Cédulák, szárnyak
MÁSODIK LEVÉL.
Kedveseim, fáj a szívem utánatok, mindig rátok gondolok, és kérem az Istent, hogy vigyázza meg egészségetek. Apátok, az én Pavlém meglátogatott, és elmondta, jól elvagytok az ő nővérénél. Itt, a kórházban is kedvesek a nővérek, csak hát kizárólag angolul beszélnek. Nem mindig értem őket. Egész nap az ablakot bámulom, rátok gondolok.
Ha meggyógyultam, én is odamegyek, elviszlek benneteket a templomba. Azt érzem most, hogy minden baj azért van, mert elhagytam az Urat, nem tudva, mi a helyes. Amíg kórházban leszek, imádkozom és tanulok. Megkérem Pavlét, szerezzen nekem Tolsztojt, nem a korábban már élvezettel olvasott regényeit, hanem idős kori bölcsessége gyümölcseit. Ahogyan ő, úgy én is meg fogom találni a kiutat, meglehet, az én végállomásom is egy sínpálya mellett várakozik rám.
Gondoljatok rám, angyalkáim, és kérjétek az Urat, hogy segítsen rajtam! Legyen velem könyörületes!
Soha nem felejtő édesanyátok