Horváth Ottó : Hangok (Canti)
XIV.
Azt a reggelt már jóval előbb meg kellett volna élnem,
hogy felébresszen hajnalban a macska,
és hogy utána ne bírjak elaludni,
és hogy úgy döntsek, mégis felkelek,
és hogy reggelit készítsek, meg kávét, és hogy felkapcsoljam
a komputert, és on-line híreket olvassak, és hogy persze
belemerüljek, és hogy miatta az autóbuszt lekéssem,
és hogy ezért gyalog menjek a munkahelyemre, Fiezzolába,
mert a derűs és kék nap illatokkal és frissességgel csalogat,
és miközben kapaszkodom a dombra, egyszerre térdemig
ér a hó, és csönd fogad, amelyet az olajfaligetek
és az etruszk kegyhelyek sem ismernek, és együtt kellett
volna lépkednünk ebben a sziromból való hóban,
mert ha valaha is elölről kezdtük, ha újra születhettünk,
kedvezőbb lett a karmánk, az ebben a csendben,
csak e csend révén történhetett meg,
és csak ezen egy éjszaka alatt támadt,
érintetlen sziromrétegen járva,
amelyet a közeli gyümölcsösökből, és a most végtelenül
messzi kertekből nyugati és déli szél hozott.