Horváth Ottó : Hangok (Canti)

XII.

Idén a szél a ciprus virágporával hordott szét.
És egy szakadt sárga zacskóval, és pár hátramaradt
száraz levéllel forgatott a mezőn.
És hagyta, hogy a gránátalma virágával vérezzem el.
És egyikbe a másik után, harmatcseppekbe
merített a fűszálakon.
És görgetett fel s alá a kőfalak árnyékában.
És narancsligetekben feledett.
És száraz málnaágak árkádja alatt
a patak felszínén táncoltatott.
És sokszínű fehérnemű között szárongatott a kötélen.
És temetett a nyúlzanót sűrű bokra alá.
És elhagyott gyümölcsösök lombba szökkent
fügefáin hintáztatott.
És babérágak forró hamuját szórta fejemre.
És feltámasztott a virágos levendulamezőn.
És megőrzött a vadalma virágában, bár termésébe már
soha bele nem kóstolok.