Gergely Tamás: A zselnice ideje
Társ
„Nincs baj – vigasztalta Malacka – csak te vagy érzékenyebb az átlagnál.”
Vadmalac hallgatta, nem is tudta, hogyan viszonyuljon.
„Hadd el, rendezem én. Ha már így kell.”
Úgy értette, hogy bemocskolja magát szügyig, hogy túléljék, ha már ilyen sáros világban élnek.
Mire megszólalt Vadmalac is: „Nagy szerencsém van veled!”