Zenta 1944. október 8-án szabadult fel. A Vörös Hadsereg alakulatai Ada irányából a reggeli órákban értek Zentára. Itt katonai parancsnokságot hagytak, amely a helyi Népfelszabadító Bizottsággal működött együtt. Ennek az együttműködésnek az egyik formája a hadikórház létrehozása a Vörös Hadsereg részére. Nincs pontos adatunk arról, hogy az orosz hadikórház mikor alakult meg Zentán. Csak azt tudjuk, hogy az akkori Amerika Szálló helyiségeiben működött a mai Boris Kidrič rakpart és a Szép utca sarkán.
Az orosz hadikórházból a sebesülteket és betegeket beavatkozásokra és gyógykezelésre a zentai városi közkórházba küldték. A betegek anyakönyvéből és a közkórházban gyógykezeltek kórtörténeteiből megállapítható, hogy 1944-45 folyamán a Vörös Hadseregnek 44 harcosát gyógykezelték, és a kórházban összesen 566 kórházi napot töltöttek. Fontos megjegyeznünk, hogy közülük egyetlen egy sem halt meg a kórházban.
Az orosz hadikórház 1944. november 23-ig működött Zentán, amikor is megkapta a menetparancsot.
A zentai Városi Népfelszabadító Bizottság már 1944. október 9-én megszervezte az egészségügyi szolgálatot. Főnökévé dr. Dejan Prekajskit, helyetteseivé dr. Branko Beleslint és dr. Milorad Kragujevićot nevezték ki. A városi közkórház (a továbbiakban: kórház) a fenti vezetőséggel és teljes személyzetével folytatja működését. 1944. október 20-án a kórház gondnokává Jovan Jenovacot teszik meg.
1944. október 21-én a zentai helyőrségi parancsnokság keretében megalakul az egészségügyi szolgálat. Főnöke dr. Branko Beleslin, helyettese dr. Dejan Prekajski lett. A JNFH és a JFM Főparancsnokságának egészségügyi osztálya bizalmas parancsot küldött a Bánság, Bácska és Baranya (a továbbiakban: BBB) Katonai Igazgatása kötelékében működő egészségügyiek vezetőjének, hogy a Bácskában és a Bánságban haladéktalanul üzembe kell helyezni a kórházközpontokat. A szóban forgó parancs alapján a BBB Katonai Igazgatása 1944. november 24-én el is küldte a rendeletet a bácskai és bánsági kórházközpontok üzembe helyezésére. Hét kórházközpontot hoztak létre, mégpedig: Újvidéken, Zomborban, Szabadkán, Nagybecskereken (Zrenjanin), Sremska Mitrovicán és Zimonyban.
A kapott parancs alapján Zentán is hozzáláttak a katonai kórház megszervezéséhez. A helyőrségi parancsnokságnak rendelkezésére állt az Amerika Szálló épületében felszerelt kórház, amelyet 1944. november 23-ig a Vörös Hadsereg parancsnoksága használt. Minthogy azonban ez a kórház aránylag kis befogadóképességű volt, nagyobb hadikórház létrehozását kezdték meg a gimnázium épületében.
A zentai helyőrségi parancsnokság elrendelte, hogy három nap alatt össze kell szedni a kórház megalakításához szükséges eszközöket. "Az eszközöknek vaságyakból, szalmazsákokból, párnákból, mosdókból, törölközőkből, konyhai felszerelésből, étkészletből és fehérneműből kell állniuk. Mindezt elsősorban adományokból és az elhagyott lakásokból kell összegyűjteni" - áll a helyőrségi parancsnokság rendeletében.
A zentai helyőrségi parancsnokság 1944. december 13-án a zentai hadikórház mindkét épületét - az Amerika Szállóét és a gimnáziumét - katonai létesítménnyé nyilvánítja, és elrendeli, hogy ott e naptól kezdve éjjel-nappal őrség álljon, "minthogy a felszerelés elvesztése nem lenne pótolható". A szóban forgó két épületen kívül a hadikórház szükségleteire később használták még az ún. Fehér Hajó kávéház helyiségeit, 1945. április 4-től pedig a hadikórház bővítése és használat végett megkapta a közelben, az Ida Vujić utcában levő raktárat (Kohn-ház) is.
Minthogy a hadikórháznak 1944. december 16-án kellett megkezdenie működését, az ellátás előkészületei már a befejezéshez közelednek. Biztosítani kellett a kórház felszerelését, a tüzelőt és az élelmiszert "a kórházi személyzettel együtt 450-500 lélek részére". A zentai helyőrségi parancsnokság egészségügyi osztálya a helyi Városi Népfelszabadítási Bizottság kiadóbizottságához fordult együttműködés végett, és azt indítványozta, hogy a Városi Népfelszabadítási Bizottság nagytermében hívják össze a jobb módú szerbeket és magyarokat megbeszélés végett. Hiányzott még 600 pár fehérnemű, 300 takaró, 340 lepedő, 400 tányér és evőeszközkészlet, 400 tálka és 50 köpőcsésze. A gyűlést megtartották, de az akció csak részben járt sikerrel. A helyőrségi parancsnokság nem engedélyezte, hogy "a kényszergyűjtést a vagyonosabb rétegtől eszközöljék, tekintet nélkül a nemzetiségre, minthogy a szociális megmozdulásnak ők tettek eleget a legkevésbé". Megtárgyalták egy gazdaság (farm) létrehozásának a lehetőségét is az egyik elhagyott birtokon, amely "a kórház ellátását szolgálná elsősorban húskészítményekkel és szárnyasok termékeivel, továbbá főzelékfélékkel. A birtok egyidejűleg lábadozóként is szolgálna a gyógyulóknak, akik annak fenntartására könnyebb munkákat el tudnának látni".
Valamennyi társadalmi erő, az Egységes Nemzeti Felszabadítási Front, az AFN és a JAIESZ városi bizottságainak felhasználásával a nehézségek elhárultak, és a hadikórház működni kezdett.
Az első sebesültek1945. február 6-án érkeztek meg a zentai hadikórházba. Erre a következtetésre a kórházi betegek anyakönyvének 248-251. és 255-268. sorszámok alatti adataiból juthatunk, amelyeknél az áll, hogy a szóban forgó betegeket ezen a napon vették át a zentai hadikórházból. Ekkor ugyanis 18 súlyosan sebesült harcosból álló csoportot vettek át a hadikórháztól. Hogy ezek súlyos sebesültek voltak, arra utal az az adat, hogy átlag 51 napon át voltak kórházi kezelésen, és ebből a csoportból négyen meg is haltak. Egyúttal ez az első adat sebesültek átvételéről a zentai hadikórháztól.
A zentai hadikórház a szabadkai székhelyű 3. kórházközpont kötelékébe tartozott. A hadikórház egészségügyi szolgálatát 8 orvos és a megszállás előtt vagy alatt tanfolyamot végzett ápolónő képezte. Adatunk van arról, hogy 1944 végén Szabadkán háromhetes ápolónői tanfolyamot szerveztek. Ezt a tanfolyamot Zentáról a Virág utcában lakó Bojana Petrić végezte el. Az ápolónők a szolgálatot önkéntesen és ingyen látták el. 1945 júniusáig Zentán egyetlen ápolói tanfolyamot sem tartottak, "mert az orvosokat katonai szolgálatra vitték el, úgyhogy Zentán 26 orvos közül most csak 8-an maradtak, és éjjel-nappal a hadikórházban dolgoznak". A foglalkoztatott ápolónők számára a Vöröskereszt (a továbbiakban: VK) Járási Bizottságának nyilvántartása utal, amelyből megállapíthatjuk, hogy a megszállás ideje alatt Zentán két hathetes tanfolyamot tartottak a VK önkéntes ápolónői részére, mégpedig 1942. február 16. és március 29., továbbá június 1. és július 12. között összesen 23 résztvevővel. Közülük négyen rendelkeznek bizonylattal arról, hogy már a megszállás előtt ápolói tanfolyamot végeztek. Sajnos, nincs írásos dokumentumunk a hadikórházban dolgozó ápolónőkről, de egy fénykép lehetővé teszi, hogy a hadikórház orvosai mellett felismerjük Stanka Birclin, Zagorka Manić, Darinka Babin, Miroslava Stajić és Evica Branovački ápolónőket is. A hadikórház munkájába a városi közkórház is bekapcsolódott a súlyosabb eseteknél, valamint beavatkozásra és műtétre közvetlenül ide utalták a betegeket.
A zentai hadikórházban mintegy 1370 sebesültet gyógykezeltek - Arsić (Miloš) Bogdan Donja Konjuša-i lakos, az I. páncéloshadsereg II. páncélosdandár kísérő százada harcosának kórtörténeti űrlapja, akit a zentai kórházban 1945. augusztus 11. és 17. között gyógykezeltek, a zentai hadikórház 1370. számát és 1945. VIII. 11-i keltezést viseli. Ugyanezt az űrlapot a zentai kórház 1404-es számával és azonos keltezéssel felülbélyegezték. Közülük 130-at utaltak a kórházba beavatkozás végett. Közülük 85 sebesültet küldtek vissza a zentai hadikórházba további gyógykezelésre és ápolásra, 24 sebesült a kórházban hunyt el, 21 személyt pedig közvetlenül a kórházból bocsátottak el, illetőleg a szállítmánnyal együtt utalták tovább.
Nincsenek adataink a hadikórházba felvettek és ott gyógykezeltek, sem pedig az ott végrehajtott beavatkozások számáról. Csak annyit tudunk, hogy 1945 áprilisa és augusztusa között a zentai hadikórházban 16 személy hunyt el. A VK Zenta Járási Bizottságának adataiból megállapítható, hogy e közül a 16 személy közül nyolcan 1945. április 20. és 23. között, a szerémségi front áttörésének, öten pedig 1945. május 13. és 17. között, az ország felszabadításáért folyó záróhadműveleteknek és a terep ellenséges elemektől való tisztogatása kezdetének az idején kerültek a katonai kórházba.
1. 664/45.sz. kórtörténet
Marković (Petar) Mijo, a XVII. eszéki brigád 1. zászlóalj 3. századának harcosa, Vukováron született 1926-ban. A kórházba került 1945. IV. 20-án, elhunyt 1945. IV. 22-én, eltemették 1945. IV. 24-én a római katolikus temetőben.
2. Martinovć (M.) Marjan, a jugoszláv brigád 5. hadosztály 3. zászlóalj egészségügyi századának harcosa, Gibaracon, Šid mellett született 1913-ban. A kórházba került 1945. IV. 24-én, elhunyt 1945. IV. 24-én, eltemették 1945. IV. 24-én a római katolikus temetőben.
3. 692/45. sz. kórtörténet
Mihajlov (J.) Paja, a 36. hadosztály, V. vajdasági brigád, 2. zászlóalj, 5. századának harcosa, Eleméren született 1924-ben. A kórházba 1945. IV. 20-án került, 1945. IV. 25-én hunyt el, Eleméren temették el a helyőrségi prancsnokság 138/45.sz. engedélye alapján.
4. 699/45.sz.kórtörténet
Savadinović (M.) Nikola, az 51. hadosztály XVII. eszéki rohambrigád, 1. zászlóalj 1. századának harcosa, Dályán született 1911. XI. 16-án. A kórházba 1945. IV. 26-án került, 1945. IV. 28-án hunyt el, 1945. IV. 29-én temették el a pravoszláv temetőben.
5. 691/45. sz. kórtörténet
Milić (M.) Vasa, a 16. hadosztály, II. Vajdasági brigád, 2. zászlóalj, 3. századának harcosa, Gložajban, Donji Miholjac mellett született 1927-ben. A kórházba 1945. IV. 20-án került, 1945. V. 11-én hunyt el, 1945. V. 12-én temették el a pravoszláv temetőben.
6. 743/45.sz. kórtörténet
Tuturov (D.) Marko, a 8. hadosztály, VII. Vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 2. századának harcosa. Szenttamáson született 1920-ban. A kórházba 1945. V. 7-én került, 1945. V. 7-én hunyt el, 1945. V. 11-én temették el Szenttamáson a zentai helyőrségi parancsnokság 1652/45. sz. engedélye alapján.
7. 651/45 sz. kórtörténet
Đukić (S.) Dragan, az 51. hadosztály, XI. Vajdasági brigád, 2. zászlóalj, 1. századának harcosa, Alekszandrovóban, Pétervár mellett született 1925-ben. A kórházba 1945. IV. 20-án került, 1945. V. 1-jén hunyt el, 1945. V. 2-án temették el a pravoszláv temetőben.
8. 444/45.sz.kórtörténet
Palković (A.) Eva, az V. Vajdasági brigád, 4 zászlóalj, 1. századának harcosa. Monostorszegen született 1924. III. 19-én. A kórházba 1945. III. 13-án került, 1945. IV. 4-én hunyt el, 1945. IV. 6-án temették el a katolikus temetőben.
9. 807/45.sz. kórtörténet
Nemet (Hasan) Asim, a 42. hadosztály, VII. albán brigád, 1. zászlóalj, 2. századának harcosa, Tetovóban született 1924-ben. A kórházba 1945. V. 16-án került, 1945. V. 17-én hunyt el, 1945. V. 18-án temették el a pravoszláv temetőben.
10. 776/45. sz. kórtörténet
Macek (P.) József, a III. hadsereg, 36. hadosztály, III. Vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 1. századának harcosa, Nagylajosfalván, antalfalvi járásban született 1921-ben. A kórházba 1945. V. 11-én került, 1945. V. 19-én hunyt el, 1945. V. 20-án temették el a római katolikus temetőben.
11. 813/45. sz. kórtörténet
Széll (J.) Antal, a III. hadsereg, 51. hadosztály, VII. Petőfi-brigád, 2. zászlóalj, 3. századának harcosa, Pacséron született 1915-ben. A kórházba 1945. V. 17-én került, 1945. V. 23-án hunyt el, Pacséron temették el Zenta helyőrségi parancsnokságának engedélye alapján.
12. 865/45. sz. kórtörténet
Igrutinović (V.) Života, az I. hadsereg 6. hadosztály III. Vajdasági brigád, 2. zászlóalj, 1. századának harcosa, a kragujevaci járásban, Bečeviciben született 1905-ben. A kórházba 1945. V. 26-án került, 1945. V. 29-én hunyt el, a zentai pravoszláv temetőben temették el.
13. 664/45. sz. kórtörténet
Božin (M.) Mira, a III. hadsereg, 36. hadosztály, V. vajdasági brigád híradós századának harcosa, Zimonyban született 1912-ben. A kórházba 1945. IV. 21-én került, 1945. VI. 5-én hunyt el, 1945. VI. 5-én temették el a zentai pravoszláv temetőben.
14. 863/45. sz. kórtörténet
Matica (Đ.) Ivan, a 32. hadosztály, II. Matija Gubec brigád, 2. zászlóalj, 2. századának harcosa, Kalinovacban született 1909-ben. A kórházba 1945. V. 25-én került, 1945. VI. 17-én hunyt el. 1945. VI. 18-án temették el a zentai római katolikus temetőben.
15. Zélity (Sz.) Mihály, a III. munkásszázad harcosa, Gunarason született 1925-ben. 1945. VII. 12-én hunyt el, 1945. VII. 13-án temették el a zentai római katolikus temetőben.
16. Jelenčić (Đ.) Viktor, a 14. hadosztály, 2. dandár, 2. zászlóaljának harcosa, Zabokban született 1927-ben, 1945. VIII. 4-én hunyt el, 1945. VIII. 6-án temették el a zentai római katolikus temetőben.
1. 250/45.sz. kórtörténet
Rubik Jano, a VII. Vajdasági brigád, 5. zászlóalj, 2. századának harcosa, Nagyerzsébetlakon született 1922-ben. A kórházba 1945. II. 6-án került. 1945. III. 1-jén hunyt el.
2. 258/45.sz. kórtörténet
Tadić (A.) Anđelko, a VI. Vajdasági brigád, 4. zászlóalj, 2. századának harcosa, Surčinban született 1921-ben. A kórházba 1945. II. 6-án került. 1945. III. 1-jén hunyt el.
3. 261/45. sz. kórtörténet
Raskaš (Paskaš) Ilija, a XII. vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 2. századának harcosa, Rudopoljéban született 1926-ban. A kórházba 1945. II. 6-án került, 1945. III. 11-én hunyt el.
4. 266/45. sz. kórtörténet
Bošnjak Stevan, a VII. Vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 2. századának harcosa, Torjanacban (Turjanac) született 1917-ben. A kórházba 1945. II. 6-án került, 1945. II. 24-én hunyt el.
5. 297/45.sz. kórtörténet
Huskić Sulja, a XII. Vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 2. századának harcosa, Bihaćban született 1924-ben. A kórházba 1945. II. 9-én került, 1945. III. 19-én hunyt el.
6. 326/45.sz. kórtörténet.
Kovačević Đuro, a XVIII. szlavóniai brigád 3. zászlóaljának harcosa, a đakovói járásban, Satnicában született 1926-ban. A kórházba 1945. II. 14-én került, 1945. II. 22-én hunyt el.
7. 327/45.sz. kórtörténet
Čonići (Čosić) Milorad, a II. Vajdasági brigád, 3. zászlóalj, 1. századának harcosa, Petrében született 1923-ban. A kórházba 1945. II. 14-én került, 1945. III. 18-án hunyt el.
8. 344/45.sz. kórtörténet
Bugarin Sava, a II. Vajdasági brigád, 1. zászlóalj, 2. századának harcosa, Perlaszban született 1924-ben, a kórházba 1945. II. 17-én került, 1945. III. 2-án hunyt el.
9. 346/45.sz. kórtörténet
Knežević Dragan, az 51. hadosztály vezérkara II. szakaszának harcosa, Gračaniban, Prijedor járásban született 1925-ben. A kórházba 1945. II. 17-én került, 1945. III. 3-án hunyt el.
10. 471/45.sz. kórtörténet
Zebeljan Milivoj, a XII. rohambrigád 2. zászlóaljának harcosa, Ferdinben született 1924-ben. A kórházba 1945. III. 17-én került, 1945. III. 21-én hunyt el.
A Vöröskereszt Zenta járási bizottsága az elhunyt harcosokról szóló nyilvántartást a katonai kórház adatai alapján vezette, és tájékoztatta a helyi népfelszabadítási bizottságokat, azok által pedig az elhunytak családját, hogy az elhalálozás hol, mikor és minek következtében történt, valamint hogy az elhunyt hol van eltemetve. A VK az elhunytak családjának az értesítésén kívül a családnak a sebesült, az eltűnt és az elesett harcosokról történő tájékoztatási szolgálatát is ellátta. A vajdasági VK valamennyi területi bizottsággal közölte az 1-7. számú kórházközpontok helyét, és meghagyta, hogy "ha az érdekelt rokonság önökhöz fordul, hogy keressék meg, hol vannak a sebesült harcosok, utasítsák őket a kórházközpontokhoz, mert azok rendelkeznek a sebesültek névsorával a heti változásokkal együtt". (19) Így érkezett meg a jelentés, hogy Milica Savić, Žarko Savić Zenta, Városkörüli út 127. sz. alatti lakos leánya 1945. III. 7-én Bolmannál elesett, vagy hogy Bojana Tatić, a 46. hadosztály 26. Szerb brigád 3. zászlóalj 1. századának harcosa, aki Zentán született 1921. XII. 11-én, 1943-ban állt be partizánnak, a harcokban megsebesült, és alkalmatlanként a kórházból elbocsátották.
A VK erőfeszítéseket tett a zentai hadikórháznak a szükséges felszereléssel és élelmiszerekkel való ellátása érdekében. Ismeretes, hogy 1945 folyamán a gimnázium épületében fehérnemű-javító műhely működött a hadikórház szükségleteire. A végelszámolás szerint a zentai VK a zentai hadikórház részére a következő mennyiségű élelmiszert gyűjtötte össze és szállította le: 25 kg zsírt, 2200 db tojást, 1480 kg burgonyát, 1,5 kg darát, 42 kg mákot, 6,5 l pálinkát, 3,5 kg tarhonyát, 5 kg cukrot, 1 kg sajtot, 5 kg hántolt zabot, 1 kg őrölt paprikát és 98 kg vöröshagymát. A hadikórházat rendszeresen ellátták újságokkal és brosúrákkal. A zentai Antifasiszta Könyvesboltnak "fennállása idején a zentai hadikórház számára küldött" újságokért és brosúrákért összesen 4122 dinárt fizettek ki.
A zentai hadikórházat rendszeresen látogatták a VK gyermek- és ifjúsági tagjai, a sebesülteknek virágot, könyvet és egyéb ajándékokat vittek, időnként pedig alkalmi műsorokat is rendeztek a számukra.
Bár nem találták annak írásos nyomát, de köztudott, hogy a konyhai és mosodai tennivalókat a lányok és asszonyok, különösen az ifjúsági és a nőszervezet tagjai önkéntes munkával látták el, és a hadikórház keretében fehérnemű- és ágyneműkészítő és -javító műhely is üzemelt. Nem sikerült megállapítani a szóban forgó munkán tevékenykedő aktivisták létszámát, sem munkájuk eredményét.
A zentai hadikórház működése fokozatosan megszűnt. A hadikórház sebesültjeit 1945 június végéig a kórházba utalták kezelésre. Az utolsó sebesültet a hadikórházból 1945. VI. 29-én utalták a kórházba (Talijevski Abdula harcost a hadikórházból 1945. VI. 29-én utalják a kórházba; a kórház anyakönyve 1945-ből, 1042/45. sorszám alatt). A kórházban gyógykezelt sebesülteket 1945 augusztusának derekától már nem küldték vissza a hadikórházba, hanem továbbutalták őket (Rujević Milan harcost, akit a zentai kórházban 1945. VII. 19. óta gyógykezeltek, 1945. VIII. 13-án, amikor a kórházból elbocsátották, nem küldték vissza a zentai hadikórházba, hanem Újvidékre szállították, "minthogy a zentai hadikórház feloszlott". 1181/45. számú kórházi kórtörténet).
A zentai hadikórház 1945 augusztus végéig működött. Erre utal az az adat is, hogy dr. Marko Borđoškit 1945. VIII. 31-ével mentették fel a hadikórház igazgatói tisztsége alól. A gimnázium helyiségeit további használatra visszaadták a Városi Népfelszabadítási Bizottságnak, 1945. szeptember 14. és 16. között rendbehozták, és 1945. szeptember 17-én megkezdődött az oktatás. Ezen a napon a volt Amerika Szálló épületében megnyílt a diákotthon is, melynek felszereléséhez felhasználták a volt zentai hadikórház felszerelésének használható részét.
A hadikórház bezárása után is folytatódott annak története, ha arról igen keveset is tudunk. A nyolcvanas években a hadikórház valamikori ápolónői közül néhányan még életben voltak. Egyikük, Bešlić Margit először Adán, majd Zentán élt. Ápolónőként Adán dolgozott, ahonnan szintén érkeztek sebesültek a hadikórházba. Megengedte, hogy belepillantsunk egy megőrzött levélbe. Az 1945. szeptember 16-áról keltezett levelet egy Ante nevű fiatalember írta neki a hadirokkantak újvidéki otthonából. Anyjának nevezve szeretettel meghívja, hogy látogassa meg. Érdeklődik, hogy a zágrábi legény elvette-e azt a lányt, aki a hadikórház irodáján dolgozott. Azt írja, hogy ő szívesen nősülne erről a vidékről, és azt gondolja, hogy most már boldogan házasodhatna, mert megtudta, hogy családja túlélte a háborút. Ki tudja, hány ilyen levelet küldtek, hány sorsot változtatott meg a sebesülteknek a Tisza menti hadikórházban való tarózkodása. Azért, hogy ennyi adatra is rábukkantunk, a zentai Történelmi Levéltár elhunyt dolgozóját, Katona Pált illeti köszönet, aki türelmesen összegyűjtötte mindazon adatokat, amelyek alapján könyvünknek a zentai hadikórházról szóló részét megírhattuk.
Rövidítések