1941 június havában a város elrendeli a szegényház épületének adaptálását kórház céljaira. Az átalakítási terveket a városi főmérnök az új kórházigazgatóval együttesen dolgozta ki, és azt a vármegye jóváhagyta. A munkálatok június elsejétől december 31-ig tartottak, illetve akkor fejeződtek be.
Ebben az időben a főépületen kívül volt még két kisebb épület is. Az egyik 20x5 m alapterületű, a másik egy egyszoba-konyhás épület, mely a régi adai országúti fronton volt, a kerítésen belül. Az előbbi istálló és raktár volt akkor, amikor a szegényház önellátó volt; az utóbbi pedig még a régi Epreskert idején a kert csőszének lakásául szolgált. Az épület keleti szárnyában elhelyezett katonai raktárban 1941 tavaszán tűz pusztított, és ezért itt nagyobb renoválásra volt szükség. A főépület maga igen masszív, első osztályú téglából készült. Ugyancsak kifogástalan volt a tetőszerkezete is. Az épület ekkor 40 éves volt (1902-ben fejezték be), és süllyedésnek vagy komolyabb rongálódásnak nyoma sem volt. Az "E" alakú épületnek a fő frontja északi irányba tekintett, és ugyanott volt a bejárata.
A telek kissé szabálytalan négyszög alakú, összterülete 8 és 1/4 katasztrális hold. A telek északkeleti sarkában volt a fertőzőkórház drótkerítéssel körülvéve. Ez két épületből állott, melyek között középen egy hevenyészett fabódé foglalt helyet. Ezt raktárnak és fáskamrának használták. Ez a bekerített terület 500 négyszögölet tett ki. Az elárvult Epreskert telkén két kiöregedett körtefa és egy-két bokor vadszőlő emlékeztetett arra, hogy itt valamikor szőlőskert és gyümölcsös volt. A nyugati kerítés mellett egy kis akácos erdő terült el másfél holdnyi terjedelemben.
Az építkezést a város pénzelte. Az épületben a főfalakat nem bántották. Több helyiségben a hatalmas termet közfallal kellett elválasztani. Ezzel egyidejűleg a volt fertőzőkórház adaptálása is megtörtént. A legrégebbi kis épületet megtoldották, az ott levő hullakamrát kórteremmé alakították. A munkálatok befejeztével egy, az akkori követelményeknek megfelelő, 120 ágyas kórház állott rendelkezésre, s így a kis, 50 ágyas vegyes kórház helyett már egy négy osztályra tagolt épület várta a betegeket: belgyógyászat, sebészet szülészettel és nőgyógyászattal, fertőzőosztály. újonnan berendezett műtőterem előkészítővel, röntgenkabinet, laboratórium stb. A szanitáris berendezést teljesen fel kellett újítani. Artézi kutat fúrattak, hidrofort szereltek fel, az angol WC-n kívül az összes helyiséget folyóvízzel látták el. A régi prisztereket fel lehetett használni, a szennyvizet a Tiszába vezették. A kórház ugyanis igen kedvező helyzetben van a szennyvíz eliminálása tekintetében, mert mindössze 500 méter választja el a Tiszától. A szennyvízszűrő tartalma a város alatt, tehát a várostól délre ömlik a Tiszába, és így a szennyezett víz elfolyik a várostól. A legközelebbi lakott terület Adán van a Tisza mellett, odáig pedig a vízi út több mint 20 kilométer, és így az öntisztulás tökéletes. Fásszín, mosoda és boncolóhelyiség építésével fejeződött be az adaptálás.