Horváth Ottó : Hangok (Canti)

XVI.

Nyomunk veszik, ahogyan hosszú nyárban a pataknak,
és nyomunk veszik, ahogyan a gránátalmának a szélben.

Nem a halálról beszélek e minden őszöket
és teleket magába foglaló tavaszban.
És nem a mi végünkről szólok, hanem
a szélben végtelen sodródó virágsziroméról.