a Piazza della Repubblicától, az egész napos szitáló esőben
a Santa Maria Novella vasútállomás alatt parkoló
gépkocsihoz értünk, és bekapcsolódtunk
a forgalomba, nyomban meg is állított minket
a Polizia municipale: reparto antidegrado,
és a három rendőr közül a rangidős (civil ruhában,
fején fekete kötött sapkában, olyanban, mint amilyen
a feketeingeseké, és jól láthatóan kidudorodó pisztollyal
fekete zakója alatt) megkérjen minket, miután ellenőrizte
személyi okmányainkat, és nem adta vissza végül,
hogy kövessük villogó kék fénnyel haladó
járművüket a rendőrállomásig. Egyszóval a nap
megváltozott, pedig így is nedves volt, és nem
közönségesen szürke, és sommázatként szar, és Firenze
már amúgy is olyannak tűnt, mint egy nyirkos és sötét
reneszánsz börtön, és mi csakugyan egy szürke, beton
rendőrőrsön kötöttünk ki végül, ahol kutattak utánunk
adatbázisokban, és néhányszor ez idő alatt ásványvízzel
és kávéval kínáltak (a rendőrnők, természetesen),
hogy végül azt mondják, rutinellenőrzésről volt szó,
és semmi bocsánatkérés, arról hogy tévedés történt,
természetesen egy szó se, habár mosolyogtak, elismerem,
valamennyien, ha oly idegesen is,
akár az izzadt hónalj alá dugott pisztolyok.
