A zentai gimnázium jeles évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás bemutatja az intézmény hajdani és jelenlegi rajztanárait - alkotásaik, valamint rövid életrajzuk tükrében. A több mint egy évszázados időszakot átfogó tárlatnak nem csak képzőművészeti és iskolatörténeti, hanem város- és kultúrtörténeti jelentősége is van, s ugyanakkor a helyi jelleget túlhaladóan is fontos lehet. Annál is inkább, mivel e kis Tisza-parti városban sokan megfordultak örökül hagyva egyéniségük és művészetük emlékét. Képzőművészként pedagógusnak lenni különös és nemes feladat: ezek az alkotók hatásukat leggyakrabban a gyermekekre gyakorolják, s leginkább ők képezik a kapcsolatot a képzőművészet és a diákság - a későbbi felnőttek között. Ez a kapcsolat egy egész életre szólóan meghatározhatja az iskolázott embereknek képzőművészethez fűződő viszonyát. Úgy is mondhatnánk: a rajztanár a város képzőművészeti szenzibilitását határozza meg .
Másrészt, köztudottan, az iskolai munka igencsak leköti az ott tevékenykedő alkotót, viszont sok esetben (és ez egy ilyen kis város esetében különösen így van), a rajztanárok képzőművészként is megállják helyüket, illetve ők a képzőművészet követei, de más nemes és a közügyet szolgáló feladatokban is részt vállalnak, vagy azoknak a mozgatórugói is egyben. Mindez az alábbiakból egyértelműen bebizonyosodik, s egy következő kiállítás bemutathatná a képzőművészetben kiemelkedő gimnáziumi diákokat, valamint az idők során változó oktatási módszereket is. Addigra az itt feltehetően jelen levő hiányosságok - mivelhogy ennek a témakörnek ez az első művészettörténeti feldolgozása - nyilvánvalóvá válnak, s reméljük, egyre teljesebb kép rajzolódik ki majd a képzőművészettől sajnos egyre távolabb eső iskolarendszert illetően.
.
A gimnázium 1876-ban kezdte meg működését a polgári iskola átalakítására vonatkozó miniszteri rendelet nyomán. Ez utóbbi 1870-ben nyílt meg, s tantestületének tagjai között voltak rajzot tanító tanárok is, így 1870-től Bellér Péter, 1873-tól Bicsérdy János és 1874-től Czehe Győző. Amikor a polgári iskolából átalakult gimnázium a saját tanári karát megszervezte, az iskolaszék a polgári iskolánál alkalmazott Czehe Győzőt helyettes tanárként alkalmazta a rajztanári állásra, de ezzel egy időben pályázatot is kiírt. A választás szeptember 26-án történt. Mivel a 13 folyamodó között egyetlenegy okleveles pályázó sem volt, ismét helyettes tanárt választottak - a többi tanszakhoz hasonlóan1.
.
A következőkben időrendi sorrendben ismertetjük a gimnázium fennállásának 120 éve alatt itt működő rajztanárokat:
Kacziány Ödön 1876. szeptember 26-ától elsőként tanított rajzot helyettes gimnáziumi tanárként. Róla az iskola történetírója később ezt írja: "Két évig Münchenben, egy évig Bécsben és egy évig Párizsban a festészeti akadémiákon tanult, utóbbi két helyen a magyar kormánytól nyert ösztöndíj mellett. Kiváló akad. festőművész volt és tanár, s így elvesztését az intézet nem ok nélkül sajnálta". Állásáról 1877 augusztusában köszönt le2.
Huszka József okleveles rajztanárt 1877. szeptember 20-án választották meg kilenc, közöttük öt okleveles pályázó közül. Addig Czehe Győző és Kuthy József helyettesítették. Huszka a gimnázium mellett még a polgári leányiskola I. és II. osztályában is oktatott. A következő év szeptember 2-án egyévi sorkatonai kötelezettségének eleget téve állomását elhagyta. Tanórái szeptember hónap folyamán legnagyobb részben betöltetlenül maradtak, s tantárgyának rendszeres oktatása csak november 1-jén oldódott meg3.
Tóth Lajos az újverbászi algimnázium tanára 1878. november 1-jén foglalta el rajztanári állását a zentai gimnáziumban4, ahol 1907-ig fog rajzot és éneket tanítani. A festés és a zene ugyanis egyformán vonzotta, az iskolában ő vezette be az énektanítást, amit utána a gimnáziumi bizottság állandósított. Tanári elfoglaltságai mellett a közélet aktív szereplője is volt, így városi képviselő, a községi iskolaszék központi választmányának tagja, a zentai Gazdakör újjászervezője és megalapításától 1906-ig, tehát 20 éven át elnöke. A Gazdakör könyvtárát is ő létesítette, akárcsak 1893-ban a zentai Iparos Ifjak Önképző Körét is, amelynek tiszteletbeli elnöke, a vármegyei gazdasági egyletnek választott tagja, a zentai evangélikus-református egyháznak pedig a gondnoka volt. Királyi és miniszteri elismerő okiratokkal tüntették ki. Rajzot az alsó fokú ipariskolában is tanított, s emellett arcképfestéssel foglalkozott. (Részletes életrajza halálának alkalmából jelent meg a zentai Főgimnázium Értesítőjében 1916-ban5. Ebből egyebek között megtudhatjuk, hogy Tóth Lajos 1844-ben született Nagy-Tanyon, Komárom megyében. A gimnázium harmadik évét Pápán végzi, majd Kecskeméten folytatja tanulmányait. Itt teljes hévvel a rajztanulásra adja magát, de közben jogot tanul, és - újraszervezve a kecskeméti diákbandát - zenél. Egy zenekedvelő jogásztársának meghívására 1871 nyarát Újverbászon tölti, s itt is a társaság kedvence, majd a négyosztályos gimnázium tanára lesz. Később tanári oklevelet is szerez. Verbászon műkedvelő társaságot szervez, megalapítja a dalárdát, s egyszersmind bevezeti az énektanítást a gimnáziumban. Innen kerül 1878-ban Zentára, ahol életének sikerekben leggazdagabb korszaka következik. Betegség miatt 1907-ben nyugdíjba vonul, s családja körében még nyolc évet él. 1915-ben Zentán hunyt el.) Életnagyságú portréját Löschinger Béla, a Szabadkai Főgimnázium rajztanára készíti el 1902-ben6. Sajnos, sem ezt, sem Tóth Lajos festményeit nem ismerjük, viszont a korabeli rajzterem fotóját itt közölni tudjuk.
Koós Lajos az 1902/03-as tanévben mint rendes rajztanár helyettesítette Tóth Lajost súlyos betegsége miatt7.
Harsány Lajos 1905-től 1932-ig oktatott a zentai gimnáziumban, s egyben a rajzszertár őre volt, valamint egy ideig nem kötelező tantárgyként a szabadkézi rajzot is tanította8. A Bácsmegyei Napló 1906. június 7-i számában arról ad hírt, hogy "Harsány Lajos, okleveles középiskolai rajztanár, akinek a fővárosban önálló festészeti és rajziskolája van, az Iparművészeti Palotában pedig kiállítása volt, Budapestről Szabadkára került, és szünidei tanfolyamot nyitott a gimnázium rajztermében". Fényképét A bácskai társadalom című könyvből ismerjük9, iskolán kívüli művészi tevékenységéről pedig egy gyógyintézetben, 1907 decemberében megrendezett olajfestmény-kiállítása tesz tanúbizonyságot10. Tisztelet övezte emlékét főleg az idősebb zentaiak őrzik annál is inkább, mivel leszármazottai és képei is vannak Zentán. 1873-ban Szekszárdon született, s 1957-ben hunyt el Zentán11.
Szabados Gábor festő 1920-tól 1923-ig tanított a gimnáziumban12. Maga is e gimnázium diákja volt13, majd a budapesti festő-mesteriskola növendéke, az iskola rajzkiállításán 1906-ban kitüntetik14. Egy újságcikk szerint 1914-ben a mátészalkai polgári iskola rajztanára15. Részt vesz az első világháborúban16, elkerül Galíciába, ott alkotta 1917. IV. 24-ével datált rajzát, amely egy korabeli almanachban jelent meg17. 1919-ben felesége Berger René 28 évesen meghal (a zentai zsidó temetőben temetik el), s magára hagyja kisfiát és férjét18. Ez a csapás végleg kedvét szegi, életuntan, nagy szegénységben tengeti életét, portréfestésből és tanításból él. Hátramaradt képei bizonyítják kiváló festői adottságait, ami miatt mindvégig tiszteletnek örvend. 1934-ben ingyen készíti fel a felvételire a vele ellentétben már legendává növekedett, fiatalon elhunyt volt Meštrović-növendéket, a szintén zentai Tóth Józsefet19. A zsidóüldözések idején (1944-ben még Zentán van) nyomtalanul eltűnik Zentáról, feltételezik, hogy idős korában Pesten hunyt el. Festői opusa a korabeli Zenta arcképcsarnoka.
Ljubiša Milutinović Harsány Lajossal egy időben, az 1929/30-as és az 1930/31-es tanévben oktatja a rajzot a szerb tagozatokon20.
Andrija Kujundžić rajztanárt a közoktatási minisztérium helyezte át a szabadkai gimnáziumból a zentaiba 1930 szeptemberében21 - mégis az 1931/32-es tanévben csak Harsány Lajos neve szerepel az iskolai anyakönyvekben, mivel Kujundžić valószínűleg nem fogadta el az áthelyezést, akárcsak az Aleksinacra való későbbi átirányítást sem22.
Dušan Bogić 1933-ban a Veliko Gradište-i reálgimnáziumból kerül a zentaiba királyi rendelettel mint "učitelj veštine"23. Rajzot tanít, és a rajzszertár őre 1937-ig24.
1935-1941-ig Bogić mellett többen is tanítanak rajzot többnyire irodalom-, zene-, mértan- vagy földrajztanárok és tanítók, mint pl. Zorica Petrović, Aleksandar A. Kostjuk, Rada Z. Adamov, Branislav Bukurov stb.
Ács József 1942. február 12-én Szabó Mihály tanár helyett került az iskolához Újvidékről25. Szaktárgya rajz és szépírás, de szükség szerint tanít szerbet, majd a következő két tanévben honvédelmet is. Azután másfelé viszi az útja, de az 1951/52. tanévben újra itt tanít rajzot26. Festőként, pedagógusként, szervezőként és kritikusként hazai művészettörténetünk egyik legjelentősebb alakjává válik. Topolyán született 1914-ben. A belgrádi Művészeti Iskola pedagógiai tagozatát 1938-ban végzi el, majd ugyancsak Belgrádban a Képzőművészeti Akadémiát látogatja 1941-ig. Zentához nem csak tanároskodása köti. Többedmagával itt sikerül megalapítania hazánk első sikeresen működő művésztelepét, így annak ellenére, hogy később Újvidéken él és dolgozik, évről évre eljár Zentára, s a művésztelep művészeti vezetője egészen 1990-ben bekövetkezett haláláig. A művésztelep róla elnevezett díjat alapított, a zentai Városi Múzeum gyűjteményeiben legnagyobb számban az ő alkotásai vannak. 1945-ben a topolyai algimnázium igazgatója, majd rövid zentai tartózkodás után az Újvidéki Iparművészeti Iskola igazgatójává és tanárává nevezik ki27. Később is, miközben a Magyar Szó képzőművészeti kritikusa és újságírója, megmarad pedagógusnak, így pl. a Magyar Szóban képzőművészeti levelező iskolát indít és vezet, de képzőművészeti kritikusként is hozzáértő és tapintatos módon segít minden fiatal képzőművészt pályakezdésében. Habár 1980-ban nyugdíjba vonul, haláláig tevékenyen részt vesz a képzőművészeti életben.
.
A második világháború után ismét sokan oktatják a rajzot, köztük szakképesítéssel nem rendelkezők is. Így az 1946/47. tanévben Majlend Ferenc zentai műépítész, aki maga is festeget, majd 1948 és 1950 között Dušan N. Bijelić, Ljubica Simić, Lazar M. Kragujević, Stanka K. Domnić, Guelmino Valéria és Đurđevka Radojević szakoktatók.
Bálint István az 1949/50. tanévben kezd tanítani Đurđevka Radojević mellett, majd a következő 1950/51. tanévben teljes óraszámmal28. Bálint István 1910-ben született Zentán. A zentai gimnázium IV. osztályát az 1925/26-os tanévben végezte el. Budapesten folytatja képzőművészeti tanulmányait. Mivel tanárként a zentai gimnáziumból a topolyaiba kap áthelyezést, ezt nem tudván elvállalni más munka után néz. Húsz évet tölt el a zentai vízműveknél, 1976-ban nyugdíjazzák. 1992-ben hunyt el Zentán29.
Boško Zvekić rajz szakos tanító 1951-ben kezd tanítani Ács József mellett, majd 1952 és 1954 között teljes óraszámmal tanít30.
Paula Tomelj 1954 és 1956 között tanít képzőművészetet a gimnáziumban31.
Tőke István ismert zentai tanár, szakképesítése magyar irodalom és rajz volt, így ő is taníthatott rajzot 1956 és 1958 között32.
Benes Jószef rajztanár neve az 1956/57. tanév iskolai anyakönyvében már szerepel Tőke István neve mellett. A következő tanévekben viszont már csak ő oktatja a rajzot 1961-ig. Akkor - a dokumentumok szerint - egy évet szünetel, majd 1963-1971-ig újra itt tanít - teljes vagy osztott óraszámmal33. Bajmokon született 1930-ban. A belgrádi Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán 1956-ban végez, s rögtön utána Zentára kerül. Itt először tanárként dolgozik, majd a Városi Múzeum munkatársa lesz, közben pedig tevékeny szereplője és szervezője a képzőművészeti és a művelődési életnek. A művésztelep egyik oszlopos tagja egészen 1978-ig, amikor is Zentáról Magyarországra távozik, s ma is ott él és alkot. Önállóan és másokkal 1961-től állít ki itthon és külföldön. A Magyar Grafikusszövetség elnöke.
Fábián Mihály ismert zentai zenetanár az 1962/63. tanévben oktatott rajzot34.
Guelmino Valéria 1948 és 1950 között, majd 1968/69-ben, Benessel egy időben tanít a gimnáziumban. Rajztanári szakképesítését 1950-ben szerzi meg az újvidéki Tanárképző Főiskolán. Nyugdíjba vonulásáig, 1976-ig a Petőfi, később az Emlékiskola rajztanára. Mint a Vajdasági Pedagógusok Társaságának tagja a 70-es évek elejétől egyike volt a képzőművészeti nevelési reform elindítójának. Pedagógiai szemináriumokon előadásokat tart, valamint társszerzője a Likovno vaspitanje danas című, 1971-ben Újvidéken megjelent könyvnek. A zentai művésztelep állandó résztvevője 1959-1990-ig. Alkotásaival csoportos és önálló tárlatokon szerepel Zentán, Újvidéken, Sremska Kamenicán, Belgrádban, Ivanjicán, Splitben, Slovengradecben, Pećen, Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Gyulán. Leginkább akvarellt, temperát és kombinált grafikai eljárásokat alkalmaz, kedvenc témája pedig a táj. Becsén született 1926-ban35.
Marina Kostić-Sujetova az 1969/70. tanévben kezd tanítani, eleinte a képzőművészet mellett zenét is, majd oroszt, s az 1974/75-ös tanévig tevékenykedik. Moszkvában született 1941-ben. A moszkvai Művészeti Középiskola festészeti szakán 1961-ben, a prágai Iparművészeti Akadémia kerámia szakán 1967-ben végzett. Az akadémia után férje szülőföldjére költözve kerül Szanádra, illetve Zentára. A tanítás mellett továbbra is alkot, így Zentán és Újvidéken 1972-ben nyílik nagysikerű önálló tárlata, 1971-ben elnyeri az Újvidéki Arany Formát, 1972-ben pedig az écskai művésztelep díját. 1974-ben Belgrádban magisztrál. A zentai művésztelep munkájában 1974-ben és 1975-ben vesz részt. A zentai gimnázium után a kanizsai, majd a kikindai kerámiagyárban dolgozott, de mielőtt elhagyta volna országunkat szabad művészként alkotott. Ma Prága mellett él. Legrészletesebb művészi életrajzát az 1977-ben Újvidéken megrendezett önálló tárlatának katalógusa tartalmazza, emlékét Zentán diákjai még mindig őrzik.
Lučić Ilona a zentai gimnáziumban az 1975/76-os és az 1976/77-es tanévben tanított rajzot. Zentán született 1924-ben, s itt fejezte be a gimnáziumot is; rajztanára Dušan Bogić volt. Guelmino Valériával együtt végzi el a tanítóképzőt (egy évet Szarajevóban, hármat Zomborban és egyet Szabadkán), majd tanítónőként dolgozik Kisoroszon (Rusko Selo) és Bajmokon. Az újvidéki Tanítóképző Főiskola rajzszakos diplomáját ugyancsak Guelminonéval egy időben szerzi meg 1950-ben. A zentai Thurzó Lajos Általános Iskolában tanít 20 éven át, majd 4 évet a Stevan Sremac Általános Iskolában. Nyugdíjba 1977-ben vonult. Kiállított képei Pećen, a Képzőművészeti Pedagógusok Társasága minden második évben Pećen megrendezett pedagógusszemináriumán készültek.
.
A gimnáziumi iskolarendszer 1977-1990-ig Jugoszlávia-szerte szünetelt.
.
Bencz Arsenović Gabriella az 1977/78-es tanévtől tanít zeneművészetet 1980-1992-ig (1987-1990-es éveket kivéve) az újraalakult gimnáziumban képzőművészetet is. Ma ugyanitt zenét tanít. 1947-ben született Bácsföldváron. A belgrádi Zeneművészeti Akadémia elméleti és analitikai összhangzattan szakán szerzett oklevelet 1971-ben. Zentán 1967-ben telepedett le, és kezdett dolgozni a helybeli zeneiskolában. A belgrádi Bölcsészkar Művészettörténeti Tanszékét 1980-tól látogatja, majd a hatodik szemeszter után abbahagyja egyetemi tanulmányait.
Milivoje Ljubinković az 1987/88-as tanévtől az 1989/90-es tanévig tanított. Grafikát végzet. Önálló tárlaton Zentán, a múzeum képtárában mutatkozott be 1988 áprilisában 30 színes linóleummetszettel. Ma Párizsban él és dolgozik.
Barna Kolozsi Valéria 1992 óta tanít a zentai gimnáziumban és az adai szakközépiskolában. 1956-ban született Törökbecsén. Újvidéken az Iparművészeti Főiskola textilszakán 1974-ben, a Képzőművészeti Akadémia szobrászszakán 1978-ban végzett, majd családjával Adán telepedett le. Azóta pedagógusként dolgozik, alkotóként a kilencvenes évek elején jelentkezik. 1992-től a zentai művésztelep tagja. Kiállított Temerinben, Zentán, Adán, Moholon, Karlócán, Gornji Milanovacon, Kikindán és Budapesten. Az idei hagyományos zentai akvarellfestőnap harmadik díjazottja.