MINDENNAPOK

Indák

a nyakam körül.

A szavaid némák.

Sikoltva hullanak a porba,

céltalanok,

hiábavalók,

már csak emlékek,

mint te.

 

Könny

a szememben

emlékezik:

amikor még

felhőben lakó

esőcsepp volt,

szebbnek látta

a világot.

Most szomorúságom

hírnöke.

 

Sötétség,

ragadós tudatlanság,

szidalmakat okádók,

hamis, igaztalan

boldogtalanok,

az élet

nem fáj annyira,

amennyire szeretnétek!

 

HONTALAN

 

Elszabadult

pokol

fantomja

szakad be

tudatomba

én nem vagyok

fenn

lenn

alszom

álmom:

talajba

mélyedt körmök

szaggatják gyökereim

 

GONDOLAT

 

Az élet -

kérdés

idegen feliratok

a fejemben

melyik

vagyok én?

 

HA

 

Ölelsz-e

majd holnap,

ha síma leszek,

mint a megfagyott

esőtől recsegő

fa törzse?

 

FÁJDALOM

 

Síma kavics

csobban

fodrozódó vízben

elmerül

ott van lenn

és ott is marad

mint a lélek sebei

láthatatlanul léteznek.

 

ISMERŐS

 

Láttalak már valahol,

ismerlek.

Te vagy az, aki

velem számolná

a Szahara homokszemeit.

 

EMLÉKEK

 

Múltba vesző pillantások,

puha mohával benőtt

sziklaszív.

A csalóka felszín alatt:

akarat,

erő,

szeretet.

 

HARAG

 

Mérget ittam:

Haragot, büszkeséget,

Bosszúvágyat,

halálos adagban.

Egyszer mondtad: nem.

 

PONT NÉLKÜL

 

Csak szerelem:

tiszta csepp

és fekete láng

mély,

ösztönös,

mint a kezdet kezdetén

nincs több

csak amiről tudsz.

 

HÉTKÖZNAPOK

 

Hosszú napok

egyedül

félve

unalmasan

élve

tanácstalanul nézve

ahogy több millió ember

ugyanezt teszi.

 

JÖVŐ

 

Vörös medúzák az égen

titkot sejtenek.

Változás jön,

reng a föld.

Jég az életből,

síma, néma, fehér,

kemény, hideg jégszikla.

Börtöncella - jégverem.

Megörökít.

Utódoknak csak tanulság.

Szivárványnémaságot hozó

hidegség.

Jégkorszak.

 

GYERTYA

 

Meleg

olvadt viasz

fehér

alakul

ég

világít

Sötétet tör -

fényt fakaszt.

Apró láng,

remeg.

Fogy

elfogy

Feladta:

sötét van.

 

ROSSZ KEDV

 

Csalódtam a télben

nem hideg

nem havazik

nem lep el mindent

tisztán, ártatlanul

nem tud igazi lenni

Mikulással, Lucával,

Karácsonnyal,

Szilveszterrel.

Nincs is igazi tél,

az elmúlt,

mikor elmúltam

gyerek lenni.

 

VÁGY

 

Mindennapi idegen

megátalkodott

álmodozó,

hideg fény

éber álom

titkos kerti séták

tüskés vörös rózsa

elátkozott képzelet.

 

ÉN

 

Mint a felhő

szállnék.

Csendes nyári

zápor lennék

Tengerben csepp vagyok.