Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
6. Paradoxon

Sára.
Otthon.

SÁRA: (a fatuskóval társalog) Hallgatsz, mi? Hallgatsz... (nyújtózkodik) Jaj Istenem, mért vagyok én ilyen nyavalyás? (vakaródzik, feláll, járkál vagy hasonló: kínlódik) Sára, kincsem, miért akarsz te mindig valamit, amit nem lehet... Mért akarsz egyáltalán valamit... Akarok nem akarni semmit...Hülye... Akarok berúgni. Nem akarok akarni berúgni, csak rúgjak be. De, nem akarok lemenni a pincébe, nincs kedvem... A kurva életbe... Nem bírom ezt hallgatni, nem bírom, nem bírom, nem bírom... Hallgass már! ... Nézd meg, hogy nézel ki. Elhanyagolt, fésületlen szakadt takony. Szagom is van, szerintem... De minek? (a fához) Mondd meg nekem, minek? Akkor jobb volna? Ha ülne a nyakamon egy pávián, ha néha hanyatt vágna, akkor elégedett volnék? Akkor tudnék kezdeni veled valamit? Frászt, Sára, frászt... Mossál fogat... Majd holnap.

<| 5. Válságmegoldás || 7. Rita a karácsonyi céges partin |>