Horváth Ottó : Hangok (Canti)

IX.
un travestimento etc.

Az én hibám volt.
Nem kellett volna felvetnem, hogy ebédeljünk
abban az étterembe, azon a szombaton.

Folytatni kellett volna a házastársak
– amelyek még nem is vagyunk – megunt életét,
te a native people-t,
én a Sanguinetti-fordításokat.

Örülni, és magamnak, magunknak örömet okozni.

Hiba volt azon a szombaton kinn ebédelni,
és leadni a rendelést,
primo piatto, e poi secondo, e dolce, e vino, e
mezzo litro d’acqua non gassata, e caffè,
és ismét lángoló szerelmesnek érezni magunk.

Mert később, miközben a számlát fizettem,
megpillantottam magamat a pult fölötti tükörben,
és láttam, ősz a hajam, szakállam kinőtt,
és téged távol, a bal oldalamon ülni
még mindig erdei nimfaként.

És megborzongtam akkor.

Hogy mi ketten mégis,
mindenek magunk dacára

mind közelebb az elváláshoz,

a porhoz és a hamuhoz.