emberre jut egy kórházi ágy.
Az élelmezési elszámolások 1862-től 1872-ig szinte teljesek az év minden napjára vonatkozólag. A statisztikai kimutatásokat illetően ezek az összeírások igen pontos adatokat szolgáltatnak, s ennek révén betekintést nyerhetünk a Pivar-telki kórház utolsó évtizedének betegforgalmába (a táblázatok a mintának vett 1865., 1868. és 1872. évi elszámolások feldolgozásával készültek).
Az 1868. évi betegforgalomra vonatkozó táblázat:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A felvett betegek száma összesen 202, az ápolási napoké 2929, az ápolási napok átlaga 8, s egy beteg átlag 14,5 napot töltött a kórházban. A további három év statisztikája lényegében nem tér el a fenti táblázat átlagaitól, lényegesebb növekedés csak a kórház utolsó két évében tapasztalható.
Az 1871. február 1-től július 31-ig terjedő fél évben az ápolási napok száma 1899, az ápolási napok átlaga egy betegre már 10,5, a betegek száma átlag 8,5-13,3 között ingadozik naponta.
1872. szeptember 30-án - az általános tisztújításkor - a képviselő-testület Kuthy Lajos seborvost választotta meg a város sebészének, s Zsivkovits Mihály nyugdíjba vonul.
A Pivar-telki kórház utolsó évében érte el a beteglétszám a maximumot. Mind az élelmezési elszámolások, mind a Heiszler-féle gyógyszerlista egyformán 24 beteg egyidejű ápolásáról ad bizonyságot. Tehát ennyi volt a kórház napi maximális kapacitása.
Az élelmezési elszámolások feldolgozásával az 1872. év kórházi statisztikája:
| Hónap |
A felvett betegek száma |
A beteglétszám ingadozása |
Az ápolási napok száma |
Az ápolási napok átlaga |
| Január |
44 |
14 - 19 |
531 |
17,2 |
|
Február |
50 |
18 - 24 |
553 |
19,75 |
|
Március |
37 |
14 - 20 |
488 |
15,74 |
|
Április |
46 |
12 - 22 |
489 |
16,3 |
|
Május |
36 |
11 - 17 |
453 |
14,6 |
|
Június |
50 |
11 - 19 |
453 |
14,6 |
| Július |
50 |
12 - 20 |
510 |
16,5 |
|
Augusztus |
43 |
8 - 18 |
441 |
14,22 |
| Szeptember |
26 |
4 - 12 |
214 |
7,3 |
| Október |
48 |
11 - 22 |
478 |
15,41 |
| November |
49 |
14 - 20 |
484 |
16,13 |
| December |
43 |
10 - 17 |
425 |
13,70 |
Az ápolási napok száma összesen 5519 (kétszerese az 1865. évinek), az ápolási napok átlaga pedig 15,3 fő. Az egész évben felvett betegek száma 522, egy beteg pedig átlagban 10,6 napot időzött a kórházban.
Összehasonlítva az 1871. és az 1872. év első félévének betegstatisztikáját a beteglétszám - az előző évek lassú átlagnövekedésével szemben - ez esetben nagyarányú növekedést mutat.
Késő ősszel, november-december folyamán megtörténik a kórház átköltözése - egyelőre ideiglenes jelleggel - az óvodának szánt új épületbe (a II. világháború után diákotthonként használták). Az átköltözéssel jelentősen bővülhetett a kórházi ágyak száma is. 1873 januárjában az ápolási napok száma 692, februárban 647 stb., a betegek napi átlagszáma pedig már 20-27 fő között mozog. Áprilisban viszont már 38 betegágyat használnak Heiszler gyógyszerész listája alapján az új kórházi épületben.
A Pivar-telki kórház 39 éve alatt az ápolási napok száma óvatos becslések szerint 70-85000 között mozgott.
Említést érdemelnek még a kórház ápolói is, de róluk csak az 1850-es évektől kezdődően maradt feljegyzés. Benedek István 1861-ig, utána pedig Andrássy János végezte a betegápolók munkáját a Pivar-telki kórházban.
A zentai kórház - a katonakórházakat és szegényház-kórházakat kivéve - a mai Vajdaság területén a pancsovai (1803) után a második, Bácskában viszont az első olyan intézmény volt, mely akkor a szegénysorsú betegek gyógyítására létesült.
| Városi (fő)orvosok | városi seborvosok | ||
| Dr. Erős László | 1833-1837 | Buday István | 1833-1841 |
| Dr. Csendits József | 1838-1863 | Zsivkovits Mihály | 1841-49, 1861-72 |
| Dr. Révai N. János | 1861- 1872 | Wechsler Józsua | 1849-1861 |
| Kuthy Lajos | 1872 | ||
Források