A kórház történetének felkutatása és megírása egy része annak a lelkesedéssel vállalt munkának, amely egy évszázados küzdelemnek befejezéseként színvonalas kórházzal gazdagította Zenta városát. A 15-20 ágyas kórház 130 év alatt egy nyolc osztályra tagolt, 350 ágyas egészségügyi intézménnyé fejlődött. Amikor célhoz értünk, úgy véltük, érdemes lenne visszapillantani a múltba, további ösztönzés céljából megörökíteni az utódok számára az elődök küzdelmeit. Nagyban segítségünkre volt néhai Dudás Andor volt városi tanácsnok és történetíró, aki a historikus szemével mérte fel ezeket az eseményeket. Felajánlotta, hogy a kórházra vonatkozó néhány történeti adatot rendelkezésünkre bocsát. Teljes terjedelmében közöljük Dudás Andor levelét, mert már maga ez a levél is történelmi dokumentum. Ez 22 évvel ezelőtt volt.
"Zenta 1942. szeptember 8. Végre megtaláltam történeti feljegyzéseim között a zentai közkórházra vonatkozó adatokat, a legrégebbieket. Zenta mezőváros (oppidium) 1840. március 8-ikán tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a Kollonits László zentai prepost-plébános által a Régi kórház uccában, a Pivar-féle telken 1834-ben alapított ispotályt ezentúl Szent László király és az alapító emlékére is Szent László kórháznak fogja nevezni, és azt az olajba festett képet, mely a szentet ábrázolja, örök időkre a kórházban kifüggeszteni rendeli el, mely képet Zenta fia, akkor még növendék pap, Benedek Elek ajándékozott a városnak. Ezt a képet én (Dudás Andor) többször láttam a kórház folyosóján kifüggesztve, de hogy jelenleg hol van, nem tudom. Kívánatos volna ezt a történelmi értékkel bíró képet felkutatni."
Mikor Kollonits László nemes tette köztudomásúvá vált, egy zentai születésű ifjú Kalocsán teológiát tanult. Őt hívták Benedek Eleknek. A kórház alapítója iránti tisztelete és hálája jeléül egy Szent Lászlót ábrázoló képet festett, és azt megküldte Zenta városának azzal a kérelemmel, hogy az újonnan alapított kórházat az alapító plébános védszentjének nevéről Szent László kórháznak nevezzék el. A város közgyűlése ezt a kérést teljesítette, és ugyanakkor az alapítónak megköszönte nagylelkű fáradozását és áldozatkészségét. Benedek Elek 1887-ben halt meg mint kanonok-plébános. A kórház alapítása idején kb. 24-25 éves lehetett.
Meglepődve állapítottuk meg, hogy kórházunk már 1942-ben 108 éves volt. Tehát hosszú múltja alapján Vajdaság egyik legrégibb kórháza. Vajon ez a több mint 100 éves múlt mit jelentett a kórház életében, és milyen közegészségügyi és népjóléti feladatokat teljesített és oldott meg? Erre a választ akkor adhatjuk meg, ha visszakanyarodunk 1834-hez, a kórház alapításának évéhez, és felmérjük az azóta eltelt 130 év munkáját. Az első hiteles adatot a zentai Városi Történelmi Levéltárban találtuk. Ez egy 1834-ben készült hivatalos elszámolás I. Ferenc császár idejéből. Színészek jártak Zentán, és az előadás jövedelmét a kórház építésére fordították.
"A Szabados Szenta mezővárosa kórháza részére beszedett pénzek Őfelsége I. Ferenc császár és királyunk születése napján az itt mulató színész társaság által adott színészi játék alkalmával 9. februárius 1834."
Két lista volt felfektetve. Az egyik listán 112 név szerepel 131 forint adománnyal, a másik listán 41 név 102 forint adománnyal. A részletes kimutatás végén a kiadásokat "lehúzták" a begyűjtött összegből ("muzsikusoknak, gyertyára, firhangmosásra stb."), és az így fennmaradt forintokat a kórháznak átadták.
A zentai r.k. plébánia "Számadási jegyzőkönyvében", amely az 1852-től 1884-ig terjedő adatokat tartalmazza, számtalan helyen a következő feljegyzés olvasható: "a Kórház felépíttetett 1834-ben Istenben boldogult főtisztelendő Kollonits László prépost zentai plébános úr által. 1852-ben Istenben boldogult főtisztelendő Váltó János kanonok, adai plébános alapított és elhelyezett 300 forint alapítványt a szegénysorsúak gyógykezelésére." Ugyanabban a könyvben több kórházi alapítvány is szerepel, melyeknek a kamatait minden év végén a kórházi gondnoknak átadták. Valószínű, hogy a r.k. plébánia azért kezelte a kórházi alapítványokat, mert maga a plébános volt a legtöbbet adakozó és alapító. A város részéről Újházi Menyhért képviselő volt megbízva a kamatjövedelmek átvételével. A rendelkezésre álló adatokból nem lehetett megállapítani, hogy az 1834. évi építkezés új épület emelése volt-e, vagy csak adaptálás történt. Inkább valószínű az utóbbi eset, mert már 30 év múltán annyira tönkrementek az épületek, hogy 1872-ben a kórházat sürgősen máshová kellett elhelyezni.
A zentai kórház legelső helye az ún. Pivár-féle telek volt. Ezt a telket Kollonits László plébános vásárolta és adományozta a kórháznak. Tulajdonképpen két fundus és a rajta lévő épületek (Burány-féle ház) képezték a régi kórházat.
A következő hiteles és pontos adatok az 1840. évi számadások kartotékájában találhatók. A cím így hangzik: "Szabados és királyi koronai Zenta mezővárosába kebelezett Szent László kórháznak 1840. esztendei összes jegyzőkönyve." Ez az akta tulajdonképpen teljes képet nyújt a kórház akkori működéséről. Részletesen ismerteti minden hónap statisztikáját. A következő érdekesebb adatokat tartalmazza:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ebben az időben a kórház nemcsak gyógyító intézmény volt, hanem egyúttal a gyógyíthatatlan betegek aziluma is. Abból is kitűnik ez, hogy az egy évnél régebben ápoltak száma 7 volt. Így pl. Nagy Katalin már hét éve feküdt a kórházban, Sánta Ilona három éve stb. Természetesen az ilyen hosszan tartó kezelésű betegek igen lényegesen emelték az egy személyre eső ápolási napok számát. Ez esetben ez a szám 95, míg ha az egy évnél rövidebb ideig kezeltek ápolási idejét számítjuk ki, úgy mindössze 47 napos átlagot kapunk. Hasonló pontos adatokat találunk az 1842-es és 1846-os évről is. Ezekben a statisztikákban hihetetlenül magas a halálozási arányszám. Átlag 20 és 30% között ingadozik. Ez azt jelentette, hogy igen sok gyógyíthatatlan beteget kezeltek. Ezek a szerencsétlenek addig nyomták a kórházi ágyat, míg csak a temetőbe nem kerültek. Annak ellenére, hogy ilyen pontos statisztikát találtunk ezekből az évekből, egyetlen helyen sincs feltüntetve, hogy mennyi is volt a kórház befogadóképessége. Ha feltételezzük, hogy az ágykihasználás csak 50%-os volt, úgy kb. húszra tehető az ágyak száma. Abból is következtethetünk az ágyak számára, hogy 1870-ben és 1872-ben árverésen vállalatba adták a fűtést. Három kemencét fűtöttek szalmával, és egy kemence fűtéséért 52 forintot fizettek. Tehát háromnál nem volt több kórterem, de lehet, hogy csak kettő, és így az ágyak száma nem lehetett több, mint 20-30.
Az említett három aktát ugyanaz a kéz írta. A "Törvénykező könyv" szerint 1835. január 3-án a következő bejegyzést találtuk: "Tisztelendő Benedek Elek lelki segéd úr hazafijuji indulattyánál és szívességénél fogva is a felügyelést, Karátsony István tanító úr pedig a város szállásából évenként használandó 3 lántz földdel ellátva a jegyzőkönyv - pénztár és számadás terhe elfogadván elrendeltetett..." A tanítónak ez a megbízatása még 1846-ban is fennállott. Mintaszerűen ellátta munkáját, és íme, 130 év múltán is dicséretet érdemel.