Cédulák, szárnyak
ANGYALOK. A háborút követően változások sora következett. A bizalmát élvező asszonyok közül gazdagabb találkahelyek reményében páran odahagyták a templomot, s akik a helyükre léptek, rossz szemmel néztek rá orosz származása miatt. És akkor következett be a legnagyobb változás: Pavle buzgó imái meghallgatásra találtak, és az Úr megnyitotta asszonya méhét. Egy gyönyörű kislányt hozott világra! Majd egyiket a másik után, még kettőt. Pár évre rá egy kisfiút! A világ leszűkült három telezsúfolt szobára, még ha Pavle be is szerzett egy ragyogó fehér, megállás nélkül zakatoló, tömérdek ruhát, pendelyt, pelenkát forgató mosógépet. Anasztázia a lakásban rekedt, kezében a nedves fehérneművel teli kosár, s húzta egymás után ki a fehér zászlóval és fa csipesszel teli szárítóköteleket. Míg ő szüleinek egyetlen gyermeket volt, most zavarodottan, szórakozott mosollyal nyugtázta, hogy négy apróság veszi körül. Pavle kedvesen közeledett hozzá, de ő csak a fejét ingatta. Elvitte aztán az orvoshoz. Végül óvatosan közölte vele, a gyerekeket elviszi nővéréhez, Angelinához. Anasztázia csak egyetlen szófoszlányt értett meg az egészből, hogy Angel; az angyal ellen pedig semmi kifogása nem lehetett. Bólintott, miközben ujjai a frissen mosott gyapjúpulóver szélét gyűrögették.